Tél Csodaországban, avagy a svájci utazás részletei

Sikerült kiválasztanunk a legolcsóbb országot, amikor Svájcra esett a választás. Mindig is megfogtak Instán azok a képek és videók, amiket Svájcban készítettek, teljesen olyan érzés ragadott el telefonon keresztül is, mintha Csodaországban lenne az ember. Az elsődleges szempont vasútfotózás volt, azon belül is a Landwasserviadukt, ahova el is jutottunk már az érkezésünk napján. 

Amikor megérkeztünk a környékre, akkor még csak a hegyekben fent lehetett látni havat, azonban ez a második nap megváltozott és szerencsénk volt, hogy a Landwasserviaduktot első napra terveztük, mert amekkora hó esett egy nap alatt, abban nem tudtunk volna megközelíteni. Reggelre nagyjából 20 cm hó esett ami alól élmény volt kilapátolni a kocsit, de a látvány mindent feledtetett. 

Reggeli után megindultunk a Brusói spirálviadukt irányába, azonban annyira esett a hó, hogy pár településsel arrébb kénytelenek voltunk visszafordulni. Bár folyamatosan kotorták a havat, de olyan emelkedős és kanyargós volt az út, hogy nem vállaltuk be az út hátra lévő részét.

Visszaérve a szállásra gondolkodtunk, hogy merre tovább. Elővettem a Google mapsot, amit még itthon csináltam, hogy miket lenne érdemes megnézni és volt egy viadukt nem messze az egyik állomástól. A szálláson becsekkoláskor majdnem ki akartuk dobni a kártyát, amivel ingyen használhattuk a tömegközlekedést abban a térségben, de milyen jól tettük, hogy megtartottuk, mert az állomás pont beleesett az ingyenes szakaszba. Az egész vagonban csak mi voltunk így kihasználtuk és lőttük a vonatablakon kihajolós képeket. 

Amikor megérkeztünk az adott állomásra elkezdtük felfedezni, hogy honnan lenne a legszebb a Wiesenerviadukt. A lassan térdig érő hóban fel alá mászkáltunk, még a viadukton is átmentünk, hogy mindenhonnan megörökítsük a hidat. Az estét is megvártuk itt, hogy megcsíkozzuk a vonatot.

A nap végén még kihasználtuk a szaunát és valami csodálatos kilátása volt még este is. Utolsó nap reggelére elállt a havazás és ekkor láttuk csak meg, hogy mennyire gyönyörű panorámája van a szállás éttermének. Na nem ebédet ettünk, mert egy rántott hús 9 ezer forintba került volna, hanem reggelit, ami benne volt a foglalásban. 

1 főre 1 éjszaka 15 ezer forint volt, amiben benne volt a reggeli, szállás, helyi közlekedés, és a wellness részleg használata, egy olyan országban ahol több, mint 1 millió forint az átlagfizetés. Hazafele menet pedig természetesen megálltunk még néhány helyen. Úgy gondolom amennyire lehetett kimaxoltuk a 3 napunkat és az időjárás is kedvezett nekünk, hiszen kaptunk felhős időt, havazást és napsütést is rendesen. 

Bél-kő, Bélapátfalva - mire képes egy telefon kamerája?

Sokaknak az első mondata lehet, hogy az ember milyen gonoszan kihasználja a természetet, és miket képes művelni vele, hogy saját javait gyarapítsa, amikor megpillantja a már távolról észrevehető Bél-kőt. Az egykori mészkőbányának köszönhetően olyan jellegzetes formája és felülete lett a hegynek, ami egyedülálló, főleg kis hazánkban. Én úgy gondolom, hogy a bányászat melléktermékeként, ma egy olyan turista látványosságot sikerült létrehozni, amit egyszer mindenkinek látnia kell. 

Bél-kő, alulról

A túra Bélapátfalváról indul, és szinte végig kiépített úton lehet haladni, amit régen a munkások használtak. Enyhe emelkedő jellemzi az utat, lassabb-gyorsabb tempóban szerintem senkinek sem okoz gondot, feltéve ha nem 35 fokban próbál felmenni az ember, mert árnyék az elég kevés van, de nekünk szerencsénkre kellemes 15-20 fok volt végig, napsütésben. 

Bél-kő, megéri egyszer-egyszer megállni útközben és körbe nézni

Érdemes először felmenni a csúcsra, ahonnan az egész letarolt területet belátni, majd onnan vissza le, és végiggyalogolni a "síkságon". 

Bél-kő

A síkságon gyalogolva elsőre olyan érzése van az embernek, hogy a Holdon jár. De álljunk csak meg egy pillanatra: elég kevesen mondhatják el magukról, hogy gyalogoltak már a Holdon, és én sem vagyok köztük, de szerintem ott nincsenek szkafander nélküli kutyák. 

Odin, a csapat kutyája

"Small step for a man, one giant leap for mankind."

Mivel kicsit későn indultunk el, és éhesek is voltunk, ezért a modern technológia segítségével kerestem egy olyan útvonalat lefele, ami akár meredekebb, kevésbé kiépített, de gyorsabb lefele. Meg is találtam, amin egy idő után maximum úgy tudtunk volna lemenni, ha egy 5 méteres sziklafalról ugrunk egyet. Átvágva így a csapatot, vissza kellett fordulnunk és kiderült, hogy valóban van egy másik út, de az tőlünk 10 méterrel arrébb és 20 méterrel alacsonyabban volt, amit a fennsíkról lehetett megközelíteni, amíg egy sziklaomlás nem zárta el az utat. 

Bél-kő, a magyar Dolomitok

A szépen kiépített ösvény, amin megpróbáltam a többieket levezetni

Bár visszafele már mindenkinek az esti bográcsos pörkölt járt a fejében, azért mindannyiunkat gyönyörködtetett még a fák sokszínűsége. A képekről el kell mondanom, hogy mindegyiket telefonnal csináltam, majd Lightroom applikációval szerkesztettem és exportáltam őket.  

Bél-kő

Magas - Tátra a lengyel és a szlovák oldalról

Talán 5-6 éve, hogy megláttam egy-egy szép képet a Magas - Tátráról és azóta nagy vágyam volt, hogy eljussak oda, ami szerencsére nem tűnt sosem lehetetlennek, hiszen néhány száz kilométerre helyezkedik el csupán. A kérdés már csak az volt, hogy a lengyel, vagy a szlovák oldalra szeretnék-e eljutni, amire végülis volt 5 évem, hogy eldöntsem. A vége az lett, hogy mindkét oldalt meglátogattuk.

A szállásunk 3 éjszakára Zakopanéban volt, tehát itt volt az úgynevezett "bázisunk". 

Hogyan is válasszunk szállást? Nekem 2 feltételem volt:

• legyen reggeli, és
• panorámás kilátás legyen a szobából.

A reggeli finomságát nehéz lenne képernyőn keresztül átadni, de a szoba panorámáját annál könnyebb.

A szobához tartozó erkély és kilátás, Zakopane

Volt egy kis 2 fős terasz is a szobához, ahonnan esténként egy jó lengyel sör mellett néztük végig az utolsó fényeket. 

A szobából látható volt a Giewont is, Zakopane

Bár távolságban nincs túl messze Zakopane Budapesttől, de időben nem kevés, és eléggé letudja szívni az embert a vezetést, ezért első nap csak a Gubalówka-ra autóztunk fel, ahol szépen el is áztunk.

Kilátás a Gubalówka-ról, Zakopane

Második nap egy 12 kilométeres túra következett, ami nem tűnhet soknak, de amilyen köveken kellett végigmenni, hogy elérjünk a Tengerszemet, ami egy gleccsertó 1580 méter magasan. 

Fotós szelfi a Tengerszemen, Zakopane

Ilyen, vagy ennél kellemetlenebb utakon kellett 12 km-t túrázni, Zakopane

Ezt kipihenve a harmadik napon csak Zakopanét fedeztük fel, tehát főképp pihenéssel telt a nap, de azért este átautóztunk a Zab nevezetű faluba, ahonnan egy kis domboldalról néztük a naplementét. 

Zab település dombjairól a Magas-Tátra

Utolsó nap, miután megettük a reggelit és kijelentkeztünk a szállodából útba ejtettük nem kis kitérővel a szlovák oldalon található Csorba-tavat, valamint innen feltúráztunk a Poprádi-tóhoz is. Az idő csodaszép volt, de ez azzal járt együtt, hogy nagyon meleg volt. Mindezek ellenére egy ismét egy bakancslistás helyre sikerült eljutni, ahova bármikor szívesen visszamennék. 

Csorba-tó 

Poprádi-tó

Malaga nyaralás télen - Mennyibe kerül Spanyolország?

Andalúzia, Spanyolország - A posztban szereplő linken ezt a képet is letöltheted háttérképnek

Télen nyaralni az egyik legjobb dolog. Az itthoni kellemetlen latyakos, vagy -5 fokos napok után a 15-20 fok olyan elképesztően jól tud esni. Az embernek egyből nyár hangulata lesz. Ez is közrejátszott abban, hogy Malaga volt a célpont, de mellette fontos volt, hogy legyen jó (közvetlen és olcsó) repjegy az úticélra. Heti 2 Wizz Air járat van Malagára, szombaton és kedden, tehát vagy 4, vagy 8 napra megy az ember. Mivel spórolni kellett a szabadságokkal is, ezért mi 4 napra mentünk, de ez is elég volt ahhoz, hogy kutyafuttában végigjárjuk Andalúziát. A repülőről gyönyörűen látszott az Alpok, bár az út java részén csak a felhőket lehetett felülről látni. Ez volt egyébként az első repülésem Wizz Air-rel, ha nem számítjuk, hogy a lábtér kicsi volt és hogy a hidegben kellett (Ferihegyen) várni a gépre felszállásra, akkor kizárólag pozitív tapasztalatom volt velük.

Autóbérlős oldalon keresztül előre foglaltunk autót, SUV kategóriában, aminek a visszaigazolásában benne volt lépésről lépésre leírva, hogy ha felvettük a reptéren a csomagunkat, akkor merre kell mennünk. Ott egy transzferbusz várt minket és vitt az 1-2 km-re lévő kölcsönzőhöz. Szintén az Alamot választottuk, mint Amerikában és minden zökkenőmentesen zajlott a felvételkor is, meg leadáskor is. Egy 3 napos, 300 km-es Nissan Qashqai-t kaptunk, ami bőven kielégített minden igényt. A bérlés 30 ezer forint volt, és aki szeretne a kötelezőn felül extra biztosítást kötni, annak további 5 ezer forintot kell naponta kifizetnie. Bár az autókölcsönzős oldalak írják, hogy az ár tartalmazza a biztosítást, de ~1200 euró önrész mellett.

Bérelt autónk - Nissan Qashqai

Hogy egész Spanyolországra, vagy csak Andalúziára jellemző, hogy kevés közlekedési lámpa van, és annál több körforgalom, de szerintem a 4 nap alatt több körforgalmon mentem keresztül, mint itthon 10 év alatt. Jellemzően mindegyik körforgalom dupla sávos volt, kifele menet 10 emberből 1 indexelt és ami nagyon tetszett, hogy behajtottak két autó közé is a körforgalomba, nem úgy, mint a magyarok, akik akkor se mernek bemenni, amikor valaki éppen behajtott a túloldalon. Mindent egybevetve sokkal dinamikusabb a közlekedés és kisebbek a dugók.

Ronda, Spanyolország

Az első napi szállás bizonyította, hogy jó ötlet volt SUV-ot bérelni, mivel buckás földút vezetett el oda. A szállás nagyon hangulatos volt, a modern stílus ötvöződött a spanyol építészettel. Hihetetlen vendégszeretet és komfortos szobák jellemezték a szállást. A szállás neve Hotel Ronda Moments volt, de lehet találni a környéken elég sok szállást. 

Ronda, Spanyolország

Innen másnap hamar át tudtunk menni Rondába, aminek egyik nevezetessége egy szurdokra épült  híd. Bár ködös volt az idő, de volt lehetőség körbejárni a környéket. Ami meglepett, hogy 10 emberből 8 húzott szemű volt. A következő szállás fele pedig olyan gyönyörű tájon vezetett az út, hogy minden kilométeren megálltam volna fotózni egyet-kettőt.

Útközben

Andalúzia

Este amikor a szállásra értünk, nagyon hideg fogadott, mivel a hegyekben egy kis faluban volt a lakás, amit kivettünk. Másnap reggel próbáltunk boltot keresni, de sok még reggel 8-kor is zárva volt a legtöbb, eszembe is jutott, hogy a spanyolok szeretnek sziesztázni. Már reggel is. Az ilyen kis falvakban megszállni külön élmény, mivel az ember nem a Hilton recepcióját látja, amikor kilép a szobájából, hanem valósan azt, hogy hogyan élnek a spanyolok. 

Az aznapi első állomás az El Torcal de Antequera volt, ahol a szél formálta, érdekes kinézetű kövek vitték a pálmát. Nyugodt kis környék, jó kilátással, bár a köveken elég nehéz volt a mozgás, amit a rengeteg kecskeszar sem tett könnyebbé.

El Torcal de Antequera

Utána el kellett dönteni, hogy vagy a környéken maradunk, vagy a kicsit messzebb lévő Cabo de Gata-Níjar-hoz megyünk, ami könnyed 3 órás út. Alattunk egy - akkor már 4 napos - autóval természetesen azt választottuk, hogy megnézzük a világítótornyot legyen az akárhány órára is. Az odafele vezető úton olyan tájak fogadtak minket, mint amilyeneket Amerikában láttam, így azt kell mondjam, hogy megérte bevállalni a kocsikázást.

Cabo de Gata-Níjar

Jó volt végre nappal látni a tengert, ráadásul idő közben amilyen viharfelhők közeledtek, olyat nem sűrűn látni itthon, télen.

Cabo de Gata, Andalúzia

Az utolsó szállás közel volt a tengerparthoz, amikor lefoglaltam nem gondoltam, hogy a panorámás képek a szobához tartozó teraszról készültek, pedig de. Legalább 80 négyzetméteres volt a lakás, megvolt minden benne és fejenként összesen 7500 forint volt egy éjszaka.

Rincón de la Victoria, Spanyolország

Szállásunkból a kilátás

Utolsó nap nem szerettünk volna messze menni Malagától, nehogy történjen valami a kocsival, ezért csak egy közeli tóhoz mentünk el először.

Andalúz vidék

Visszafele menet még megnéztük a tengerpartot és a malagai Citadellát, a Gibralfaro-t ahonnan lenyűgöző panoráma tárult elénk. A belépő olyan 2 ezer forint volt fejenként.

Gibralfaroból kilátás Malaga városára

Innen nem volt más hátra, mint a reptér, pontosabban az autókölcsönző. 2 perces átnézés után vissza is vették az autót, majd a transzferbusz vitt is minket a terminálhoz.  

Az alábbi linken ingyenesen letudsz tölteni pár képet full HD méretben, cserébe annyit kérnék, hogy oszd meg a bejegyzést! :) 

https://drive.google.com/open?id=1FUFnie0M72Ot13X_S7RLutMsijSHSBN_

Malaga