Nikon vagy Canon – Nikon D610 vs Canon 6D képdinamika

Az egyik legfőbb érv, ami miatt elkezdett érdekelni a Nikon világa, az a képek dinamikája volt. Több helyről is hallottam, hogy a Nikon képei dinamikában jobbak, mint a Canon képei. Hogy pontosabb legyek nem csak Nikon gépekről hallottam ezt, hanem Sony gépekről is, de ugye mind a Sony, mind a Nikon gépekben Sony érzékelőket használnak, tehát a Nikon veszi a Sonytól.

De mit is értünk képdinamika alatt?

A képdinamika értéke azt jelenti, hogy egy képen belül hány fényértéket tud kezelni a gép. A szemünk is egy „gép”, ami valamilyen szinten kezeli a képet. Vegyük például azt, amikor napos helyről bemegyünk egy sötét helyre. Először nem látunk semmit, viszont ha elegendően nagy dinamikatartománnyal rendelkezne a szemünk, akkor ez nem okozna gondot, tehát a kinti fényes és a benti sötét területeket is szépen látnánk egyből. Ehelyett ha bemegyünk egy sötétebb szobába, alagútba, először nem látunk semmit. Ahogy beérünk, a pupillánk elkezd kitágulni, egyre több fényt ereszt be a szemünk. Olyan ez, mint az objektívekben a rekesz, minél kisebb rekeszértéket állitunk be (kis rekeszérték=nagy nyílás az objektívben), annál fényesebb képet kapunk, egyszerű ez, minél több fény jut be, annál világosabb lesz a kép. Megállapíthatjuk, hogy végtelen dinamikatartományra a szemünk sem képes, nemhogy egy fényképezőgép.

Közérthetően tehát a képdinamika azt jelenti, hogy a legsötétebb (már teljesen feketének látszó) és a legvilágosabb (már teljesen fehérnek látszó) részek közt hány fényértéknyi különbség van. Minél nagyobb a különbség, annál több részletet nyerhetünk ki egy képből, tehát ez a tartomány minél nagyobb, annál jobb. Ez az érték az ISO értékének növelésével, csökkentésével változik, a nagyobb ISO kisebb képdinamikát tesz lehetővé.

Számomra ebből, ami fontos, hogy a képek minél szerkeszthetőbbek legyenek abban a tekintetben, hogy a sötét részeket tudjam kompenzálni. Képzeljünk el egy naplementét a hegyekben. A nap már a hegyek mögött van, megvilágítja a felhőket alulról, viszont a hegyek sokkal kevesebb fényt kapnak. Ha nem akarunk egy erős kontrasztú képet, akkor vagy azt tehetjük, hogy több fényképet készítünk (viláogsabbat, sötétebbet) és a világos képről a hegyet, a sötétebb képről pedig az eget vágjuk egy képbe, vagy kihasználva a fényképező dinamika tartmányát, a sötét részeket világosítjuk, minél kisebb minőségromlással.

Az első kép napsütésben készült, ahol egy gyalogos felüljáró alja teljesen sötét volt az eredeti képen. Ezt kompenzáltam előszőr, tehát az árnyékokat felhúztam 100-as kompenzációra. Látható, hogy a Nikon képén szinte nem jelent meg zaj, ellenben a Canon képén annál több.

Árnyékok kompenzációja (Bal: Nikon, Jobb: Canon)

Ugyanennél a képnél maradva a teljes képet 2 fényértékkel felhúztam, tehát a sötét részek még világosabbak lettek, míg a világos részek még világosabbak, de most maradjunk csak a sötéteknél. Itt már drasztikusabb a különbség a Nikon és Canon közt. Egyértelműen a Nikon jobb.

+2 fényértékkel kompenzálva (Bal: Nikon, Jobb: Canon)

A következő képeket kellemesebb körülmények közt végeztem el, egy 400 wattos reflektorral világítottam meg oldalról néhány általam kihelyezett tárgyat. A képek ISO100-on készültek.

Itt megvizsgáltam, hogy az alul-, illetve a túlexponált képeket milyen minőségben lehet visszahozni utómunkával a két gép esetén. 

Az alap képek (Bal: Nikon, Jobb: Canon)

Először nézzük azt a képet, amit túlexponáltam. 2 fényértékkel lett világosabb az alapkép, tehát ennyivel kompenzáltam. Ebben az esetben a két gép közt nem tudok számottevő különbséget tenni.

Túlexponált kép korrekciója (Bal: Nikon, Jobb: Canon)

A következő képet 3 fényértékkel kevesebbel készítettem, mint kellett volna és ezt húztam vissza utólag fel nullára. Itt már jelentős a különbség a két gép közt. Egyértelműen a Nikon képe szebb.

Alulexponált kép kompenzációja (Bal: Nikon, Jobb: Canon)

Ugyanezt a két tesztet elvégeztem ISO400-on is. Ahol a túlexponálás kompenzáció után így néz ki a két gép által készített kép:

Alulexponált kép korrekciója ISO400-on (Bal: Nikon, Jobb: Canon)

Összegzés:

Képdinamikában egyértelmű nyertes a Nikon. Viszont a képdinamika csak egy tényező a sok közül, ami valakinek sokat számít, valakinek nem. Mindamellett, hogy nekem ez az egyik legfontosabb tényező, azért be kell látni, hogy kisebb méretben a különbség is kisebb, tehát a kisebb képek hajlamosak elrejteni a kép hibáit, amik csak nagyobban jönnek elő. A mai világban, ahol mindenki okostelefonon olvassa a blogokat, facebookot, stb., sokkal kisebb képek jutnak el a „végfelhasználóhoz”. 

Ha bármi észrevételed, kérésed, panaszod van, vagy ha szeretnéd elkérni nagy méretben a képeket, hogy tanulmányozd, keress bátran. Ugyanitt Canon 6D eladó, 20k expo alatt. :)

Nikon vagy Canon? - Nikon D610 vs Canon 6D ISO teszt

Az ember olyan, hogy mindig újat akar, vágyik a változatosságra. Ha a szoba fala 5 évig narancssárga volt, biztosan más színű lesz a következő. Valljuk be magunknak, hány és hány hülyeséget vettünk már csak azért, mert meguntuk az előzőt? Az új más, az új jobb, mindaddig amíg el nem jön a csere ideje és meginogunk. Hasonló dolgokat éreztem, amikor 8 év Canonozás után elkezdett bennem érlelődni a gondolat - na persze mások véleményei alapján -, hogy Nikonra váltok. Rengeteg netes böngészés után csak megerősödött bennem a tudat, hogy mindkét rendszernek vannak előnyei és hátrányai, ahhoz hogy eltudjam dönteni melyik fekszik nekem jobban, ki kell próbálnom mindkettőt. Abban a szerencsés helyzetben tudhatom magam, hogy volt lehetőségem mindkét gépet élesben tesztelni ezzel könnyebb döntést hozni. Mi is számít nekem egy fényképezőben? Elsősorban az, hogy mennyire zajosodnak a képek, az ISO növelésével, milyen a dinamikája az elkészített képeknek, valamint mennyire felhasználóbarát a kezelése, menürendszere a gépnek. Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani, az ISO teszt eredményeit.

A teszt során a két gépet 2 másodperces időzítőre állítottam, és mindenben ugyanarra az értékre állítottam. A Canonon a jól ismert Canon 24-105-ös objektívet használtam, Nikonon pedig a Nikon 24-120-at. A két objektív egy ligában játszik, talán a Canon kicsit régebbi, kicsit gyengébb minőségű, de ez az ISO tesztet nem befolyásolja. ISO néhány 100-as értékeknél nem is mutatnék képeket, mivel gyakorlatilag nyersen nem érezhető különbség a két gép között.

Lássuk az első tesztképet, bal oldalt a Nikonnal, jobb oldalt a Canonnal készült kép látható ISO 800-as értéken. Az árnyékok mindkét kép esetén fellettek húzva. A világos részeken ugyanazt produkálta a két gép, a sötétebb részeken a Nikonnal kevesebb zajt fedezek fel.

ISO 800 - Bal: Nikon, Jobb: Canon (képre kattintva nagyítható)

A következő két-két kép ISO 1600-as értéken készült, egyik ahogy látható sötétben, másik pedig világosban, ugye nem mindegy, hogy sötétben akarunk valami világosságot kicsiholni az ISO segítségével, vagy egy alapból világos helyszínen használunk magasabb ISO-t például, hogy rövidebb záridővel fotózhassunk. A sötét képen a Nikon zajosabbnak tűnik, míg a világos képen megfordul, és a Canon tűnik zajosabbnak.

ISO 1600 - Bal: Nikon, Jobb: Canon

ISO 1600 - Bal: Nikon, Jobb: Canon

ISO 3200. Sajnos valószínűleg a Canon bemozdult fotózás közben, ezért életlenebb lett, viszont ez ne befolyásoljon senkit sem. Azt látni, hogy míg a Canon nagyobb méretű szemcséket produkál, addig a Nikon apróbbakat, de többet. Néhány zajmentesítő próbálkozás után a zajszűrést hatátosabbnak éreztem a Canonnál. Na de lássuk a nyers képet.

ISO 3200 - Bal: Nikon, Jobb: Canon

ISO 6400. Ez az az ISO érték, amit még nagyon ritkán, ha szükséges, akkor használok, de nem szívesen. Szintén látható, hogy a Nikon kisebb zajszemcséket produkál, míg a Canon nagyobbat. Itt nekem a Nikon zajosodása jobban elfogadható, a Canoné itt viszont jobban szűrhető. 100%-os nagyításban ezek a dolgok látszódnak, de lekicsinyítve sokkal kevésbé.

ISO 6400 - Bal: Nikon, Jobb: Canon

ISO 12800. Az elmúlt években gyakorlatilag 2 darab képre emlékszem, amikor ilyen magas ISO-t használtam, így ez nagyon kis mértékben számított bele, hogy nálam melyik a befutó. Ettől függetlenül eltudom képzelni, hogy valakinek (főként a kis záridő miatt) szüksége lehet rá. Az esetek többségében itt is szinte észrevehetetlen a különbség, de ha választani kellene, hogy melyik kezeli jobban az ISO12800-at, akkor talán a Canonra tenném le a voksom, legalábbis sötétben.

ISO 12800 - Bal: Nikon, Jobb: Canon

ISO 12800 - Bal: Nikon, Jobb: Canon

ISO 25600. Ha netán eljutok oda, hogy új fényképezőt veszek, akkor kíváncsiságból meglövöm az összes ISO értékkel, hogy lássam mit tud. Nagyjából ennyiszer használtam ezt az értéket. Sötétben a Canon láthatóan jobban kezeli ezt az ISO értéket, de számomra mindkettő elfogadhatatlanul zajos, ezért sem használtam eddig sem, és a továbbiakban sem az ennyire magas ISO értéket.

ISO 25600 - Bal: Nikon, Jobb: Canon

ISO 25600 - Bal: Nikon, Jobb: Canon

Összegzés: ami miatt ezt a tesztet magamnak megcsináltam, az volt, hogy sokak szerint a Canon sokkal jobban bírja az ISO-t. Ha ez azt jelenti, hogy magasabb ISO-t is lehet rajta állítani, akkor igaz, de ha az elkészült képek minőségét nézem, akkor nem, maximum minimálisan jobb és csak a nagyobb értékeknél. Az én tesztem alapján nehéz bármelyik oldalra is elbillenteni a mérleget, ha valaki dilemmába van a két gép között.

Bohinji-tó, Szlovénia - "Hova utazzak?"

Az előző posztban bővebben írtam Szlovénia egyik ékkövéről, a Vintgár szurdokról, ebben a posztban a néhány km-rel arrébb fekvő Bohinji-tavat veszem célkeresztbe. Kezdeném onnan, hogy honnnan jött fel, mint utazási célpont Bohinj. Rengeteg képet láttam a közelben lévő Bledi-tóról, ami természetesen megfogott, hiszen az egésznek van egy varázslatos atmoszférája. Hegyek, panoráma, kristálytiszta víz és a víz közepén egy szigeten templom. Kész is a fotós orgazmus. Kicsit mélyebben utánajártam, hogy mik is vannak a környéken és egy kedves ismerős megemlítette, hogy ott van mellette Bohinj, ami hasonlóan szép, de sokkal kevesebb a turista, hegyek veszik körbe és talán kicsit jobban megmaradt természetesnek. Google segítségével nem is volt nehéz felfedezni digitálisan a Bohinji-tavat, és mit is mondjak, megtetszett, talán még jobban is, mint a Bledi-tó. Szállásokban nincs hiány a térségben, de azért a főszezonban, pár héttel utazás előtt már sokkal kevesebb és drágább ajánlatba fut az ember. Mi egy idős házaspár által családi házból kialakított apartmanban voltunk a legfelső emeleten, csodás kilátással.

Amikor odaérkeztünk, a házaspár mondta, hogy rég volt ilyen meleg arrafele, ugye tengerszint feletti több, mint 500 méteres magasságról beszélünk, tehát a 28-32 fok is soknak számít.

A Bohinji-tó Szlovénia legnagyobb tava, nagyjából 4 km hosszan és 1 km szélességben fekszik, ha a befoglaló méreteit nézzük.

Az odaérkezés napján naplementére értünk a tóhoz, ha kelet felől megyünk, akkor nem kell túl sokat gondolkodnunk, hogy körülbelül pont a szemben lévő hegyek mögött fög lemenni a nap. Volt minden, ami a jó fotóhoz kell: lemenő nap a hegyek mögött, tó, csónakok és stégek. Ahogy kezdett lemenni a nap, érződött, hogy sokkal gyorsabban hűl a levegő, mint amihez hozzászokhattunk.

A környéken élők a turistákból élnek, tehát utazóként mindent megkapunk, amit szeretnénk. Árban, abból kiindulva, amiket vettünk, az étkezés valamivel drágább, mint idehaza, ha például egy pizzériában eszünk (1 pizza 8-10 euró volt), viszont a boltokban az élelmiszerek 20-30%-kal olcsóbbak, mint amennyiért itthon megtudjuk venni. Jól be is vásároltam folyékony kenyérből.

A Vintgár szurdokhoz hasonlóan a Bohinji-tó is körülbelül 500 km-re van Budapesttől, talán valamennyivel többre, de így sem a világ vége. Az egész hangulata a résznek, a festői tájak olyan élményt nyújtanak, amit érdemes megtapasztalni. Nekünk jóformán 24 óránk sem volt a Bohinji-, és  Bledi-tóra, valamint a Vintgár szurdokra, de így is megfogott a varázsa. Talán emiatt is tervezem, hogy vissza kellene menni, télen is és nyáron is. A Bohinji-tó mellett van egy felvonó is, ami a Vogel hegyre visz fel minket. Többek közt ez is kimaradt az utazás során, de sosem késő bepótolni. 

Vintgár szurdok, Szlovénia – „Hova utazzak?”

Figyelem! A következő képek felzaklathatják egyes emberek lelki nyugalmát és abba vetett hitét, hogy a populáris turisztikai látványosságok teljes nyugalomban és magányban látogathatóak. 

Legalábbis nyáron. A világ megnyílt az emberek előtt, utazni ma már sokkal olcsóbb, mint régen volt. Ez utóbbi tényező magával hordozza, hogy az emberek egyre többet utaznak. Ki belföldön, ki külföldön, van aki költséghatékonyan, és van aki fényűzően. Az olyan felkapott helyek, mint a Vintgár szurdok, az év nagyrészében, de kifejezetten nyáron telis-tele van turistákkal. A posztban szereplő képeket nyáron készítettem, július közepén egy kellemes szerdai napon. Hétköznapi nap, mégis – majdnem – minden kép tele van turistákkal. Nem volt betervezve, hogy meglátogatjuk a Vintgár szurdokot, viszont az idő úgy hozta, hogy belefért ez is. 

A Vintgár szurdok nem messze a Bledi-tó mellett található, megközelíthetősége nem okozott kifejezetten nagy gondot, de azért akadt néhány érdekesség. Hogy ez egész Szlovéniára érvényes-e, vagy csak az általunk bejárt kis részre, azt nem tudom, de az utakat nem méretezik túl. Több helyen is kialakult kisebb dugó, az egyik ilyen helyen például azért, mert az út két ház közt úgy vezetett, hogy csak egy autó fér el. Na igen, de a forgalom két irányba haladt. Lépjünk is ezen túl. A szurdok, mint híres utazási cél, korrekten ki van táblázva. Egy apró fatáblára ráfestve, hogy „Vintgar”, elég minimál, de a célnak megfelel. Két parkoló közt választhatunk, van egy közelebbi és egy távolabbi, segítségül diákok állnak a rendelkezésünkre, hogy van-e szabad hely a közelebbi, lenti parkolóban. Mi nekünk csak fent jutott hely, de az is csak párszáz méterre volt a bejárattól, abba pedig nem lehet belefáradni. Az hogy mekkora sort kellett végigállnunk mire eljutottunk a bejáratig az már rosszabbul esett. Nagyjából 20-30 percet álltunk sorba mire bejutottunk.

Bejutás után azért kellemesen fogadott, hogy a szurdok mérete miatt kényelmesen eloszlott az embertömeg, csak a szűkös métereken kellett intim kapcsolatot létesíteni turistatársainkkal. Az első pár méteren még nem fapallókon, hanem a köves úton kellett menni, azután pedig jött maga a szurdok, ahol a sziklafal oldalába rögzített pallón mentünk. A teljes hossz során persze ez többször is váltakozott.

Sokszor tért át az út egyik sziklafalról a másikra, ahol a folyó felett a már addig megszokott pallós hídon kellett átmenni.

Voltak részek, ahol a sziklafalból kivájt úton vezetett az út, és mivel az idő elteltével egyre többen lettünk a szurdokban, ezért sok helyen vigyázni kellett, hogy ne essen le az ember, az olyan szakaszokon, ahol nem volt korlát.

A Vintgár szurdok egyébként 1,6 km hosszú, de úgy kell számolni, hogy az ember oda-vissza teszi meg ezt a távot, és nyílván nem sietősen, tehát 1 és 2 óra közti időt átlagban el lehet tölteni. Ha valaki szeret nézelődni, netán fotózni, akkor természetesen több idő is elmehet.

A Vintgár szurdok Budapesttől nagyjából 500 km-re helyezkedik el, szóval megvalósítható, hogy egy napra megy le az ember, társasággal. A belépő 5 euró, tehát az egynapos túra – telekocsi esetén – bőven kihozható 10 ezer forint alatti összegből fejenként. Én azonban azt ajánlom, hogy aki teheti menjen inkább 2-3 napra, hiszen a közelben van két festői szépségű tó is, a Bledi-tó, valamint a Bohinji-tó. Mindkét tónak megvan a maga szépsége, a Bledi-tó sokkal felkapottabb turistahely, amíg a Bohinji-tó kevésbé. Ezekről a következő posztban fogok bővebben írni.

Csak egy kis Rákóczi híd, vagyis Lágymányosi híd

Valakinek tetszik, valakinek nem, véleményem szerint egy igazán szép híd köti össze Budát és Pestet a főváros déli részén. 1995-ben adták át, néhány éve pedig újrafestették, valamint a világítást kicserélték ledesre.