Malaga nyaralás télen - Mennyibe kerül Spanyolország?

Andalúzia, Spanyolország - A posztban szereplő linken ezt a képet is letöltheted háttérképnek

Télen nyaralni az egyik legjobb dolog. Az itthoni kellemetlen latyakos, vagy -5 fokos napok után a 15-20 fok olyan elképesztően jól tud esni. Az embernek egyből nyár hangulata lesz. Ez is közrejátszott abban, hogy Malaga volt a célpont, de mellette fontos volt, hogy legyen jó (közvetlen és olcsó) repjegy az úticélra. Heti 2 Wizz Air járat van Malagára, szombaton és kedden, tehát vagy 4, vagy 8 napra megy az ember. Mivel spórolni kellett a szabadságokkal is, ezért mi 4 napra mentünk, de ez is elég volt ahhoz, hogy kutyafuttában végigjárjuk Andalúziát. A repülőről gyönyörűen látszott az Alpok, bár az út java részén csak a felhőket lehetett felülről látni. Ez volt egyébként az első repülésem Wizz Air-rel, ha nem számítjuk, hogy a lábtér kicsi volt és hogy a hidegben kellett (Ferihegyen) várni a gépre felszállásra, akkor kizárólag pozitív tapasztalatom volt velük.

Autóbérlős oldalon keresztül előre foglaltunk autót, SUV kategóriában, aminek a visszaigazolásában benne volt lépésről lépésre leírva, hogy ha felvettük a reptéren a csomagunkat, akkor merre kell mennünk. Ott egy transzferbusz várt minket és vitt az 1-2 km-re lévő kölcsönzőhöz. Szintén az Alamot választottuk, mint Amerikában és minden zökkenőmentesen zajlott a felvételkor is, meg leadáskor is. Egy 3 napos, 300 km-es Nissan Qashqai-t kaptunk, ami bőven kielégített minden igényt. A bérlés 30 ezer forint volt, és aki szeretne a kötelezőn felül extra biztosítást kötni, annak további 5 ezer forintot kell naponta kifizetnie. Bár az autókölcsönzős oldalak írják, hogy az ár tartalmazza a biztosítást, de ~1200 euró önrész mellett.

Bérelt autónk - Nissan Qashqai

Hogy egész Spanyolországra, vagy csak Andalúziára jellemző, hogy kevés közlekedési lámpa van, és annál több körforgalom, de szerintem a 4 nap alatt több körforgalmon mentem keresztül, mint itthon 10 év alatt. Jellemzően mindegyik körforgalom dupla sávos volt, kifele menet 10 emberből 1 indexelt és ami nagyon tetszett, hogy behajtottak két autó közé is a körforgalomba, nem úgy, mint a magyarok, akik akkor se mernek bemenni, amikor valaki éppen behajtott a túloldalon. Mindent egybevetve sokkal dinamikusabb a közlekedés és kisebbek a dugók.

Ronda, Spanyolország

Az első napi szállás bizonyította, hogy jó ötlet volt SUV-ot bérelni, mivel buckás földút vezetett el oda. A szállás nagyon hangulatos volt, a modern stílus ötvöződött a spanyol építészettel. Hihetetlen vendégszeretet és komfortos szobák jellemezték a szállást. A szállás neve Hotel Ronda Moments volt, de lehet találni a környéken elég sok szállást. 

Ronda, Spanyolország

Innen másnap hamar át tudtunk menni Rondába, aminek egyik nevezetessége egy szurdokra épült  híd. Bár ködös volt az idő, de volt lehetőség körbejárni a környéket. Ami meglepett, hogy 10 emberből 8 húzott szemű volt. A következő szállás fele pedig olyan gyönyörű tájon vezetett az út, hogy minden kilométeren megálltam volna fotózni egyet-kettőt.

Útközben

Andalúzia

Este amikor a szállásra értünk, nagyon hideg fogadott, mivel a hegyekben egy kis faluban volt a lakás, amit kivettünk. Másnap reggel próbáltunk boltot keresni, de sok még reggel 8-kor is zárva volt a legtöbb, eszembe is jutott, hogy a spanyolok szeretnek sziesztázni. Már reggel is. Az ilyen kis falvakban megszállni külön élmény, mivel az ember nem a Hilton recepcióját látja, amikor kilép a szobájából, hanem valósan azt, hogy hogyan élnek a spanyolok. 

Az aznapi első állomás az El Torcal de Antequera volt, ahol a szél formálta, érdekes kinézetű kövek vitték a pálmát. Nyugodt kis környék, jó kilátással, bár a köveken elég nehéz volt a mozgás, amit a rengeteg kecskeszar sem tett könnyebbé.

El Torcal de Antequera

Utána el kellett dönteni, hogy vagy a környéken maradunk, vagy a kicsit messzebb lévő Cabo de Gata-Níjar-hoz megyünk, ami könnyed 3 órás út. Alattunk egy - akkor már 4 napos - autóval természetesen azt választottuk, hogy megnézzük a világítótornyot legyen az akárhány órára is. Az odafele vezető úton olyan tájak fogadtak minket, mint amilyeneket Amerikában láttam, így azt kell mondjam, hogy megérte bevállalni a kocsikázást.

Cabo de Gata-Níjar

Jó volt végre nappal látni a tengert, ráadásul idő közben amilyen viharfelhők közeledtek, olyat nem sűrűn látni itthon, télen.

Cabo de Gata, Andalúzia

Az utolsó szállás közel volt a tengerparthoz, amikor lefoglaltam nem gondoltam, hogy a panorámás képek a szobához tartozó teraszról készültek, pedig de. Legalább 80 négyzetméteres volt a lakás, megvolt minden benne és fejenként összesen 7500 forint volt egy éjszaka.

Rincón de la Victoria, Spanyolország

Szállásunkból a kilátás

Utolsó nap nem szerettünk volna messze menni Malagától, nehogy történjen valami a kocsival, ezért csak egy közeli tóhoz mentünk el először.

Andalúz vidék

Visszafele menet még megnéztük a tengerpartot és a malagai Citadellát, a Gibralfaro-t ahonnan lenyűgöző panoráma tárult elénk. A belépő olyan 2 ezer forint volt fejenként.

Gibralfaroból kilátás Malaga városára

Innen nem volt más hátra, mint a reptér, pontosabban az autókölcsönző. 2 perces átnézés után vissza is vették az autót, majd a transzferbusz vitt is minket a terminálhoz.  

Az alábbi linken ingyenesen letudsz tölteni pár képet full HD méretben, cserébe annyit kérnék, hogy oszd meg a bejegyzést! :) 

https://drive.google.com/open?id=1FUFnie0M72Ot13X_S7RLutMsijSHSBN_

Malaga

Semmering, Ausztria - hétvégi kiruccanás Osztrákiába

Ausztriát mindenki ismeri, van egyfajta érzése az embernek, amikor átlép a határon és olyan elképzelhetetlennek tűnő dolgokba botlik, mint az hogy az utakon több az autó, mint a kátyú. A gyalogos átkelőhelyek ki vannak világítva, az utcák tiszták, nincs mindenhol cigarettacsikk elszórva és még lehetne folytatni a sort. Ausztria egy élhető ország, annyi hibával, hogy rossz nyelvet beszélnek. El sem merem képzelni, honunkat hányan hagynák el mosogató menedzseri pozícióért, ha mondjuk angolul beszélnének a népek alapjáraton, de lépjünk is tovább, Magyarország is jó hely, csak alkalmazkodni kell. 

Semmering. Aki szeret síelni, vagy egyszerűen csak rajong a vasútért, az valószínűleg ismeri ezt a települést. Novemberben síelni nehézkes a füvön, valamint a lábam olyan szoros kapcsolatban van a síléccel, mint a Lui Vuttyon cipővel (gy.k: semennyire), ezért könnyen kitalálható, hogy mi a vasút fotózását tűztük ki célul. Nagyjából 350 kilométert kell az úton töltetnünk, ha elakarunk jutni a helyre, ami 3-4 óra alatt teljesíthető. Ennek tudatában közeli kirándulóhely, vagy utazási célpontnak számít a terület. Mi kimaxoltuk a kocsit, öten mentünk, odafele pedig már fokozódott a hangulat is.

Mivel csak egy hétvégére mentünk, ezért muszáj volt kihasználnunk minden napkeltét és napnyugtát. Első éjszaka sikerült 3 órát aludni, mivel hajnali 4 órakor már el kellett indulnunk, hogy felérjünk napkeltére. Korainak tűnt a 4-es indulást, tekintve hogy 6-kor van napkelte, de hittünk Tominak, hogy kelleni fog ennyi idő. Szükség is volt a korai indulásra, mert miután letettük az autót, nem kis túra várt ránk. A sötétben nem tűnt fel, hogy milyen magasan is vagyunk, csak az hogy a fák sziluettjei kezdenek eltűnni, valamint négykézláb megyünk a mohás talajon felfele. Amikor felértünk csodaszép látvány tárult elénk. A napkeltét innen néztük végig, valamint ráadásként egy órát még fent maradtunk, mert a reggeli fények a legszebbek. Utána is azért indultunk vissza a szállásra, mert a szoba árában benne volt a reggeli, mi pedig magyarok vagyunk. És éhesek. 

Estére még egy kis túrázás maradt a 20 schilling blick nevezetű hely felé, valamint egy vasúti alagút fölé mentünk fel. A vasút mellett volt egy kis ház, valószínűleg valamilyen üzemi épület, ahonnan kijött egy idősebb úr és megkérdezte, hogy „Was machst du?”, tehát mit csinálunk. Mondtuk, hogy „Zug fotografie” és békén is hagyott minket.

Utána visszatértünk a szállásra, ahol átgyalogoltunk enni egy jó töltött rántotthúst, hogy legyen erőnk a csillagfotózáshoz is. Bár kellemetlenül hideg volt, de olyan gyönyörű csillagos volt az ég (tudom az mindig csillagos és csak azért láttunk ennyi csillagot, mert a fényszennyezés nem zavart be), hogy azért megérte fagyoskodni.

Vasárnap reggel ismét korán szólt a vekker, itt még mi sem tudtuk hova megyünk, csak azt tudtuk, hogy milyen képet akarunk csinálni. Nem teljesen a tervezettnek megfelelőt, de egy nagyon hasonló spotot sikerült találnunk, ahol teljes nyugalomban fotóztuk végig az első fél órát. Aztán egyszercsak sziklamászók jelentek meg mellettünk.

Miután a szálláson ismét bekajáltunk és összepakoltunk, hazafele jövet Gloggnitznál megálltunk még egy-két órára. Teljesen olyan volt, mint az ember képzeletében a táj, hegyoldalban legelő tehenek a gyönyörű zöld füvön, a háttérben hatalmas hegyekkel. Szokták mondani, hogy olyan, mint egy festmény, de ez hülyeség, ez a kép éles volt és sok bites. J

Apropó, a teheneknek az egyik oldalt rövidebb a lábuk, hogy ne essenek le a hegyről úgy oldalazva? 

Aeropark - Repülőmúzeum

Alapvetően nem vagyok egy múzeumba járós ember, de van 1-2 múzeumnak nevezett, véleményem szerint inkább kiállításba sorolható program, amit szívesen megnézek én is. Ilyen a Ferihegy, pontosabban Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér melletti Aeropark is, ahol javarészt régi MALÉV gépek vannak kiállítva.

Li-2

Bár Budapest és környékén elég sok szabadidős tevékenységet lehet űzni, egy idő után azért keresni kell az újdonságokat. Persze valakinek az Aeropark már unalmas, nekem abszolút újdonság volt. A beugró 1900 forint egy felnőttnek, amibe beletartozik 12 perc szimulátorozás is. A Google, valamint saját tapasztalat alapján is, körülbelül másfél órát bőven elnézelődik ott az ember, annyival érdemes számolni.

HA-LBE

Felmerülhet - ahogy bennem is megvolt az a kérdés -, hogy a gépekbe belehet-e szállni, pilótaülést kilehet-e próbálni, stb. Amikor mi ott voltunk, akkor ha emlékeim nem csalnak, 4 gépbe lehetett bemenni és javarészt végig lehetett nézni. Természetesen megkértek, hogy a gombokat ne nyomogassuk, kapcsolgassuk, ami teljesen érthető, hiszen nem nehéz őket letörni.

Jó kapitány lennék!

Fura látni, hogy régebben mennyire mások voltak ezek a szerkezetek, persze az egyik legdinamikusabban fejlődő közlekedési eszközről van szó, tehát nem szabad meglepődni.

Vigyorgó cápa

A parkot mindenkinek csak ajánlani tudom, akit kicsit is érdekel a technika, vagy a repülés világa, maradandó élményt fog hagyni maga után. A szimulátorozást pedig nem éri meg kihagyni, ha nem is teljes egészében fedi le a valóságot, azért megtapasztalja az ember, hogy mennyivel bonyolultabb a vezetés, ha bejön a harmadik dimenzió. 

Anno 3-4 ember kellett egy repülőgép vezetéséhez, a 2 pilóta mellett egy mérnök és akár navigátor is

"Ready to pushback"

Amerikai utazás 5. - San Francisco, Yosemite, Monterey, Los Angeles

Ebben a bejegyzésben az amerikai utazás utolsó szakaszát fogom a lehetőségekhez képest kirészletezni, ami még szintén rengeteg élményt tartogatott a számunkra, és megannyi gyönyörű helyre jutottunk el.

Golden Gate - San Francisco

Ahhoz, hogy elérjük San Franciscot, át kellett kelnünk a Donner hágón, amely nekem egy hatalmas élménynek számított, miután a Discovery Channelen imádtam az Országút a pokolba című sorozatot, ami ezen az útszakaszon játszódott. Továbbá történelmi jelentősége is van ennek az útnak. A nyugat felfedezése idején, mielőtt a vasút még összekötötte volna keletet és nyugatot, a telepeseknek nagy kihívást jelentett átjutni a Sierra Nevadán. Az egyik csapat, amelyben a Donner család is jelen volt, ezen a hágón akart átkelni, de időközben utolérte őket a tél, így beragadtak a hágóba. A megpróbáltatásokkal teli heteket, hónapokat csupán a csapat fele élte túl, de ők is kannibalizmushoz folyamodtak, így lett ez a történet az amerikai történelem egyik fekete foltja. Egymás marcangolása helyett mi inkább Tiestot és Brian Adamset hallgattunk útközben, és élveztük a gyönyörű tájat. A célállomásunk Point Reyes volt Californiában, ami San Franciscotól északra fekszik. Az utolsó 10-15 mérföld olyan volt, mintha Skóciában lennénk, egysávos út, legelésző tehenek és Photoshopot meghazudtoló zöld fű minden irányban. Feltűnt, hogy mindenkin széldzseki meg meleg öltözet van, de mi nem mondtunk le róla, hogy csobbanunk egyet a Csendes-óceánban.

Csendes-óceán

Csobbantunk is majdnem, hiszen az autó anyai védelemező öléből a zord természetbe kilépve laza 80-100 km/h-s szél könnyen a vízbe b@$zott volna minket.

Point Reyes

Szerény életvitelemnek köszönhetően, először láttam óceánt testközelből, és be kell valljam mély benyomást tett rám. Mind lelkileg, mind az ezernyi, szél által repített homokszemnek köszönhetően, amelyek apránként horzsolták fel a vádlim bőrfelületét és kezdtek a testem részévé válni.

California - Csendes-óceán

Fájó lábbal nekiveselkedtünk, hogy lássuk a Golden Gatet még mielőtt teljesen lemegy a nap. Ehhez a szintén nagy múlttal rendelkező 1-es főutat vettük igénybe, ami javarészt az óceán partján vezet végig. Naplemente előtt egy órával értünk a Golden Gatehez, majd egy szerencsés parkolóhely vadászat után felgyalogoltunk az erődítményre és megpillantottuk a hidat.  

Golden Gate - San Francisco

Szinte el sem hittük, hogy itt vagyunk, vannak az ember életében meghatározó események, élőben végignézni egy naplementét a Golden Gate-nél az pont olyan. Ezután átvettük a szállásunkat, ami nem volt a legtisztább, de azért lakható volt. Négyen voltunk egy szobára, ami kicsi volt, de nagyon jó helyen, és a személyzet is kedves volt. Másnap reggel egymagamban lementem egy kávéért, majd tovább sétáltam az 5 percre lévő partra is lőni néhány képet a felkelő nap fényeiben.

San Francisco reggel

A Muir Woodshoz már csapatostul mentünk olyan 9 óra magasságába, de előtte még a Golden Gatet lefotóztuk a másik oldalról is. Másik oldalról is egyébként egy - volt - katonai létesítményről lehet nézni a hidat.  A Muir Woodsra csak annyit tudok mondani, hogy hatalmasak a fák, és több, mint ezer évesek, fantasztikus. A nap további részét San Francisco felfedezésére szántuk, naplementére pedig felmentünk a Twin Peaksre, San Francisco Gellért-hegyére.

Golden Gate

Muir Woods, California

San Francisco, California - Cable car

San Francisco - Fókák

San Francisco - Twin Peaks

Miután lement a nap, a Treasure Islandre suhantunk át, ahol a nagy építkezéseknek köszönhetően csak 10-20 percet maradtunk, majd még a kikötőbe is visszanéztünk, hogy milyen éjszaka.

San Francisco - Treasure Island

San Franciscot nagyon megszerettük, élhető város, nagyon jó klímával, és bármerre megy az ember, sosem fog unatkozni. Reggel elindultunk a Yosemite felé, amit néhány nappal azelőtt nem értünk el, és menet közben megálltunk egy tipikus amerikai reggelizőhelynél, ahol folyamatosan újratöltik a kávét, és juharszirupos palacsintát ehetsz omlettel. Valóban megvolt a feelingje a reggelinek, bár az átszámolva 20 ezer forintos számlán borultunk egyet. De ne ebből induljon ki senki, ez egy kivételes eset volt, hogy ennyire drágán ettünk. Akit érdekel, hogy mennyibe kerülnek a dolgok az USA-ban, ebben (link) a bejegyzésben elolvashatja. A Yosemite Nemzeti Park elsőre nagy csalódás volt, mert bár hatalmas, parkolóhely egyszerűen sehol, de sehol nem volt. Mint utólag kiderült, túraverseny volt és emiatt telt meg minden. Ezt leszámítva kötelező érinteni a Yosemitet, ha valaki arra jár.

Yosemite, California

Yosemite, California

Innen egy hangulatos úton jutottunk el következő állomásunkra, Montereybe, ahol a szállás fantasztikus volt. Reggel onnan egyből a partra mentünk, ahol drónoztunk egyet, majd elindultunk Los Angeles fele, hogy elfoglaljuk utolsó napi szállásunkat. Az 1-es főút itt még több természeti kincset kínált elénk, néhol az emberi szerkezetekkel párosítva. Ilyen volt a Bixby Creek Bridge is, ami több filmben, reklámban és egyéb helyeken kapott már helyet.

Bixby Creek Bridge, Big Sur

Az egész óceán parti kocsikázás annyira tetszett, valami olyasmit nyújtott, ami életem végéig el fog kísérni. Jó pár mérfölddel később útlezárásba ütköztünk a parton, aminek következményeképp egy 2 órás kitértőt kellett tennünk úttalan utakon, hegyeken át. Nem bántuk meg a lezárást, mert olyan tájakat láttunk a kerülőúton, ami nem volt előre eltervezve. Mielőtt mégérkeztünk volna Los Angelesbe lementünk a partra, de kocsival. Egy olyan szabadstrand, ahol autóval lemehetsz a homokra és veretheted neki. 15 mérölddel óránként! Kicsit féltünk a behemóttal azért lemenni, mert hiába egy nagy SUV, csak a két első kereket hajtja. Ez azért egy kicsit csalódás, de bele sem merek gondolni mennyit fogyasztana, ha a hátsó kerekeket is pörgetné.

California

Los Angelesbe érkezve hatalmas forgalom fogadott minket, ezt is úgy kell elképzelni, mint a filmekben, hogy este, tömött sorokban mennek az autók a sztrádán. A szállásunk Long Beach központi helyén volt, az egyetlen olyan hotel az amerikai utazásunk, aminél közös fürdőszoba volt, de mégis 9,5-ös értékelést kapott bookingon. Másnap reggel a hotelből grátisz bérelhettünk bicikliket, amikkel felfedeztük a szűk környéket, nagyon élveztünk a tengerparton tekerni, nem mindennapi élmény.

Egy Lugosi Dániel

Megnéztük még a Rodeo Drivet és a Hollywood Walk of Fame-t de egyik sem nyújtott valami maradandó élményt. Záróakkordként pedig Santa Monica, Venice Beach következett. Mindenki ismeri szerintem a mólót, vidámparkkal, a parton rengeteg bikinis görkoris lánnyal. Inkább jellemzőek voltak a hajléktalanok, füvesek meg drogosok, nem igazán ezt vártuk ettől a résztől. Egyszer el kell menni oda megtapasztalni milyen az egész, de egyszer bőven elég.

És ez volt az utolsó látványosság, amit megnéztünk. Nem akartunk hazajönni, nagyon nem. Hátra volt még az autó leadása, ami körülbelül 5-10 perc volt összesen. Átnézték nem-e csináltunk nagy kárt az autóban, tele tankkal vittük-e vissza és nagyjából ennyi. Ez alatt az idő alatt még vagy 3 kocsit vittek vissza, mindenki képzelheti mekkora üzemben megy ott az autóbérlés. A leadás mellett 5 méterre volt a céges busz, ami vitt minket vissza a reptérre, hirtelen előtört belőlünk, hogy milyen is volt ugyanazon a buszon ülni bő 2 héttel azelőtt, amikor egy kalandokkal teli repülőút után megérkeztünk és előttünk volt a teljes amerikai utazás. A buszon ülve a reptérre menet ez a gondolat foglalkoztatott minket, egyszerre voltunk boldogok, hiszen rengeteg élményt szereztünk, és egyszerre szomorúak, hogy valami véget ért. Legszívesebben visszatekertük volna az időt 16 nappal korábbra, hogy újra átéljük az egészet.

A reptéren szerettük volna befóliáztatni a csomagjainkat, de csak fóliát lehetett venni, és magunknak csinálhattuk meg, mert biztonsági okokból nem támogatják, hogy az emberek körbefóliázzák a csomagjaikat. A Los Angelesből Varsóba tartó gépen abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy 3-4 gyerek és csecsemő sírása boldogított minket. Ami hihetetlen így utólag, hogy egyhuzamban a repülőn, kényelmetlenül 8 órát sikerült aludnunk, tuti altató gázt vezettek az utastérbe.

És ezzel véget is ért az amerikai utazásunk, amit még sokszor végig tudnék csinálni, hiszen az új világ számtalan természeti és építészeti remekkel látja el a véletlen arra járó turistát.

Ha tetszett a poszt, olvasd el a többi Amerikai utazás bejegyzést is:

Mennyibe kerül egy kéthetes amerikai utazás?
Amerikai utazás 1. - Repülés, autóbérlés, érdekességek
Amerikai utazás 2. - Los Angelestől Sedonáig
Amerikai utazás 3. - Grand Canyon, Zion, Antelop Canyon, Monument Valley, Navajo Bridge

Amerikai utazás 4. - Bryce Canyon, Valley of Fire, Las Vegas, Hoover Gát, Death Valley
Valamint nézd meg az Amerikai utazásról készült kisvideót:

https://vimeo.com/271697573