Panguitch, Utah - Cabins |
Reggel a
nem kellett túl sokat mennünk, szinte a Bryce Canyon mellett volt a szállásunk,
így 20-30 perc kocsikázás után le is tettük az autót és bejártuk a kanyont,
legalábbis ami a nevesebb részeit illeti.
Bryce Canyon, Utah - a szél formálta alakok |
Mint oly
sok más képződményt, ezt is a szél formázta a jelenlegi alakjára, nagyon
érdekes és szabályos látványt nyújtanak a kiálló sziklák.
Bryce Canyon, Utah - Amerikai utazás |
Nagyjából
5-6 kilométert sétálhattunk a meleg, de szerencsére borús időben. Egész
Amerikára jellemző, hogy a mókusok közel mernek menni az emberekhez, de mi ezt
itt tapasztaltuk meg, amikor egy mókus jött hozzánk élelemért. Simán lefotóztam
néhány centiről, utána még közelebb is jött, hátha van az objektívben elrejtve
egy kis Pringles.
Bryce Canyon, Utah - Jenő a mókus |
Következő
úticélunk a Las Vegastól nem túl messze fekvő Valley of Fire State Park volt,
ha jól emlékszem ez volt az első state parkja Nevada államnak.
Valley of Fire State Park |
Nehéz
szavakba önteni, annyira gyönyörű volt a park, az utak is annyira beleillettek
a látképbe, ahogy mentünk rajta, olyan érzésem volt, mintha egy beszívott hippi
lennék. Mindenféle színű hegyek, dombok, az ember meg csak száguld a jó
minőségű aszfalton fel, s alá. Amikor árkokon át vezetett az út, látszott, hogy
nem sima aszfaltot, hanem betont használtak az úthoz, és abból is jó nagy kiterjedésűt
meg mélyet, mivel azt nem mossa el az eső. A sivatagos időjárásnak köszönhetően
nagyon száraz a talaj, ami egy hirtelen lezúduló felhőszakadás hatására nem
tudja egyszerűen elnyelni azt a vízmennyiséget, amit az enyhén nedves föld,
ezért képes a sivatagban kialakulni árvíz. Ezt egyébként több helyen is
jelezték táblák, hogy eső esetén melyik szakaszokon nem tanácsos átkelni.
Valley of Fire State Park |
Itt egy
kisebb túrát tettünk meg, aminek az elején néhány tábla megpróbálta (de csak
próbálta) elvenni a kedvünket a gyaloglástól. Az egyik az volt, hogy nem
ajánlatos bemenni, a hőség miatt rosszul lehet az ember. Mit nekünk a 35 fok,
általánosban osztálykiránduláson is kiraktak minket ilyen időben az Alföldön, hogy
sétáljatok. Másik pedig, hogy kígyók, skórpiók meg pókok vannak a park
területén. Évente járok az állatkertben, ott meg még több állat van, és
eddig mindig sikerült élve megúsznom, így nem ez fog engem megállítani -
gondoltam magamban. A naplemente szintén gyönyörű volt, ezt még megvártuk, majd
Vegast etettük meg a GPS-szel.
Valley of Fire State Park |
Szinte
végig autópálya vezetett Vegasig, ahol egy ideig csak mentünk a nagy sötétben a
dombok közt, majd egyszercsak az egyik dűne mögül megláttuk Las Vegas fényeit.
Néhány pislángoló lámpa a háttérben, nem is voltunk biztosak benne, hogy az Las
Vegas. Majd kanyarodott tovább az út és már a teljes horizonton csak a város
fényei látszottak. Na ez volt az egyik olyan dolog, amit nagyon nehéz szavakba
önteni, ezt át kell érezni. Brutális méretek, egy város, ameddig a szem ellát.
Szállásunk a Circus Circus Hotel és Kaszinó volt, a 2 nap ott tartózkodás
kellett is, hogy tudjuk merre kell kijutni az épületből, annak bonyolultsága és
mérete miatt. Azt sem tudtuk hol álljunk meg, a hotel melyik részén, így
kiválasztottuk a legfényűzőbb bejáratot, gondoltuk biztosan az lesz a miénk.
Annyira nem lőttünk mellé, de így is át kellett hasítanunk a kaszinó részen, ami
első látásra ugyanolyan volt, mint a filmekben, csak végre élőben láttuk. Több
ezer játékgép, rengeteg ember, és csak nyomják, csak nyomják a pénzt vívő pénzhozó gombot. Amit nem tud átélni az ember a monitor mögül, az a tipikus, padlószőnyegből áradó cigaretta szag. Este 11-kor párhuzamosan 5 recepciós
fogadta a becsekkolókat, és még így is várni kellett néhány percet,
elképzelhetitek mekkora ember mennyiségre tervezték a hotelt. A kerek 24-ik
emeleten volt a szobánk, panorámás kilátással a városra, direkt úgy kértük a
szobát, hogy minél magasabban legyünk.
Las Vegas, Nevada - Circus Circus-ból a Stratosphere |
Csak arra nem gondoltunk mi van, ha nem
működik a lift.. Márpedig másnap reggel, amikor megkezdtük volna felfedező
utunkat a Starbucks felé, kellemetlen meglepetésként ért, hogy az összes lift
elfüstölt. 24 emeletet még lefele is fárasztó gyalogolni, de legalább egy
kedves kínai ordítva beszélgetett lefele menet a telefonján, miközben a
vaslépcső összes fokán a 25 kilós bőröndje zuhant egyet. Nem vagyok egy
agresszív típus, de megütöttem volna.
A
ceremónia után a Hoover gát következett, ahova 9-10 óra magasságába érkeztünk.
Volt sima belépő 10 dollárért meg körbevezetős 15-ért. Ez utóbbit választottuk,
aminek keretein belül egy minimoziba levetítettek egy 15 perces filmet az
építkezésről, valamint 30-45 perces sétát tettünk csoportosan a gát erőmű
részébe. Mindenképp megéri a nagyobb csomagot választani, nagyon érdekes volt a
körbevezetés. Utána még sétálgattunk a gáton, meglőttük a kötelező szelfiket a
hatalmas hőségben. El sem merem képzelni mi van Nevadában nyáron, hogy viselik
az emberek.
Hoover gát, Nevada |
Visszafele úton a többiek fotózkodtak a Welcome to the fabolous Las
Vegas táblával, ahol egy jól bebugyulált személy csinált képeket az emberekről,
aki akart adott neki pénzt, aki nem az nem.
A
szálláson kipróbáltuk a saját beltéri vidámparkot, ami nagyjából vetekedik a
volt Budapesti vidámparkkal, azzal a különbséggel, hogy az emberek nem tolongtak
a játékoknál, ami kényelmes, de mellette az élményből is elvesz. Naplementére
felmentünk a Stratosphere kilátó teraszára a 100 valahanyadik emeletre, ahonnan
gyönyörű kilátás nyílt elénk. Talán 30 dollár lehetett a beugró, de ilyen
magasról látni egy ekkora várost.. Hát az nem mindennapi. A helikopterek
hasonló magasságba repültek, mint a terasz szintje, nem túlzásképpen, de fél-1
percenként szállt el mellettünk egy, valószínűleg a Grand Canyonból hozták
vissza a turistákat. Ha valaki egyébként helikopterrel nézné meg a Grand
Canyont, nagy valószínűséggel Vegasból menne.
Las Vegas a Stratosphereből |
Mindenképpen
el akartunk sétálni a Bellagio-ig megnézni a szökőkutat, valamint nézelődni a
Vegas Stripen. Laza 6-7 km-es út után el is értük a célunkat, megnéztük a
szökőkút játékát Elvis Presley egyik leghíresebb Viva Las Vegas számára, utána
pedig bementünk a kaszinóba, szigorúan csak körbenézni! Innen nem volt már
erőnk hazagyalogolni, ezért taxit fogtunk. Fogtunk a fenét, az inas megoldott
mindent, még az ajtót is kinyitotta nekünk. A taxi kábé budapesti árban van,
drágáltuk is. Beültünk a mekibe egy jó sajtburgerre meg McFreezere aztán úgy
gondoltuk ideje pénzt csinálnunk, így hát beültünk rulettezni. Éreztünk egyfajta
kontrasztot, aközött hogy mások a 100 dollárosokat nyelették el a géppel, míg
mi az 1 dollárosokat tömködtük, de tudtuk, hogy Magyarország erősödik és öt év
múlva már a forintot is el fogják fogadni a kaszinókban. Természetesen
vesztettünk pénzt, de tudtuk hol kell megállni, tudjuk az örök igazságot, hogy
a végén mindig a bank nyer, ezzel a tudattal ültünk be a székekbe.
Las Vegas, Bellagio |
Death Valley - Badwater |
Végül
néhány kattintás és irány a kocsi. Menet közben azért elgondokodtam, hogy a
régi tóból maradt itt ennyi só, vagy a turisták izzadtsága ért száraz véget a
földön landolva. Érdekes egyébként, hogy Amerikában mennyi sótartalmú tó
található, míg nálunk inkább az édesvíz a jellemző. Utána a Devil’s Golf Course
következett, aminek a formáját nehéz lenne megfogalmazni, inkább mindenki döntse el maga
a kép alapján, hogy mihez is hasonlít.
Death Valley - Devils golf course |
Egy gyors
kitérőt tartottunk még a Salt Creek Interpretive Trail-nél és a Mesquite Flat Sand Dünéknél, majd a szállás felé vettük az
irányt Bishopba. Még mielőtt kiértünk a Death Valley területéről, utolért
minket a naplemente, ami egyszerűen káprázatos volt.
Death Valley, California |
A
kocsi tankja viszont kezdett kongni az ürességtől, ami nem túl bíztató a Death
Valley közepén. Klímát kikapcsoltuk, próbáltunk takarékos üzemmódba átváltani,
amennyire egy Ford Explorerrel lehet, és a teljes kiszáradás előtt 20-30
mérfölddel a semmi közepén találtunk egy benzinkutat. Talán a legdrágább
tankolásunk volt, ha egységárat nézünk, de nem örültünk az egész amerikai
utazás alatt annyira benzinkútnak, mint ott. Néhány órával később kifáradtan,
éhesen megérkeztünk a szállásunkra Bishopba, ahol nem kellett betenni Vivaldi Négy
évszakát altatónak.
A következő napra a Yosemite nemzeti parkot terveztük, de sajnos már előre tudtuk, hogy nem fog összejönni. Nem kis kontraszt az előző napi 47 fokhoz képest, de ami megakadályozta, hogy mi elérjük a Yosemitet, az az hogy a Tioga Road, ami átvezet a hegységen, le van zárva hóhelyzet miatt. Egyik nap az üléshűtést, másnap pedig az ülésfűtést kapcsolgattuk az autóban, elég szélsőséges.
Tioga Pass |
Mono Lake |
Mennyibe kerül egy kéthetes amerikai utazás?
Amerikai utazás 1. - Repülés, autóbérlés, érdekességek
Amerikai utazás 2. - Los Angelestől Sedonáig
Amerikai utazás 3. - Grand Canyon, Zion, Antelop Canyon, Monument Valley, Navajo Bridge
Valamint nézd meg az Amerikai utazásról készült kisvideót:
https://vimeo.com/271697573