Amerikai utazás 4. - Bryce Canyon, Valley of Fire, Las Vegas, Hoover gát, Death Valley

A Zion utáni szállásunk a kellemes hangzatú Panguitch településhez tartozott (ha valaki tudja, hogyan kell kiejteni, ne titkolja el). A többi szálláshoz képest annyi volt a változatosság ebben, hogy itt kabinokban aludtunk, tehát minden egyes szoba külön kis faház volt. Érződött, hogy túl kemény, masszív alapot nem kapott a ház, mert kellemes lejtése volt hátrafele, gondolom ahogy süllyedt a föld, ment vele a kecó is. Nappal még klímáznunk kellett az autóban, este pedig fűteni a szobában, de ez elég sok helyen fordult még elő, aki amerikai utazást szervez, az készüljön fel a nagy hőmérséklet különbségekre, ilyen ez a sivatagi időjárás. Egyébként minden szálláson hőszivattyús klímák voltak beépítve a falba, amik tudtak hűteni és fűteni is egyaránt, kint inkább ez terjedt el, mint a gázos megoldás, viszont itthon is egyre többen fűtenek klímával.

Panguitch, Utah - Cabins

Reggel a nem kellett túl sokat mennünk, szinte a Bryce Canyon mellett volt a szállásunk, így 20-30 perc kocsikázás után le is tettük az autót és bejártuk a kanyont, legalábbis ami a nevesebb részeit illeti.

Bryce Canyon, Utah - a szél formálta alakok

Mint oly sok más képződményt, ezt is a szél formázta a jelenlegi alakjára, nagyon érdekes és szabályos látványt nyújtanak a kiálló sziklák.

Bryce Canyon, Utah - Amerikai utazás

Nagyjából 5-6 kilométert sétálhattunk a meleg, de szerencsére borús időben. Egész Amerikára jellemző, hogy a mókusok közel mernek menni az emberekhez, de mi ezt itt tapasztaltuk meg, amikor egy mókus jött hozzánk élelemért. Simán lefotóztam néhány centiről, utána még közelebb is jött, hátha van az objektívben elrejtve egy kis Pringles.

Bryce Canyon, Utah - Jenő a mókus

Következő úticélunk a Las Vegastól nem túl messze fekvő Valley of Fire State Park volt, ha jól emlékszem ez volt az első state parkja Nevada államnak.

Valley of Fire State Park

Nehéz szavakba önteni, annyira gyönyörű volt a park, az utak is annyira beleillettek a látképbe, ahogy mentünk rajta, olyan érzésem volt, mintha egy beszívott hippi lennék. Mindenféle színű hegyek, dombok, az ember meg csak száguld a jó minőségű aszfalton fel, s alá. Amikor árkokon át vezetett az út, látszott, hogy nem sima aszfaltot, hanem betont használtak az úthoz, és abból is jó nagy kiterjedésűt meg mélyet, mivel azt nem mossa el az eső. A sivatagos időjárásnak köszönhetően nagyon száraz a talaj, ami egy hirtelen lezúduló felhőszakadás hatására nem tudja egyszerűen elnyelni azt a vízmennyiséget, amit az enyhén nedves föld, ezért képes a sivatagban kialakulni árvíz. Ezt egyébként több helyen is jelezték táblák, hogy eső esetén melyik szakaszokon nem tanácsos átkelni.

Valley of Fire State Park

Itt egy kisebb túrát tettünk meg, aminek az elején néhány tábla megpróbálta (de csak próbálta) elvenni a kedvünket a gyaloglástól. Az egyik az volt, hogy nem ajánlatos bemenni, a hőség miatt rosszul lehet az ember. Mit nekünk a 35 fok, általánosban osztálykiránduláson is kiraktak minket ilyen időben az Alföldön, hogy sétáljatok. Másik pedig, hogy kígyók, skórpiók meg pókok vannak a park területén. Évente járok az állatkertben, ott meg még több állat van, és eddig mindig sikerült élve megúsznom, így nem ez fog engem megállítani - gondoltam magamban. A naplemente szintén gyönyörű volt, ezt még megvártuk, majd Vegast etettük meg a GPS-szel.

Valley of Fire State Park

Szinte végig autópálya vezetett Vegasig, ahol egy ideig csak mentünk a nagy sötétben a dombok közt, majd egyszercsak az egyik dűne mögül megláttuk Las Vegas fényeit. Néhány pislángoló lámpa a háttérben, nem is voltunk biztosak benne, hogy az Las Vegas. Majd kanyarodott tovább az út és már a teljes horizonton csak a város fényei látszottak. Na ez volt az egyik olyan dolog, amit nagyon nehéz szavakba önteni, ezt át kell érezni. Brutális méretek, egy város, ameddig a szem ellát. Szállásunk a Circus Circus Hotel és Kaszinó volt, a 2 nap ott tartózkodás kellett is, hogy tudjuk merre kell kijutni az épületből, annak bonyolultsága és mérete miatt. Azt sem tudtuk hol álljunk meg, a hotel melyik részén, így kiválasztottuk a legfényűzőbb bejáratot, gondoltuk biztosan az lesz a miénk. Annyira nem lőttünk mellé, de így is át kellett hasítanunk a kaszinó részen, ami első látásra ugyanolyan volt, mint a filmekben, csak végre élőben láttuk. Több ezer játékgép, rengeteg ember, és csak nyomják, csak nyomják a pénzt vívő pénzhozó gombot. Amit nem tud átélni az ember a monitor mögül, az a tipikus, padlószőnyegből áradó cigaretta szag. Este 11-kor párhuzamosan 5 recepciós fogadta a becsekkolókat, és még így is várni kellett néhány percet, elképzelhetitek mekkora ember mennyiségre tervezték a hotelt. A kerek 24-ik emeleten volt a szobánk, panorámás kilátással a városra, direkt úgy kértük a szobát, hogy minél magasabban legyünk. 

Las Vegas, Nevada - Circus Circus-ból a Stratosphere

Csak arra nem gondoltunk mi van, ha nem működik a lift.. Márpedig másnap reggel, amikor megkezdtük volna felfedező utunkat a Starbucks felé, kellemetlen meglepetésként ért, hogy az összes lift elfüstölt. 24 emeletet még lefele is fárasztó gyalogolni, de legalább egy kedves kínai ordítva beszélgetett lefele menet a telefonján, miközben a vaslépcső összes fokán a 25 kilós bőröndje zuhant egyet. Nem vagyok egy agresszív típus, de megütöttem volna. 

A ceremónia után a Hoover gát következett, ahova 9-10 óra magasságába érkeztünk. Volt sima belépő 10 dollárért meg körbevezetős 15-ért. Ez utóbbit választottuk, aminek keretein belül egy minimoziba levetítettek egy 15 perces filmet az építkezésről, valamint 30-45 perces sétát tettünk csoportosan a gát erőmű részébe. Mindenképp megéri a nagyobb csomagot választani, nagyon érdekes volt a körbevezetés. Utána még sétálgattunk a gáton, meglőttük a kötelező szelfiket a hatalmas hőségben. El sem merem képzelni mi van Nevadában nyáron, hogy viselik az emberek.

Hoover gát, Nevada

Visszafele úton a többiek fotózkodtak a Welcome to the fabolous Las Vegas táblával, ahol egy jól bebugyulált személy csinált képeket az emberekről, aki akart adott neki pénzt, aki nem az nem.

A szálláson kipróbáltuk a saját beltéri vidámparkot, ami nagyjából vetekedik a volt Budapesti vidámparkkal, azzal a különbséggel, hogy az emberek nem tolongtak a játékoknál, ami kényelmes, de mellette az élményből is elvesz. Naplementére felmentünk a Stratosphere kilátó teraszára a 100 valahanyadik emeletre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt elénk. Talán 30 dollár lehetett a beugró, de ilyen magasról látni egy ekkora várost.. Hát az nem mindennapi. A helikopterek hasonló magasságba repültek, mint a terasz szintje, nem túlzásképpen, de fél-1 percenként szállt el mellettünk egy, valószínűleg a Grand Canyonból hozták vissza a turistákat. Ha valaki egyébként helikopterrel nézné meg a Grand Canyont, nagy valószínűséggel Vegasból menne.

Las Vegas a Stratosphereből

Mindenképpen el akartunk sétálni a Bellagio-ig megnézni a szökőkutat, valamint nézelődni a Vegas Stripen. Laza 6-7 km-es út után el is értük a célunkat, megnéztük a szökőkút játékát Elvis Presley egyik leghíresebb Viva Las Vegas számára, utána pedig bementünk a kaszinóba, szigorúan csak körbenézni! Innen nem volt már erőnk hazagyalogolni, ezért taxit fogtunk. Fogtunk a fenét, az inas megoldott mindent, még az ajtót is kinyitotta nekünk. A taxi kábé budapesti árban van, drágáltuk is. Beültünk a mekibe egy jó sajtburgerre meg McFreezere aztán úgy gondoltuk ideje pénzt csinálnunk, így hát beültünk rulettezni. Éreztünk egyfajta kontrasztot, aközött hogy mások a 100 dollárosokat nyelették el a géppel, míg mi az 1 dollárosokat tömködtük, de tudtuk, hogy Magyarország erősödik és öt év múlva már a forintot is el fogják fogadni a kaszinókban. Természetesen vesztettünk pénzt, de tudtuk hol kell megállni, tudjuk az örök igazságot, hogy a végén mindig a bank nyer, ezzel a tudattal ültünk be a székekbe.

Las Vegas, Bellagio

Másnap reggel beugrottunk a világ legnagyobb szuvenír boltjába, legalábbis nagy tacepaokon ezt hirdették. Hogy valóban a legnagyobb-e azt nem tudom, de tényleg egy nagyobb szupermarket méretű volt. Amerika a legek országa és Amerikában minden nagyobb, de ha az ember elmegy egy amerikai utazásra, ezt látni fogja. Következő célpontunk a Death Valley Natinal Park, vagyis a Halál Völgye Nemzeti Park volt, ami nem hiába kapta ezt a nevet. Amikor ott jártunk, akkor 47 fokig ment fel a hőmérséklet és nem Farenheitben, hanem Celsiusban. Ez volt a mi amerikai utazásunk legmelegebb napja és helyszíne. Úgy gondoltuk jó ötlet víz nélkül neki indulni megnézni a Badwatert, látszatra nem tűnt nagyobb túrának, mint egy kilométer. Megbántuk. A fényképezőt próbáltam a testem mögött elbújtatva vinni, hogy ne érje a nap, mert így is kezdett felforrósodni.

Death Valley - Badwater

Végül néhány kattintás és irány a kocsi. Menet közben azért elgondokodtam, hogy a régi tóból maradt itt ennyi só, vagy a turisták izzadtsága ért száraz véget a földön landolva. Érdekes egyébként, hogy Amerikában mennyi sótartalmú tó található, míg nálunk inkább az édesvíz a jellemző. Utána a Devil’s Golf Course következett, aminek a formáját nehéz lenne megfogalmazni, inkább mindenki döntse el maga a kép alapján, hogy mihez is hasonlít.

Death Valley - Devils golf course

Egy gyors kitérőt tartottunk még a Salt Creek Interpretive Trail-nél és a Mesquite Flat Sand Dünéknél, majd a szállás felé vettük az irányt Bishopba. Még mielőtt kiértünk a Death Valley területéről, utolért minket a naplemente, ami egyszerűen káprázatos volt.

Death Valley, California

A kocsi tankja viszont kezdett kongni az ürességtől, ami nem túl bíztató a Death Valley közepén. Klímát kikapcsoltuk, próbáltunk takarékos üzemmódba átváltani, amennyire egy Ford Explorerrel lehet, és a teljes kiszáradás előtt 20-30 mérfölddel a semmi közepén találtunk egy benzinkutat. Talán a legdrágább tankolásunk volt, ha egységárat nézünk, de nem örültünk az egész amerikai utazás alatt annyira benzinkútnak, mint ott. Néhány órával később kifáradtan, éhesen megérkeztünk a szállásunkra Bishopba, ahol nem kellett betenni Vivaldi Négy évszakát altatónak. 

A következő napra a Yosemite nemzeti parkot terveztük, de sajnos már előre tudtuk, hogy nem fog összejönni. Nem kis kontraszt az előző napi 47 fokhoz képest, de ami megakadályozta, hogy mi elérjük a Yosemitet, az az hogy a Tioga Road, ami átvezet a hegységen, le van zárva hóhelyzet miatt. Egyik nap az üléshűtést, másnap pedig az ülésfűtést kapcsolgattuk az autóban, elég szélsőséges. 

Tioga Pass

Egy ideig persze fel tudtunk menni, de hiába a tank, a szöges gumilyukasztó erősebb volt az útra terítve. Pihenősebb napra vettük, ami ránk is fért, de azért a Mono Lakehez még lekanyarodtunk. Állítólag magasabb a sótartalma, mint a Holt-tengeré, és érdekes ásványi képződmények jellemzik.

Mono Lake

Ha tetszett a poszt, olvasd el a többi Amerikai utazás bejegyzést is:

Mennyibe kerül egy kéthetes amerikai utazás?
Amerikai utazás 1. - Repülés, autóbérlés, érdekességek
Amerikai utazás 2. - Los Angelestől Sedonáig
Amerikai utazás 3. - Grand Canyon, Zion, Antelop Canyon, Monument Valley, Navajo Bridge

Valamint nézd meg az Amerikai utazásról készült kisvideót:

https://vimeo.com/271697573