Az első 10 évem a fotózás világában

10 éve fotózok. Illetve a poszt késésének köszönhetően pár hónappal már több, mint 10 éve. 2010 nyár vége, ősz eleje volt, amikor kifejezetten azért mentem el otthonról, hogy kattintsak egy párat.

Tavaly sikerült eljutnom Hallstattba is, mint bakancslistás helyre

De minek is köszönhetem, hogy új hobbiba fogtam? Egy ismerősömnél, Vellai Ádámnál MSN-ben (24 év alattiak kedvéért: mint ma Messenger, WhatsApp, stb) ki volt téve egy link, ahol a képei voltak fent. Hasonlóan hozzám ő is közlekedés őrült volt és egyből megfogtak a buszos képei, azoknak a képeknek hangulatuk volt. A családban volt akkor egy Canon 350D fényképezőgép, így nem is kellett több, hogy megkérjem Ádámot, tanítson meg a fotózás alapjaira. 

Az első képeim egyike

Első fotózásunk - nem meglepő módon - a Nyugati - Pályaudvaron volt, ahonnan Albertfalvára mentünk át. Azonnal megfogott a fotózás világa, Ádám szavaival élve, csak a lejtőn kellett engem megindítani. 

Vellai Ádám egyik képe, ami motivált, hogy elkezdjem a fotózást

Ádám, maga :)

Sokat gyakoroltam és sokat olvasgattam a témában, s mivel elég műszaki beállítottságú vagyok, nem kellett sok idő, hogy a technikát is elkezdjem fejleszteni. Ekkor adtam el a basszusgitár felszerelésem nagy részét, hogy annak az árát is a fotózásba öljem. 

Arizona útjain

Ádámon keresztül ismertem meg ngyuree-t, aki azóta sajnos abbahagyta a fotózást, de a mai napig jól esik visszanézni az ő képeit is, illetve rengeteg dolgot tanított meg ő is a fotózásról.

Budapest a Gellért-hegyről

A legtöbbet fotózott modellem Suzy volt, aki sajnos már nincs köztünk.

Technikában az alábbi létrát jártam végig:

2010-2011: Canon EOS 350D

2011-2012: Canon EOS 40D

2012-2013: Canon EOS 5D mark I

2013-2017: Canon EOS 5D mark II

2017-2017: Canon EOS 6D

2017-2020: Nikon D610

2020-Jelenleg: Nikon Z6

A fenti adatok a DXOmark adatbázisából vannak, és látszódik a fejlődés minden váltásnál. Két gép kimaradt a felsorolásból, mert ezek csak másod gépként voltak használva, az egyik egy Fuji X100, a másik pedig a Lumix GX80 volt. A Fuji képminősége nagyon jó, már-már bánom, hogy valaha eladtam. A Lumix pedig olyan technológiát zsúfolt bele ebbe az olcsó kategóriás gépbe, ami még 2021-ben is megállja a helyét. 

Svájci fotós túra

Látható, hogy 2017-ben átváltottam Canonról Nikonra, amiről több bejegyzést is írtam, például egy ISO összehasonlító tesztet és egy Dinamika tesztet. Ez volt talán a legnagyobb gépváltásom, ami a legmeghatározóbb mértékben befolyásolta a fotózásomat. A Canon után hihetetlen volt az a dinamikatartomány, amit a Nikon tudott, valamint a színeket is jobban magaménak éreztem. Ez nem azt jelenti, hogy a Canon rossz gépeket gyártana, de mindenkinek megvannak a maga preferenciái és az enyémekhez a Nikon illett jobban. 

De mit is adott nekem a fotózás? 

Rengeteg barátot, ismerőst. 

A fotózásnak köszönhetem, hogy pár évig a Kowalsky meg a Vega zenekarnál voltam fotós és gitártechnikus. Hogy milyen is egy gitártechnikus élete, arról bővebben ebben a posztban olvashatsz.

Első promó fotóm Kowáékról

Tudást, hogy nyaralások alkalmával ne csak ferde, életlen képeket készítsek.

Az amerikai utazásunk során sok ezer képpel gazdagodtam

Ambíciók, motiváció

Mivel hobbi célból kezdtem és jelenleg is javarészt hobbi célból fotózok így voltak a motivációban hullámvölgyek, mások ezt talán alkotói válságnak mondanák, de szerintem sokkal jobban leírja ezeket az időszakokat a motiváció hiánya. 

És mi az, amit el akarok még érni a fotózásban? Az egyik ilyen, hogy minél több fotós túrára menjünk az ismerősökkel, mert ezek a túrák garantáltan örök emlékek maradnak.

A másik ambícióm pedig, hogy ingatlan és portré fotózásban még többet tudjak tevékenykedni. 

Vica portré

Én a mai napig tudom ajánlani bárkinek a fotózást, ha valami újba belevágna és sok esetben egy telefon már annyit tud, mint egy komolyabb fényképező, egy alap objektívvel. 

Malaga nyaralás télen - Mennyibe kerül Spanyolország?

Andalúzia, Spanyolország - A posztban szereplő linken ezt a képet is letöltheted háttérképnek

Télen nyaralni az egyik legjobb dolog. Az itthoni kellemetlen latyakos, vagy -5 fokos napok után a 15-20 fok olyan elképesztően jól tud esni. Az embernek egyből nyár hangulata lesz. Ez is közrejátszott abban, hogy Malaga volt a célpont, de mellette fontos volt, hogy legyen jó (közvetlen és olcsó) repjegy az úticélra. Heti 2 Wizz Air járat van Malagára, szombaton és kedden, tehát vagy 4, vagy 8 napra megy az ember. Mivel spórolni kellett a szabadságokkal is, ezért mi 4 napra mentünk, de ez is elég volt ahhoz, hogy kutyafuttában végigjárjuk Andalúziát. A repülőről gyönyörűen látszott az Alpok, bár az út java részén csak a felhőket lehetett felülről látni. Ez volt egyébként az első repülésem Wizz Air-rel, ha nem számítjuk, hogy a lábtér kicsi volt és hogy a hidegben kellett (Ferihegyen) várni a gépre felszállásra, akkor kizárólag pozitív tapasztalatom volt velük.

Autóbérlős oldalon keresztül előre foglaltunk autót, SUV kategóriában, aminek a visszaigazolásában benne volt lépésről lépésre leírva, hogy ha felvettük a reptéren a csomagunkat, akkor merre kell mennünk. Ott egy transzferbusz várt minket és vitt az 1-2 km-re lévő kölcsönzőhöz. Szintén az Alamot választottuk, mint Amerikában és minden zökkenőmentesen zajlott a felvételkor is, meg leadáskor is. Egy 3 napos, 300 km-es Nissan Qashqai-t kaptunk, ami bőven kielégített minden igényt. A bérlés 30 ezer forint volt, és aki szeretne a kötelezőn felül extra biztosítást kötni, annak további 5 ezer forintot kell naponta kifizetnie. Bár az autókölcsönzős oldalak írják, hogy az ár tartalmazza a biztosítást, de ~1200 euró önrész mellett.

Bérelt autónk - Nissan Qashqai

Hogy egész Spanyolországra, vagy csak Andalúziára jellemző, hogy kevés közlekedési lámpa van, és annál több körforgalom, de szerintem a 4 nap alatt több körforgalmon mentem keresztül, mint itthon 10 év alatt. Jellemzően mindegyik körforgalom dupla sávos volt, kifele menet 10 emberből 1 indexelt és ami nagyon tetszett, hogy behajtottak két autó közé is a körforgalomba, nem úgy, mint a magyarok, akik akkor se mernek bemenni, amikor valaki éppen behajtott a túloldalon. Mindent egybevetve sokkal dinamikusabb a közlekedés és kisebbek a dugók.

Ronda, Spanyolország

Az első napi szállás bizonyította, hogy jó ötlet volt SUV-ot bérelni, mivel buckás földút vezetett el oda. A szállás nagyon hangulatos volt, a modern stílus ötvöződött a spanyol építészettel. Hihetetlen vendégszeretet és komfortos szobák jellemezték a szállást. A szállás neve Hotel Ronda Moments volt, de lehet találni a környéken elég sok szállást. 

Ronda, Spanyolország

Innen másnap hamar át tudtunk menni Rondába, aminek egyik nevezetessége egy szurdokra épült  híd. Bár ködös volt az idő, de volt lehetőség körbejárni a környéket. Ami meglepett, hogy 10 emberből 8 húzott szemű volt. A következő szállás fele pedig olyan gyönyörű tájon vezetett az út, hogy minden kilométeren megálltam volna fotózni egyet-kettőt.

Útközben

Andalúzia

Este amikor a szállásra értünk, nagyon hideg fogadott, mivel a hegyekben egy kis faluban volt a lakás, amit kivettünk. Másnap reggel próbáltunk boltot keresni, de sok még reggel 8-kor is zárva volt a legtöbb, eszembe is jutott, hogy a spanyolok szeretnek sziesztázni. Már reggel is. Az ilyen kis falvakban megszállni külön élmény, mivel az ember nem a Hilton recepcióját látja, amikor kilép a szobájából, hanem valósan azt, hogy hogyan élnek a spanyolok. 

Az aznapi első állomás az El Torcal de Antequera volt, ahol a szél formálta, érdekes kinézetű kövek vitték a pálmát. Nyugodt kis környék, jó kilátással, bár a köveken elég nehéz volt a mozgás, amit a rengeteg kecskeszar sem tett könnyebbé.

El Torcal de Antequera

Utána el kellett dönteni, hogy vagy a környéken maradunk, vagy a kicsit messzebb lévő Cabo de Gata-Níjar-hoz megyünk, ami könnyed 3 órás út. Alattunk egy - akkor már 4 napos - autóval természetesen azt választottuk, hogy megnézzük a világítótornyot legyen az akárhány órára is. Az odafele vezető úton olyan tájak fogadtak minket, mint amilyeneket Amerikában láttam, így azt kell mondjam, hogy megérte bevállalni a kocsikázást.

Cabo de Gata-Níjar

Jó volt végre nappal látni a tengert, ráadásul idő közben amilyen viharfelhők közeledtek, olyat nem sűrűn látni itthon, télen.

Cabo de Gata, Andalúzia

Az utolsó szállás közel volt a tengerparthoz, amikor lefoglaltam nem gondoltam, hogy a panorámás képek a szobához tartozó teraszról készültek, pedig de. Legalább 80 négyzetméteres volt a lakás, megvolt minden benne és fejenként összesen 7500 forint volt egy éjszaka.

Rincón de la Victoria, Spanyolország

Szállásunkból a kilátás

Utolsó nap nem szerettünk volna messze menni Malagától, nehogy történjen valami a kocsival, ezért csak egy közeli tóhoz mentünk el először.

Andalúz vidék

Visszafele menet még megnéztük a tengerpartot és a malagai Citadellát, a Gibralfaro-t ahonnan lenyűgöző panoráma tárult elénk. A belépő olyan 2 ezer forint volt fejenként.

Gibralfaroból kilátás Malaga városára

Innen nem volt más hátra, mint a reptér, pontosabban az autókölcsönző. 2 perces átnézés után vissza is vették az autót, majd a transzferbusz vitt is minket a terminálhoz.  

Az alábbi linken ingyenesen letudsz tölteni pár képet full HD méretben, cserébe annyit kérnék, hogy oszd meg a bejegyzést! :) 

https://drive.google.com/open?id=1FUFnie0M72Ot13X_S7RLutMsijSHSBN_

Malaga

Aeropark - Repülőmúzeum

Alapvetően nem vagyok egy múzeumba járós ember, de van 1-2 múzeumnak nevezett, véleményem szerint inkább kiállításba sorolható program, amit szívesen megnézek én is. Ilyen a Ferihegy, pontosabban Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér melletti Aeropark is, ahol javarészt régi MALÉV gépek vannak kiállítva.

Li-2

Bár Budapest és környékén elég sok szabadidős tevékenységet lehet űzni, egy idő után azért keresni kell az újdonságokat. Persze valakinek az Aeropark már unalmas, nekem abszolút újdonság volt. A beugró 1900 forint egy felnőttnek, amibe beletartozik 12 perc szimulátorozás is. A Google, valamint saját tapasztalat alapján is, körülbelül másfél órát bőven elnézelődik ott az ember, annyival érdemes számolni.

HA-LBE

Felmerülhet - ahogy bennem is megvolt az a kérdés -, hogy a gépekbe belehet-e szállni, pilótaülést kilehet-e próbálni, stb. Amikor mi ott voltunk, akkor ha emlékeim nem csalnak, 4 gépbe lehetett bemenni és javarészt végig lehetett nézni. Természetesen megkértek, hogy a gombokat ne nyomogassuk, kapcsolgassuk, ami teljesen érthető, hiszen nem nehéz őket letörni.

Jó kapitány lennék!

Fura látni, hogy régebben mennyire mások voltak ezek a szerkezetek, persze az egyik legdinamikusabban fejlődő közlekedési eszközről van szó, tehát nem szabad meglepődni.

Vigyorgó cápa

A parkot mindenkinek csak ajánlani tudom, akit kicsit is érdekel a technika, vagy a repülés világa, maradandó élményt fog hagyni maga után. A szimulátorozást pedig nem éri meg kihagyni, ha nem is teljes egészében fedi le a valóságot, azért megtapasztalja az ember, hogy mennyivel bonyolultabb a vezetés, ha bejön a harmadik dimenzió. 

Anno 3-4 ember kellett egy repülőgép vezetéséhez, a 2 pilóta mellett egy mérnök és akár navigátor is

"Ready to pushback"

Amerikai utazás 1. - Repülés, autóbérlés, érdekességek

A nagy amerikai utazást már tavaly elkezdtük szervezni, természetesen az időpont kiválasztásával kezdődött a tervezés. Mindenképp kiakartunk használni egy hosszú hétvégét, így az április 28-tól május 14-ig tartó időszak 10 nap szabadsággal kivitelezhető volt és ehhez foglaltuk le a repjegyeket is. A célállomás Los Angeles volt, ide a lengyel LOT légitársaság nyújtotta a legszimpatikusabb jegyeket, de sajnos nem ment minden zökkenő mentesen. Az alap felállás az volt, hogy reggel 8-kor Budapestről Varsóba megyünk, ahonnan fél 11 környékén megy a gép Los Angelesbe, ám a 8-as gép időpontját megmódosították, így eggyel korábbi, reggel 6-kor induló gépre foglalták át a jegyünket, aminek örültünk is, mivel több időnk maradt volna átszállni a tengerentúli járatra. Április 28 egy szombati nap, amikor indultunk volna, de a gép indulása előtt 10 órával, péntek este felhívtak minket a LOT-tól, hogy a reggel 6-os gépet törölték. Laza anyázás után hirtelen szertefoszlani látszott az utazás első pár napja, és már nézegettük, hogy miket lehet kihagyni ha néhány nap csúszással érkezünk meg, de jött egy lehetőség, hogy Budapest-Varsó-Chicago-Los Angeles útvonalon menjünk és csak fél nappal később érkezzünk oda a tervezetthez képest. 1,5-2 óránk lett volna Chicagoban átszállni a csatlakozásra, ami alapvetően kényelmetlenül elegendő lehet, hiszen USA-ba belépéskor kikérdeznek mindenkit, hogy mit fog csinálni itt, meddig marad, mivel foglalkozik, stb. A tiszt, aki ezeket kérdezi, bármikor megtagadhatja, hogy belépj az államok területére, ha úgy gondolja, hogy illegálisan munkát akarsz ott vállalni.

Boeing 787 Dreamliner - gépünk Chicagoba

Grönland felett

Európa és Amerika között az új típusú Boeing 787 Dreamlinerrel repültünk, amely széles törzsű, 2 hajtóműves gép, kedvező fogyasztású, 5 tonna kerozinból elvan óránként. Már-már ez a repülők Priusa. Érződik, hogy minél több embert akartak bezsúfolni, minél kisebb helyre, de talán emiatt is volt elérhető áron a repjegy. A gépünk Chicagoba menet jó háromnegyed óra késéssel szállt le, így szűkös egy óránk maradt a teljes belépési procedúrára, amibe beletartozik, hogy a beérkezésünk és indulásunk más-más terminálon volt, tehát még vonatoznunk is kellett közte néhány percet Chicagoban. Hatalmas sor várakozott a beléptetéshez, kezdhettük elkönyvelni, hogy az éjszakát a szeles városban - ez Chicago beceneve - töltjük, de megnyitottak egy új sort ahol hamarabb sorra kerültünk.

Chicago felett 

Az induló terminálnál egy idős hölgyhöz álltunk be, aki néhány telefonhívás után elintézte, hogy ha sietünk, még megvár minket a gép, de kihangsúlyozta, hogy futnunk kell. Az utolsó mondatait már csak úgy mondta, hogy a pult mögött futott amerre mi. Gyors átvilágítás ismét a security résznél, ahol még a cipőt is le kellett venni, hogy az övről ne is beszéljek. Amikor átértünk rajta, már bemondták, hogy a Los Angelesbe tartó 4 személyt várják a beléptetésnél. Annyi időm nem volt, hogy felvegyem az övem, szóval félig lecsúszott gatyával rohantam végig a terminálon, oldalról pedig néhány boltos bíztatásul annyit kiáltott, hogy “RUN, RUN, RUN!”. Teljesen azt a jelenetet kell elképzelni, mint a Reszkessetek betörőkben, amikor a chicagoi reptéren fut a család. Csak mi nem hagytuk el Kevint.

A Los Angelesbe tartó gépünk már ott várakozik

A gépen már vártak minket, megmutatták a helyünket, lihegésemre az egyik stewardess poénosan megjegyezte, hogy ne legyek rosszul, mert nem fognak leszállni. A Varsó-Chicago 9 és fél óra úthoz képest a Chicago-Los Angeles 4 és fél órás út már csak egy enyhe levezetésnek tűnt, természetesen be is aludtunk az út felében. Ezt a járatot az American Airlines üzemeltette, ami már lehetőséget nyújtott WiFi elérésre, valamint több film és zene közül választhattunk a monitorokon.

Hajnal 2 óra környékén landoltunk a Los Angeles Nemzetközi Repülőtéren, ahonnan 5-10 percenként mentek a buszok az Alamo autókölcsönzőhöz. A buszvezető kérés nélkül megfogta a bőröndjeinket és felrakta a buszra, majd 10 perc út után odaértünk a telephelyre. Hajnali fél 3-kor sorban álltunk a bérléshez, de aránylag gyorsan sorra kerültünk. Volt egy foglalásunk a VIPcars-on keresztül, de az ügyintéző látva a csomagjainkat, megjegyezte, hogy nem fogunk beférni az általunk kinézett kategóriába. Pár percen belül adott egy ajánlatot másik, nagyobb kategóriás autóra, amit elfogadtunk, és nem bántuk meg. Egy Ford "Varacskos" Explorer lett a társunk az elkövetkezendő több, mint 2 hétre, ami jó választásnak bizonyult.

Ford Explorer

290 lóerős, szívó benzines motor, természetesen automata váltós, ami szerintem sokkal jobb a manuálisnál, tehát éltük az autót. Fogyasztása olyan 12 liter környékén megállt 100 km-ként, viszont ott MPG-ben mérik a fogyasztást, ami azt jelenti, hogy 1 gallon üzemanyaggal hány mérföldet tud megtenni a kocsi, így minél nagyobb az MPG, annál kevesebbet fogyaszt az autó.

Hű társ volt végig

Amerika híres arról, hogy mennyire olcsó a benzin, ez részben igaz részben pedig már nem. Gallononként, ami nagyjából 3,8 liternek felel meg, 3 dollártól 5 dollárig mindenféle árral találkoztunk, átlagban körülbelül 3,5 dollárra jött ki egy gallon benya.

Kemény terepre azért nem való

Érdekesség, hogy míg itthon 95-ös oktánszámú az átlag üzemanyag és 100+ a prémium, addig ott 87, 89 az átlag és 91-es a prémium. A kutaknál 1 pisztoly van és amelyik benzint választod, azt fogja adni. Fizetésre két megoldás létezik, vagy berakod a hitelkártyád és tankolás végén levonja az összeget, vagy bemész a kasszáshoz, befizetsz előre X összeget és annyit fog engedni tankolni a kút. Nekünk sokszor nem fogadta el a bankkártyánkat a kúton lévő terminál, így előre befizettünk 20-30-40 dollárt és azzal tankoltuk “teli” a disznót.

Töltőállomás

Bérlés végén beálltunk a többi visszavitt kocsi mögé, 1-2 dolgot megnéztek, hogy nem-e tettünk tönkre, aztán a 10 méterre lévő buszhoz irányítottak, ami vitt minket a reptérre.

Érdekességek:

Túlzás lenne azt mondani, hogy egy teljesen más kultúra az amerikai, de nagyon sokban különbözik a mienktől. Az ügyfélszolgálatosok, az eladók és akikkel még kapcsolatba kellett lépnünk mind nagyon kedvesek voltak, ha probléma volt próbáltak megoldást találni rá, mosolyogtak, érdeklődtek honnan jöttünk, mit csinálunk. Olyan apró gesztusok ezek, amik barátságosabbá teszik az utazást, náluk tényleg a vásárló az első.

Közlekedés-, logisztikai mérnökként a legjobban a közlekedésben figyeltem meg a különlegességeket. Ilyen például a 4 STOP táblás kereszteződés, amiből rengeteg van. Itt annak van elsőbbsége, aki hamarabb ért a kereszteződéshez. Elsőre elég fura volt, főleg ha nem csak 1-1 autó van irányonként, hanem már áll a sor, de összességében egy tök jól működő rendszer.

A kisvárosokban tényleg szinte mindenki hatalmas pickupokkal járkál, a bolti eladótól kezdve a vállalkozókig. Természetesen vannak kisebb autók is, de javarészt nagy böszme dögök lepik el az utakat. Az autó típusok fele itthon ismeretlen, vagy teljesen máshogy néz ki kint, tehát sok újdonsággal találkozhat az ember.

Piros lámpán kanyarodhatsz jobbra. Na jó, ez azért elsőre durva volt. Magyarként, akiket már kisgyermek korunk óta a félelemre szocializál a társadalom, nagyon nehéz először átmenni a piros lámpán. Pedig full legális, hacsak nem tiltja külön tábla. Ez szintén egy olyan dolog, ami segíti a közlekedést és nem hátráltatja. Itthon persze nem vezetném be, mert ehhez kell egyfajta nyugodt mentalitás, ami itt többekből hiányzik.

Tényleg mindenhol mókusok vannak, és olyan közel jönnek, mint a filmekben. Tilos őket bántani, de miért is tenné az ember? Sokszor jönnek oda az emberhez ételért, ha nem kapnak, simán lopnak is maguknak. Mellettük persze nagyon változatos állatvilág maradt fent az Egyesült Államok területén, ezekre mindig figyelmeztetnek is a táblák, hogy most éppen kígyó, medve, vagy egyéb állat általi halálra készülj fel.

Nagyon röviden és tömören talán ezek voltak a legnagyobb különbségek, ha valakit érdekel más is, nyugodtan keressen fel e-mailen keresztül.

Tarnai pihenő - Magyarország kirándulás

Telkitől nem messze, Budakeszi irányába van egy gyöngyszem, amit sokan nem is ismernek, ez pedig a Tarnai pihenő. Ha a Hidegvölgyi Erdei pihenőtől indulunk, akkor a Tarnai pihenő nagyjából félúton van azon az úton, amelyen eljuthatunk a Csergezán Pál kilátóhoz. Mi ugyan nem mentünk el a kilátóig, de már így is megérte 4-5 km-t sétálni ezért a kilátásért, persze ez pont kapóra jött, hogy ne kelljen továbbsétálnunk és elmondhassuk emiatt a kilátás miatt indultunk el.

Tarnai pihenő

Köszönhetően a szép tavaszi időjárásnak, az odavezető út tiszta sár volt, érdemesebb volt az út menti fűcsomókon sétálni és igyekezni nem beleesni a sártengerbe. Nincs ellenemre a sárfürdő, de csak ha néznem kell és bikinis modellek dagonyáznak benne. 

Érdemesebb volt a száraz a füvön sétálni

Vigyázz! Kész! Dagonyázz!

A télben számomra az a jó, ha havat látok (na persze nem március közepén), viszont hó nélkül túl sok élvezni valót nem látok a télben. Csupasz fák és bokrok, javarészt színtelen természet, néhány szomorú Backstreet Boys szám és máris depresszióba esik az ember. Már-már Photoshoppal is nehéz bármiféle színt kicsikarni a száraz falevelekből, plána borús időben készült képeken. 

Tarnai pihenő

Tarnai pihenő

Szép dolog a 4 évszak, de 1 hónap téllel is meglennénk, ráadásul a márciusi hó úgy hiányzik a D vitamin hiányos embernek, mint eszkimóknak a globális felmelegedés, tehát: Tavasz, gyere!

Tarnai pihenő

Tarnai pihenő