Ahogy az előző bejegyzésben is írtam, hajnalban érkeztünk meg Los
Angelesbe, ahol sikeresen átvettük az autónkat. A majd 24 órás út után éreztünk
némi fáradtságot, így ideje volt felkeresni az első szállásunkat a Hollywood
Boulevardon. A recepciós kedvesen rámutatott a bejárati ajtóra, hogy amögött
van a szállásunk (utcán), mert hogy a foglalásunkat törölték. A kártya amiről a
szállásokat foglaltuk, időközben lejárt ezért nem tudták levonni a díjat róla,
holott előtte emiatt telefonon fel is vettük a kapcsolatot a szállással és
mondták, hogy nem lesz semmi gond, csak legyen érvényes hitelkártyánk. Úgy
döntöttünk, hogy erre a pár órára már nem veszünk ki máshol szállást, alszunk a
kocsiban, ha már úgyis tankot kaptunk, de előtte azért nem lenne rossz venni vizet
meg némi hideg élelmet. Találtunk egy benzinkutat, ahol a nagy bevásárlást
terveztük, de amikor kiszálltunk az autóból, az egyikünk kellemesen odacsípte
az ujját a bölény ajtajával. Annyira, hogy a kórház is szóba jött már, de azért
előtte gyorsan megakartuk venni a vizet, hogy valamivel még életbe tartsuk a
félig önálló életre kelt ujjpercet. Itt azért elgondolkodtunk, hogyha az első
nap ilyen színesre sikeredett, mi jöhet a további 2 hét során?
Megúsztuk végül kórház látogatás nélkül az estét, hajnal 3-4 körül
lehettünk, eldöntöttük hogy a napkeltét a Griffith Obszervatóriumtól nézzük
meg, de addigis hunynánk egy órát. Kerestünk egy helyet, ahol a legkisebb
veszélyét éreztük, hogy 2 percen belül golyóval a mellkasunkban ébredünk, majd
kis pihenés után elindultunk az obszervatórium felé. Hajnal fél 6-kor a park fő
parkolója már félig meddig megtelt, el sem mertük képzelni mi van ott
napnyugtakor.
 |
| Los Angeles a Griffith Obszervatóriumtól |
Innen a Hollywood Sign felé folytattuk az utat, de nem túráztunk teljesen
fel mögé, mert éhesek voltunk, fáradtak és gyámoltalanok.
 |
| Hollywood Sign |
Kerestünk egy Walmartot, ahol bevásároltunk szintén vízből meg némi kajából,
és ha már ott voltunk, beültünk a mekibe is reggelizni. Tudtam már előtte is,
hogy az amerikaiak édesen szeretik az életet, de hogy a baconos, marhahúsos
hamburgernek a buciját miért juharsziruppal készítik azt nem értettem. Nem volt
jó. A bevitt enyhe cukormennyiséggel a vérünkben elindultunk Barstow felé,
ahol az új első szállásunk volt, közvetlenül a 66-os út mellett. Kellemes
indiai tulajdonosok, tiszta szobák, jó helyen. Lecuccolás után a Calico Ghost
Town-t látogattuk meg, ahol a portás kedvesen annyit mondott, amikor belépőt
akartunk fizetni, hogy úgy is másfél óra múlva zárnak, ezért ne fizessünk már belépőt. Itthon inkább privát felárat számolnak fel a kasszások, ha zárás előtt
1-2 órával mersz menni.
 |
| Calico Ghost Town |
 |
| Calico Ghost Town |
A napba még belefért, hogy a 66-os út elhagyatottabb részeit is megnézzük,
ami bár nagyon feelinges volt, de 1-2 óra bőven elég rá. Rájöttem, hogy egy olyan amerikai útnak, ahol a 66-os úton mennénk végig, nem lenne értelme, mert annyira sok izgalmas dolog nincs rajta, viszont ha valaki a környéken jár, érdemes megnéznie.
 |
| Route 66 |
Másnap reggel a Barstowi pályaudvarnál lőttünk napkeltés képeket, igazi
sivatagos környezet, előtte én még nem tapasztaltam ilyet. Fotózás közben a dűnék mögül egy kapucnis diáksrác bukkant fel, először megilletődtünk, hogy van élet rajtunk kívül is a környéken, de valószínűleg a homokfutó iskolabuszt késhette le.
 |
| Barstowi vasút |
Összepakolás és reggeli után a Joshua Tree Nemzeti Park nyújtotta örömöket
akartuk felfedezni, ami valóban gyönyörű volt. Amerikában a nemzeti parkokat
nem úgy kell elképzelni, hogy leteszed a kocsit a parkolóba és bejárod a
parkot, hanem kocsival kell elmenni a különböző nevezetességekhez, ahol már le
tudsz parkolni. Többszáz kilométeresek is lehetnek ezek a parkok, így autó
nélkül esélytelen lenne bejárni. Több kijelölt túraútvonal is van, érdemes
kiválasztani 2-3-t, amit beakar járni az ember, jellemzően az amerikaiakra
vannak méretezve, így 1-3 km közti hosszúságúak.
 |
| Joshua Tree Nemzeti Park |
 |
| Joshua Tree Nemzeti Park |
Phoenixbe menet megálltunk a White Tank Mountain Regional Park-ba, ahol
kaktuszokat fotóztunk. Nagyon nagy kaktuszokat. Úgy gondoltam, hogy az egész
utunk során mindenhol kaktuszok lesznek, de nem így volt, tényleg csak néhány
helyen lehetett látni őket. Az autópályán egyébként néhány kilométerenként kidurrant abroncsok hemzsegtek, továbbá elég sok szemét volt lerakva az út mellé., viszont ez utóbbi csak erre a vidékre vonatkozott.
 |
| White Tank Mountain Regional Park |
A phoenixi szállásunk kevésbé tetszett, mint az előző napi, elég gettós
környék volt, 2 nappal később kiderült, hogy miután elhagytuk a szállást,
lövöldözés volt néhány sarokra a szállásunktól. Úgy látszik nehezen viselték az
űrt, amit magunk után hagytunk. Még itt is tartott a lelkesedés és reggel ismét
napkeltét fotóztunk a nem messze lévő Papago Parkban. Itt található a város
állatkertje is, valamint egy kellemes tó pálmafákkal, és a főattrakció: egy lyuk. A sziklában.
 |
| Hole in the Rock |
 |
| Papago Park |
Reggeli a Subwayben, irány Sedona, ami a személyes kedvencem lett az első
etapból. Gyönyörű vörös sziklák, gigászi méretek. Nagyon jól ki van építve
minden a túristáknak, egyedül a parkolóhelyekkel lehet gond. Itt található a
Chapel of the Holy Cross templom is, ami nem túl extra, de a kilátás jó
mellőle. Sokmindent elmond, hogy a lenti parkolóból nagyjából 300 méternyit
kell sétálni fel a templomhoz, de egyesek golf kocsikkal járnak és felszedik
azokat, akik nem akarnak ennyit sétálni. Azt nem tudom, hogy pénzért, vagy
ingyen, de nem is számít. Sedonát kötelezővé tenném mindenki számára, aki
nyugati parti körutat szervez az USA-ban.
 |
| Sedona |
 |
| Sedona |
Így telt az első 3 napunk, hamarosan jövök a következő napok élmény
beszámolóival, addigis kövessetek Facebook-on és Instagram-on további képekért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése