Aeropark - Repülőmúzeum

Alapvetően nem vagyok egy múzeumba járós ember, de van 1-2 múzeumnak nevezett, véleményem szerint inkább kiállításba sorolható program, amit szívesen megnézek én is. Ilyen a Ferihegy, pontosabban Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér melletti Aeropark is, ahol javarészt régi MALÉV gépek vannak kiállítva.

Li-2

Bár Budapest és környékén elég sok szabadidős tevékenységet lehet űzni, egy idő után azért keresni kell az újdonságokat. Persze valakinek az Aeropark már unalmas, nekem abszolút újdonság volt. A beugró 1900 forint egy felnőttnek, amibe beletartozik 12 perc szimulátorozás is. A Google, valamint saját tapasztalat alapján is, körülbelül másfél órát bőven elnézelődik ott az ember, annyival érdemes számolni.

HA-LBE

Felmerülhet - ahogy bennem is megvolt az a kérdés -, hogy a gépekbe belehet-e szállni, pilótaülést kilehet-e próbálni, stb. Amikor mi ott voltunk, akkor ha emlékeim nem csalnak, 4 gépbe lehetett bemenni és javarészt végig lehetett nézni. Természetesen megkértek, hogy a gombokat ne nyomogassuk, kapcsolgassuk, ami teljesen érthető, hiszen nem nehéz őket letörni.

Jó kapitány lennék!

Fura látni, hogy régebben mennyire mások voltak ezek a szerkezetek, persze az egyik legdinamikusabban fejlődő közlekedési eszközről van szó, tehát nem szabad meglepődni.

Vigyorgó cápa

A parkot mindenkinek csak ajánlani tudom, akit kicsit is érdekel a technika, vagy a repülés világa, maradandó élményt fog hagyni maga után. A szimulátorozást pedig nem éri meg kihagyni, ha nem is teljes egészében fedi le a valóságot, azért megtapasztalja az ember, hogy mennyivel bonyolultabb a vezetés, ha bejön a harmadik dimenzió. 

Anno 3-4 ember kellett egy repülőgép vezetéséhez, a 2 pilóta mellett egy mérnök és akár navigátor is

"Ready to pushback"

Vintgár szurdok, Szlovénia – „Hova utazzak?”

Figyelem! A következő képek felzaklathatják egyes emberek lelki nyugalmát és abba vetett hitét, hogy a populáris turisztikai látványosságok teljes nyugalomban és magányban látogathatóak. 

Legalábbis nyáron. A világ megnyílt az emberek előtt, utazni ma már sokkal olcsóbb, mint régen volt. Ez utóbbi tényező magával hordozza, hogy az emberek egyre többet utaznak. Ki belföldön, ki külföldön, van aki költséghatékonyan, és van aki fényűzően. Az olyan felkapott helyek, mint a Vintgár szurdok, az év nagyrészében, de kifejezetten nyáron telis-tele van turistákkal. A posztban szereplő képeket nyáron készítettem, július közepén egy kellemes szerdai napon. Hétköznapi nap, mégis – majdnem – minden kép tele van turistákkal. Nem volt betervezve, hogy meglátogatjuk a Vintgár szurdokot, viszont az idő úgy hozta, hogy belefért ez is. 

A Vintgár szurdok nem messze a Bledi-tó mellett található, megközelíthetősége nem okozott kifejezetten nagy gondot, de azért akadt néhány érdekesség. Hogy ez egész Szlovéniára érvényes-e, vagy csak az általunk bejárt kis részre, azt nem tudom, de az utakat nem méretezik túl. Több helyen is kialakult kisebb dugó, az egyik ilyen helyen például azért, mert az út két ház közt úgy vezetett, hogy csak egy autó fér el. Na igen, de a forgalom két irányba haladt. Lépjünk is ezen túl. A szurdok, mint híres utazási cél, korrekten ki van táblázva. Egy apró fatáblára ráfestve, hogy „Vintgar”, elég minimál, de a célnak megfelel. Két parkoló közt választhatunk, van egy közelebbi és egy távolabbi, segítségül diákok állnak a rendelkezésünkre, hogy van-e szabad hely a közelebbi, lenti parkolóban. Mi nekünk csak fent jutott hely, de az is csak párszáz méterre volt a bejárattól, abba pedig nem lehet belefáradni. Az hogy mekkora sort kellett végigállnunk mire eljutottunk a bejáratig az már rosszabbul esett. Nagyjából 20-30 percet álltunk sorba mire bejutottunk.

Bejutás után azért kellemesen fogadott, hogy a szurdok mérete miatt kényelmesen eloszlott az embertömeg, csak a szűkös métereken kellett intim kapcsolatot létesíteni turistatársainkkal. Az első pár méteren még nem fapallókon, hanem a köves úton kellett menni, azután pedig jött maga a szurdok, ahol a sziklafal oldalába rögzített pallón mentünk. A teljes hossz során persze ez többször is váltakozott.

Sokszor tért át az út egyik sziklafalról a másikra, ahol a folyó felett a már addig megszokott pallós hídon kellett átmenni.

Voltak részek, ahol a sziklafalból kivájt úton vezetett az út, és mivel az idő elteltével egyre többen lettünk a szurdokban, ezért sok helyen vigyázni kellett, hogy ne essen le az ember, az olyan szakaszokon, ahol nem volt korlát.

A Vintgár szurdok egyébként 1,6 km hosszú, de úgy kell számolni, hogy az ember oda-vissza teszi meg ezt a távot, és nyílván nem sietősen, tehát 1 és 2 óra közti időt átlagban el lehet tölteni. Ha valaki szeret nézelődni, netán fotózni, akkor természetesen több idő is elmehet.

A Vintgár szurdok Budapesttől nagyjából 500 km-re helyezkedik el, szóval megvalósítható, hogy egy napra megy le az ember, társasággal. A belépő 5 euró, tehát az egynapos túra – telekocsi esetén – bőven kihozható 10 ezer forint alatti összegből fejenként. Én azonban azt ajánlom, hogy aki teheti menjen inkább 2-3 napra, hiszen a közelben van két festői szépségű tó is, a Bledi-tó, valamint a Bohinji-tó. Mindkét tónak megvan a maga szépsége, a Bledi-tó sokkal felkapottabb turistahely, amíg a Bohinji-tó kevésbé. Ezekről a következő posztban fogok bővebben írni.