2018. július 8., vasárnap

Amerikai utazás 5. - San Francisco, Yosemite, Monterey, Los Angeles


Ebben a bejegyzésben az amerikai utazás utolsó szakaszát fogom a lehetőségekhez képest kirészletezni, ami még szintén rengeteg élményt tartogatott a számunkra, és megannyi gyönyörű helyre jutottunk el.

Golden Gate - San Francisco
Ahhoz, hogy elérjük San Franciscot, át kellett kelnünk a Donner hágón, amely nekem egy hatalmas élménynek számított, miután a Discovery Channelen imádtam az Országút a pokolba című sorozatot, ami ezen az útszakaszon játszódott. Továbbá történelmi jelentősége is van ennek az útnak. A nyugat felfedezése idején, mielőtt a vasút még összekötötte volna keletet és nyugatot, a telepeseknek nagy kihívást jelentett átjutni a Sierra Nevadán. Az egyik csapat, amelyben a Donner család is jelen volt, ezen a hágón akart átkelni, de időközben utolérte őket a tél, így beragadtak a hágóba. A megpróbáltatásokkal teli heteket, hónapokat csupán a csapat fele élte túl, de ők is kannibalizmushoz folyamodtak, így lett ez a történet az amerikai történelem egyik fekete foltja. Egymás marcangolása helyett mi inkább Tiestot és Brian Adamset hallgattunk útközben, és élveztük a gyönyörű tájat. A célállomásunk Point Reyes volt Californiában, ami San Franciscotól északra fekszik. Az utolsó 10-15 mérföld olyan volt, mintha Skóciában lennénk, egysávos út, legelésző tehenek és Photoshopot meghazudtoló zöld fű minden irányban. Feltűnt, hogy mindenkin széldzseki meg meleg öltözet van, de mi nem mondtunk le róla, hogy csobbanunk egyet a Csendes-óceánban.

Csendes-óceán
Csobbantunk is majdnem, hiszen az autó anyai védelemező öléből a zord természetbe kilépve laza 80-100 km/h-s szél könnyen a vízbe b@$zott volna minket.

Point Reyes
Szerény életvitelemnek köszönhetően, először láttam óceánt testközelből, és be kell valljam mély benyomást tett rám. Mind lelkileg, mind az ezernyi, szél által repített homokszemnek köszönhetően, amelyek apránként horzsolták fel a vádlim bőrfelületét és kezdtek a testem részévé válni.

California - Csendes-óceán
Fájó lábbal nekiveselkedtünk, hogy lássuk a Golden Gatet még mielőtt teljesen lemegy a nap. Ehhez a szintén nagy múlttal rendelkező 1-es főutat vettük igénybe, ami javarészt az óceán partján vezet végig. Naplemente előtt egy órával értünk a Golden Gatehez, majd egy szerencsés parkolóhely vadászat után felgyalogoltunk az erődítményre és megpillantottuk a hidat.  

Golden Gate - San Francisco
Szinte el sem hittük, hogy itt vagyunk, vannak az ember életében meghatározó események, élőben végignézni egy naplementét a Golden Gate-nél az pont olyan. Ezután átvettük a szállásunkat, ami nem volt a legtisztább, de azért lakható volt. Négyen voltunk egy szobára, ami kicsi volt, de nagyon jó helyen, és a személyzet is kedves volt. Másnap reggel egymagamban lementem egy kávéért, majd tovább sétáltam az 5 percre lévő partra is lőni néhány képet a felkelő nap fényeiben.

San Francisco reggel
A Muir Woodshoz már csapatostul mentünk olyan 9 óra magasságába, de előtte még a Golden Gatet lefotóztuk a másik oldalról is. Másik oldalról is egyébként egy - volt - katonai létesítményről lehet nézni a hidat.  A Muir Woodsra csak annyit tudok mondani, hogy hatalmasak a fák, és több, mint ezer évesek, fantasztikus. A nap további részét San Francisco felfedezésére szántuk, naplementére pedig felmentünk a Twin Peaksre, San Francisco Gellért-hegyére.

Golden Gate
Muir Woods, California


San Francisco, California - Cable car

San Francisco - Fókák

San Francisco - Twin Peaks

Miután lement a nap, a Treasure Islandre suhantunk át, ahol a nagy építkezéseknek köszönhetően csak 10-20 percet maradtunk, majd még a kikötőbe is visszanéztünk, hogy milyen éjszaka.

San Francisco - Treasure Island
San Franciscot nagyon megszerettük, élhető város, nagyon jó klímával, és bármerre megy az ember, sosem fog unatkozni. Reggel elindultunk a Yosemite felé, amit néhány nappal azelőtt nem értünk el, és menet közben megálltunk egy tipikus amerikai reggelizőhelynél, ahol folyamatosan újratöltik a kávét, és juharszirupos palacsintát ehetsz omlettel. Valóban megvolt a feelingje a reggelinek, bár az átszámolva 20 ezer forintos számlán borultunk egyet. De ne ebből induljon ki senki, ez egy kivételes eset volt, hogy ennyire drágán ettünk. Akit érdekel, hogy mennyibe kerülnek a dolgok az USA-ban, ebben (link) a bejegyzésben elolvashatja. A Yosemite Nemzeti Park elsőre nagy csalódás volt, mert bár hatalmas, parkolóhely egyszerűen sehol, de sehol nem volt. Mint utólag kiderült, túraverseny volt és emiatt telt meg minden. Ezt leszámítva kötelező érinteni a Yosemitet, ha valaki arra jár.

Yosemite, California

Yosemite, California
Innen egy hangulatos úton jutottunk el következő állomásunkra, Montereybe, ahol a szállás fantasztikus volt. Reggel onnan egyből a partra mentünk, ahol drónoztunk egyet, majd elindultunk Los Angeles fele, hogy elfoglaljuk utolsó napi szállásunkat. Az 1-es főút itt még több természeti kincset kínált elénk, néhol az emberi szerkezetekkel párosítva. Ilyen volt a Bixby Creek Bridge is, ami több filmben, reklámban és egyéb helyeken kapott már helyet.

Bixby Creek Bridge, Big Sur
Az egész óceán parti kocsikázás annyira tetszett, valami olyasmit nyújtott, ami életem végéig el fog kísérni. Jó pár mérfölddel később útlezárásba ütköztünk a parton, aminek következményeképp egy 2 órás kitértőt kellett tennünk úttalan utakon, hegyeken át. Nem bántuk meg a lezárást, mert olyan tájakat láttunk a kerülőúton, ami nem volt előre eltervezve. Mielőtt mégérkeztünk volna Los Angelesbe lementünk a partra, de kocsival. Egy olyan szabadstrand, ahol autóval lemehetsz a homokra és veretheted neki. 15 mérölddel óránként! Kicsit féltünk a behemóttal azért lemenni, mert hiába egy nagy SUV, csak a két első kereket hajtja. Ez azért egy kicsit csalódás, de bele sem merek gondolni mennyit fogyasztana, ha a hátsó kerekeket is pörgetné.

California
Los Angelesbe érkezve hatalmas forgalom fogadott minket, ezt is úgy kell elképzelni, mint a filmekben, hogy este, tömött sorokban mennek az autók a sztrádán. A szállásunk Long Beach központi helyén volt, az egyetlen olyan hotel az amerikai utazásunk, aminél közös fürdőszoba volt, de mégis 9,5-ös értékelést kapott bookingon. Másnap reggel a hotelből grátisz bérelhettünk bicikliket, amikkel felfedeztük a szűk környéket, nagyon élveztünk a tengerparton tekerni, nem mindennapi élmény.

Egy Lugosi Dániel
Megnéztük még a Rodeo Drivet és a Hollywood Walk of Fame-t de egyik sem nyújtott valami maradandó élményt. Záróakkordként pedig Santa Monica, Venice Beach következett. Mindenki ismeri szerintem a mólót, vidámparkkal, a parton rengeteg bikinis görkoris lánnyal. Inkább jellemzőek voltak a hajléktalanok, füvesek meg drogosok, nem igazán ezt vártuk ettől a résztől. Egyszer el kell menni oda megtapasztalni milyen az egész, de egyszer bőven elég.

És ez volt az utolsó látványosság, amit megnéztünk. Nem akartunk hazajönni, nagyon nem. Hátra volt még az autó leadása, ami körülbelül 5-10 perc volt összesen. Átnézték nem-e csináltunk nagy kárt az autóban, tele tankkal vittük-e vissza és nagyjából ennyi. Ez alatt az idő alatt még vagy 3 kocsit vittek vissza, mindenki képzelheti mekkora üzemben megy ott az autóbérlés. A leadás mellett 5 méterre volt a céges busz, ami vitt minket vissza a reptérre, hirtelen előtört belőlünk, hogy milyen is volt ugyanazon a buszon ülni bő 2 héttel azelőtt, amikor egy kalandokkal teli repülőút után megérkeztünk és előttünk volt a teljes amerikai utazás. A buszon ülve a reptérre menet ez a gondolat foglalkoztatott minket, egyszerre voltunk boldogok, hiszen rengeteg élményt szereztünk, és egyszerre szomorúak, hogy valami véget ért. Legszívesebben visszatekertük volna az időt 16 nappal korábbra, hogy újra átéljük az egészet.

A reptéren szerettük volna befóliáztatni a csomagjainkat, de csak fóliát lehetett venni, és magunknak csinálhattuk meg, mert biztonsági okokból nem támogatják, hogy az emberek körbefóliázzák a csomagjaikat. A Los Angelesből Varsóba tartó gépen abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy 3-4 gyerek és csecsemő sírása boldogított minket. Ami hihetetlen így utólag, hogy egyhuzamban a repülőn, kényelmetlenül 8 órát sikerült aludnunk, tuti altató gázt vezettek az utastérbe.

És ezzel véget is ért az amerikai utazásunk, amit még sokszor végig tudnék csinálni, hiszen az új világ számtalan természeti és építészeti remekkel látja el a véletlen arra járó turistát.

Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , , , , , , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)