Semmering, Ausztria - hétvégi kiruccanás Osztrákiába

Ausztriát mindenki ismeri, van egyfajta érzése az embernek, amikor átlép a határon és olyan elképzelhetetlennek tűnő dolgokba botlik, mint az hogy az utakon több az autó, mint a kátyú. A gyalogos átkelőhelyek ki vannak világítva, az utcák tiszták, nincs mindenhol cigarettacsikk elszórva és még lehetne folytatni a sort. Ausztria egy élhető ország, annyi hibával, hogy rossz nyelvet beszélnek. El sem merem képzelni, honunkat hányan hagynák el mosogató menedzseri pozícióért, ha mondjuk angolul beszélnének a népek alapjáraton, de lépjünk is tovább, Magyarország is jó hely, csak alkalmazkodni kell. 

Semmering. Aki szeret síelni, vagy egyszerűen csak rajong a vasútért, az valószínűleg ismeri ezt a települést. Novemberben síelni nehézkes a füvön, valamint a lábam olyan szoros kapcsolatban van a síléccel, mint a Lui Vuttyon cipővel (gy.k: semennyire), ezért könnyen kitalálható, hogy mi a vasút fotózását tűztük ki célul. Nagyjából 350 kilométert kell az úton töltetnünk, ha elakarunk jutni a helyre, ami 3-4 óra alatt teljesíthető. Ennek tudatában közeli kirándulóhely, vagy utazási célpontnak számít a terület. Mi kimaxoltuk a kocsit, öten mentünk, odafele pedig már fokozódott a hangulat is.

Mivel csak egy hétvégére mentünk, ezért muszáj volt kihasználnunk minden napkeltét és napnyugtát. Első éjszaka sikerült 3 órát aludni, mivel hajnali 4 órakor már el kellett indulnunk, hogy felérjünk napkeltére. Korainak tűnt a 4-es indulást, tekintve hogy 6-kor van napkelte, de hittünk Tominak, hogy kelleni fog ennyi idő. Szükség is volt a korai indulásra, mert miután letettük az autót, nem kis túra várt ránk. A sötétben nem tűnt fel, hogy milyen magasan is vagyunk, csak az hogy a fák sziluettjei kezdenek eltűnni, valamint négykézláb megyünk a mohás talajon felfele. Amikor felértünk csodaszép látvány tárult elénk. A napkeltét innen néztük végig, valamint ráadásként egy órát még fent maradtunk, mert a reggeli fények a legszebbek. Utána is azért indultunk vissza a szállásra, mert a szoba árában benne volt a reggeli, mi pedig magyarok vagyunk. És éhesek. 

Estére még egy kis túrázás maradt a 20 schilling blick nevezetű hely felé, valamint egy vasúti alagút fölé mentünk fel. A vasút mellett volt egy kis ház, valószínűleg valamilyen üzemi épület, ahonnan kijött egy idősebb úr és megkérdezte, hogy „Was machst du?”, tehát mit csinálunk. Mondtuk, hogy „Zug fotografie” és békén is hagyott minket.

Utána visszatértünk a szállásra, ahol átgyalogoltunk enni egy jó töltött rántotthúst, hogy legyen erőnk a csillagfotózáshoz is. Bár kellemetlenül hideg volt, de olyan gyönyörű csillagos volt az ég (tudom az mindig csillagos és csak azért láttunk ennyi csillagot, mert a fényszennyezés nem zavart be), hogy azért megérte fagyoskodni.

Vasárnap reggel ismét korán szólt a vekker, itt még mi sem tudtuk hova megyünk, csak azt tudtuk, hogy milyen képet akarunk csinálni. Nem teljesen a tervezettnek megfelelőt, de egy nagyon hasonló spotot sikerült találnunk, ahol teljes nyugalomban fotóztuk végig az első fél órát. Aztán egyszercsak sziklamászók jelentek meg mellettünk.

Miután a szálláson ismét bekajáltunk és összepakoltunk, hazafele jövet Gloggnitznál megálltunk még egy-két órára. Teljesen olyan volt, mint az ember képzeletében a táj, hegyoldalban legelő tehenek a gyönyörű zöld füvön, a háttérben hatalmas hegyekkel. Szokták mondani, hogy olyan, mint egy festmény, de ez hülyeség, ez a kép éles volt és sok bites. J

Apropó, a teheneknek az egyik oldalt rövidebb a lábuk, hogy ne essenek le a hegyről úgy oldalazva? 

Aeropark - Repülőmúzeum

Alapvetően nem vagyok egy múzeumba járós ember, de van 1-2 múzeumnak nevezett, véleményem szerint inkább kiállításba sorolható program, amit szívesen megnézek én is. Ilyen a Ferihegy, pontosabban Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér melletti Aeropark is, ahol javarészt régi MALÉV gépek vannak kiállítva.

Li-2

Bár Budapest és környékén elég sok szabadidős tevékenységet lehet űzni, egy idő után azért keresni kell az újdonságokat. Persze valakinek az Aeropark már unalmas, nekem abszolút újdonság volt. A beugró 1900 forint egy felnőttnek, amibe beletartozik 12 perc szimulátorozás is. A Google, valamint saját tapasztalat alapján is, körülbelül másfél órát bőven elnézelődik ott az ember, annyival érdemes számolni.

HA-LBE

Felmerülhet - ahogy bennem is megvolt az a kérdés -, hogy a gépekbe belehet-e szállni, pilótaülést kilehet-e próbálni, stb. Amikor mi ott voltunk, akkor ha emlékeim nem csalnak, 4 gépbe lehetett bemenni és javarészt végig lehetett nézni. Természetesen megkértek, hogy a gombokat ne nyomogassuk, kapcsolgassuk, ami teljesen érthető, hiszen nem nehéz őket letörni.

Jó kapitány lennék!

Fura látni, hogy régebben mennyire mások voltak ezek a szerkezetek, persze az egyik legdinamikusabban fejlődő közlekedési eszközről van szó, tehát nem szabad meglepődni.

Vigyorgó cápa

A parkot mindenkinek csak ajánlani tudom, akit kicsit is érdekel a technika, vagy a repülés világa, maradandó élményt fog hagyni maga után. A szimulátorozást pedig nem éri meg kihagyni, ha nem is teljes egészében fedi le a valóságot, azért megtapasztalja az ember, hogy mennyivel bonyolultabb a vezetés, ha bejön a harmadik dimenzió. 

Anno 3-4 ember kellett egy repülőgép vezetéséhez, a 2 pilóta mellett egy mérnök és akár navigátor is

"Ready to pushback"

Amerikai utazás 5. - San Francisco, Yosemite, Monterey, Los Angeles

Ebben a bejegyzésben az amerikai utazás utolsó szakaszát fogom a lehetőségekhez képest kirészletezni, ami még szintén rengeteg élményt tartogatott a számunkra, és megannyi gyönyörű helyre jutottunk el.

Golden Gate - San Francisco

Ahhoz, hogy elérjük San Franciscot, át kellett kelnünk a Donner hágón, amely nekem egy hatalmas élménynek számított, miután a Discovery Channelen imádtam az Országút a pokolba című sorozatot, ami ezen az útszakaszon játszódott. Továbbá történelmi jelentősége is van ennek az útnak. A nyugat felfedezése idején, mielőtt a vasút még összekötötte volna keletet és nyugatot, a telepeseknek nagy kihívást jelentett átjutni a Sierra Nevadán. Az egyik csapat, amelyben a Donner család is jelen volt, ezen a hágón akart átkelni, de időközben utolérte őket a tél, így beragadtak a hágóba. A megpróbáltatásokkal teli heteket, hónapokat csupán a csapat fele élte túl, de ők is kannibalizmushoz folyamodtak, így lett ez a történet az amerikai történelem egyik fekete foltja. Egymás marcangolása helyett mi inkább Tiestot és Brian Adamset hallgattunk útközben, és élveztük a gyönyörű tájat. A célállomásunk Point Reyes volt Californiában, ami San Franciscotól északra fekszik. Az utolsó 10-15 mérföld olyan volt, mintha Skóciában lennénk, egysávos út, legelésző tehenek és Photoshopot meghazudtoló zöld fű minden irányban. Feltűnt, hogy mindenkin széldzseki meg meleg öltözet van, de mi nem mondtunk le róla, hogy csobbanunk egyet a Csendes-óceánban.

Csendes-óceán

Csobbantunk is majdnem, hiszen az autó anyai védelemező öléből a zord természetbe kilépve laza 80-100 km/h-s szél könnyen a vízbe b@$zott volna minket.

Point Reyes

Szerény életvitelemnek köszönhetően, először láttam óceánt testközelből, és be kell valljam mély benyomást tett rám. Mind lelkileg, mind az ezernyi, szél által repített homokszemnek köszönhetően, amelyek apránként horzsolták fel a vádlim bőrfelületét és kezdtek a testem részévé válni.

California - Csendes-óceán

Fájó lábbal nekiveselkedtünk, hogy lássuk a Golden Gatet még mielőtt teljesen lemegy a nap. Ehhez a szintén nagy múlttal rendelkező 1-es főutat vettük igénybe, ami javarészt az óceán partján vezet végig. Naplemente előtt egy órával értünk a Golden Gatehez, majd egy szerencsés parkolóhely vadászat után felgyalogoltunk az erődítményre és megpillantottuk a hidat.  

Golden Gate - San Francisco

Szinte el sem hittük, hogy itt vagyunk, vannak az ember életében meghatározó események, élőben végignézni egy naplementét a Golden Gate-nél az pont olyan. Ezután átvettük a szállásunkat, ami nem volt a legtisztább, de azért lakható volt. Négyen voltunk egy szobára, ami kicsi volt, de nagyon jó helyen, és a személyzet is kedves volt. Másnap reggel egymagamban lementem egy kávéért, majd tovább sétáltam az 5 percre lévő partra is lőni néhány képet a felkelő nap fényeiben.

San Francisco reggel

A Muir Woodshoz már csapatostul mentünk olyan 9 óra magasságába, de előtte még a Golden Gatet lefotóztuk a másik oldalról is. Másik oldalról is egyébként egy - volt - katonai létesítményről lehet nézni a hidat.  A Muir Woodsra csak annyit tudok mondani, hogy hatalmasak a fák, és több, mint ezer évesek, fantasztikus. A nap további részét San Francisco felfedezésére szántuk, naplementére pedig felmentünk a Twin Peaksre, San Francisco Gellért-hegyére.

Golden Gate

Muir Woods, California

San Francisco, California - Cable car

San Francisco - Fókák

San Francisco - Twin Peaks

Miután lement a nap, a Treasure Islandre suhantunk át, ahol a nagy építkezéseknek köszönhetően csak 10-20 percet maradtunk, majd még a kikötőbe is visszanéztünk, hogy milyen éjszaka.

San Francisco - Treasure Island

San Franciscot nagyon megszerettük, élhető város, nagyon jó klímával, és bármerre megy az ember, sosem fog unatkozni. Reggel elindultunk a Yosemite felé, amit néhány nappal azelőtt nem értünk el, és menet közben megálltunk egy tipikus amerikai reggelizőhelynél, ahol folyamatosan újratöltik a kávét, és juharszirupos palacsintát ehetsz omlettel. Valóban megvolt a feelingje a reggelinek, bár az átszámolva 20 ezer forintos számlán borultunk egyet. De ne ebből induljon ki senki, ez egy kivételes eset volt, hogy ennyire drágán ettünk. Akit érdekel, hogy mennyibe kerülnek a dolgok az USA-ban, ebben (link) a bejegyzésben elolvashatja. A Yosemite Nemzeti Park elsőre nagy csalódás volt, mert bár hatalmas, parkolóhely egyszerűen sehol, de sehol nem volt. Mint utólag kiderült, túraverseny volt és emiatt telt meg minden. Ezt leszámítva kötelező érinteni a Yosemitet, ha valaki arra jár.

Yosemite, California

Yosemite, California

Innen egy hangulatos úton jutottunk el következő állomásunkra, Montereybe, ahol a szállás fantasztikus volt. Reggel onnan egyből a partra mentünk, ahol drónoztunk egyet, majd elindultunk Los Angeles fele, hogy elfoglaljuk utolsó napi szállásunkat. Az 1-es főút itt még több természeti kincset kínált elénk, néhol az emberi szerkezetekkel párosítva. Ilyen volt a Bixby Creek Bridge is, ami több filmben, reklámban és egyéb helyeken kapott már helyet.

Bixby Creek Bridge, Big Sur

Az egész óceán parti kocsikázás annyira tetszett, valami olyasmit nyújtott, ami életem végéig el fog kísérni. Jó pár mérfölddel később útlezárásba ütköztünk a parton, aminek következményeképp egy 2 órás kitértőt kellett tennünk úttalan utakon, hegyeken át. Nem bántuk meg a lezárást, mert olyan tájakat láttunk a kerülőúton, ami nem volt előre eltervezve. Mielőtt mégérkeztünk volna Los Angelesbe lementünk a partra, de kocsival. Egy olyan szabadstrand, ahol autóval lemehetsz a homokra és veretheted neki. 15 mérölddel óránként! Kicsit féltünk a behemóttal azért lemenni, mert hiába egy nagy SUV, csak a két első kereket hajtja. Ez azért egy kicsit csalódás, de bele sem merek gondolni mennyit fogyasztana, ha a hátsó kerekeket is pörgetné.

California

Los Angelesbe érkezve hatalmas forgalom fogadott minket, ezt is úgy kell elképzelni, mint a filmekben, hogy este, tömött sorokban mennek az autók a sztrádán. A szállásunk Long Beach központi helyén volt, az egyetlen olyan hotel az amerikai utazásunk, aminél közös fürdőszoba volt, de mégis 9,5-ös értékelést kapott bookingon. Másnap reggel a hotelből grátisz bérelhettünk bicikliket, amikkel felfedeztük a szűk környéket, nagyon élveztünk a tengerparton tekerni, nem mindennapi élmény.

Egy Lugosi Dániel

Megnéztük még a Rodeo Drivet és a Hollywood Walk of Fame-t de egyik sem nyújtott valami maradandó élményt. Záróakkordként pedig Santa Monica, Venice Beach következett. Mindenki ismeri szerintem a mólót, vidámparkkal, a parton rengeteg bikinis görkoris lánnyal. Inkább jellemzőek voltak a hajléktalanok, füvesek meg drogosok, nem igazán ezt vártuk ettől a résztől. Egyszer el kell menni oda megtapasztalni milyen az egész, de egyszer bőven elég.

És ez volt az utolsó látványosság, amit megnéztünk. Nem akartunk hazajönni, nagyon nem. Hátra volt még az autó leadása, ami körülbelül 5-10 perc volt összesen. Átnézték nem-e csináltunk nagy kárt az autóban, tele tankkal vittük-e vissza és nagyjából ennyi. Ez alatt az idő alatt még vagy 3 kocsit vittek vissza, mindenki képzelheti mekkora üzemben megy ott az autóbérlés. A leadás mellett 5 méterre volt a céges busz, ami vitt minket vissza a reptérre, hirtelen előtört belőlünk, hogy milyen is volt ugyanazon a buszon ülni bő 2 héttel azelőtt, amikor egy kalandokkal teli repülőút után megérkeztünk és előttünk volt a teljes amerikai utazás. A buszon ülve a reptérre menet ez a gondolat foglalkoztatott minket, egyszerre voltunk boldogok, hiszen rengeteg élményt szereztünk, és egyszerre szomorúak, hogy valami véget ért. Legszívesebben visszatekertük volna az időt 16 nappal korábbra, hogy újra átéljük az egészet.

A reptéren szerettük volna befóliáztatni a csomagjainkat, de csak fóliát lehetett venni, és magunknak csinálhattuk meg, mert biztonsági okokból nem támogatják, hogy az emberek körbefóliázzák a csomagjaikat. A Los Angelesből Varsóba tartó gépen abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy 3-4 gyerek és csecsemő sírása boldogított minket. Ami hihetetlen így utólag, hogy egyhuzamban a repülőn, kényelmetlenül 8 órát sikerült aludnunk, tuti altató gázt vezettek az utastérbe.

És ezzel véget is ért az amerikai utazásunk, amit még sokszor végig tudnék csinálni, hiszen az új világ számtalan természeti és építészeti remekkel látja el a véletlen arra járó turistát.

Ha tetszett a poszt, olvasd el a többi Amerikai utazás bejegyzést is:

Mennyibe kerül egy kéthetes amerikai utazás?
Amerikai utazás 1. - Repülés, autóbérlés, érdekességek
Amerikai utazás 2. - Los Angelestől Sedonáig
Amerikai utazás 3. - Grand Canyon, Zion, Antelop Canyon, Monument Valley, Navajo Bridge

Amerikai utazás 4. - Bryce Canyon, Valley of Fire, Las Vegas, Hoover Gát, Death Valley
Valamint nézd meg az Amerikai utazásról készült kisvideót:

https://vimeo.com/271697573

Amerikai utazás 4. - Bryce Canyon, Valley of Fire, Las Vegas, Hoover gát, Death Valley

A Zion utáni szállásunk a kellemes hangzatú Panguitch településhez tartozott (ha valaki tudja, hogyan kell kiejteni, ne titkolja el). A többi szálláshoz képest annyi volt a változatosság ebben, hogy itt kabinokban aludtunk, tehát minden egyes szoba külön kis faház volt. Érződött, hogy túl kemény, masszív alapot nem kapott a ház, mert kellemes lejtése volt hátrafele, gondolom ahogy süllyedt a föld, ment vele a kecó is. Nappal még klímáznunk kellett az autóban, este pedig fűteni a szobában, de ez elég sok helyen fordult még elő, aki amerikai utazást szervez, az készüljön fel a nagy hőmérséklet különbségekre, ilyen ez a sivatagi időjárás. Egyébként minden szálláson hőszivattyús klímák voltak beépítve a falba, amik tudtak hűteni és fűteni is egyaránt, kint inkább ez terjedt el, mint a gázos megoldás, viszont itthon is egyre többen fűtenek klímával.

Panguitch, Utah - Cabins

Reggel a nem kellett túl sokat mennünk, szinte a Bryce Canyon mellett volt a szállásunk, így 20-30 perc kocsikázás után le is tettük az autót és bejártuk a kanyont, legalábbis ami a nevesebb részeit illeti.

Bryce Canyon, Utah - a szél formálta alakok

Mint oly sok más képződményt, ezt is a szél formázta a jelenlegi alakjára, nagyon érdekes és szabályos látványt nyújtanak a kiálló sziklák.

Bryce Canyon, Utah - Amerikai utazás

Nagyjából 5-6 kilométert sétálhattunk a meleg, de szerencsére borús időben. Egész Amerikára jellemző, hogy a mókusok közel mernek menni az emberekhez, de mi ezt itt tapasztaltuk meg, amikor egy mókus jött hozzánk élelemért. Simán lefotóztam néhány centiről, utána még közelebb is jött, hátha van az objektívben elrejtve egy kis Pringles.

Bryce Canyon, Utah - Jenő a mókus

Következő úticélunk a Las Vegastól nem túl messze fekvő Valley of Fire State Park volt, ha jól emlékszem ez volt az első state parkja Nevada államnak.

Valley of Fire State Park

Nehéz szavakba önteni, annyira gyönyörű volt a park, az utak is annyira beleillettek a látképbe, ahogy mentünk rajta, olyan érzésem volt, mintha egy beszívott hippi lennék. Mindenféle színű hegyek, dombok, az ember meg csak száguld a jó minőségű aszfalton fel, s alá. Amikor árkokon át vezetett az út, látszott, hogy nem sima aszfaltot, hanem betont használtak az úthoz, és abból is jó nagy kiterjedésűt meg mélyet, mivel azt nem mossa el az eső. A sivatagos időjárásnak köszönhetően nagyon száraz a talaj, ami egy hirtelen lezúduló felhőszakadás hatására nem tudja egyszerűen elnyelni azt a vízmennyiséget, amit az enyhén nedves föld, ezért képes a sivatagban kialakulni árvíz. Ezt egyébként több helyen is jelezték táblák, hogy eső esetén melyik szakaszokon nem tanácsos átkelni.

Valley of Fire State Park

Itt egy kisebb túrát tettünk meg, aminek az elején néhány tábla megpróbálta (de csak próbálta) elvenni a kedvünket a gyaloglástól. Az egyik az volt, hogy nem ajánlatos bemenni, a hőség miatt rosszul lehet az ember. Mit nekünk a 35 fok, általánosban osztálykiránduláson is kiraktak minket ilyen időben az Alföldön, hogy sétáljatok. Másik pedig, hogy kígyók, skórpiók meg pókok vannak a park területén. Évente járok az állatkertben, ott meg még több állat van, és eddig mindig sikerült élve megúsznom, így nem ez fog engem megállítani - gondoltam magamban. A naplemente szintén gyönyörű volt, ezt még megvártuk, majd Vegast etettük meg a GPS-szel.

Valley of Fire State Park

Szinte végig autópálya vezetett Vegasig, ahol egy ideig csak mentünk a nagy sötétben a dombok közt, majd egyszercsak az egyik dűne mögül megláttuk Las Vegas fényeit. Néhány pislángoló lámpa a háttérben, nem is voltunk biztosak benne, hogy az Las Vegas. Majd kanyarodott tovább az út és már a teljes horizonton csak a város fényei látszottak. Na ez volt az egyik olyan dolog, amit nagyon nehéz szavakba önteni, ezt át kell érezni. Brutális méretek, egy város, ameddig a szem ellát. Szállásunk a Circus Circus Hotel és Kaszinó volt, a 2 nap ott tartózkodás kellett is, hogy tudjuk merre kell kijutni az épületből, annak bonyolultsága és mérete miatt. Azt sem tudtuk hol álljunk meg, a hotel melyik részén, így kiválasztottuk a legfényűzőbb bejáratot, gondoltuk biztosan az lesz a miénk. Annyira nem lőttünk mellé, de így is át kellett hasítanunk a kaszinó részen, ami első látásra ugyanolyan volt, mint a filmekben, csak végre élőben láttuk. Több ezer játékgép, rengeteg ember, és csak nyomják, csak nyomják a pénzt vívő pénzhozó gombot. Amit nem tud átélni az ember a monitor mögül, az a tipikus, padlószőnyegből áradó cigaretta szag. Este 11-kor párhuzamosan 5 recepciós fogadta a becsekkolókat, és még így is várni kellett néhány percet, elképzelhetitek mekkora ember mennyiségre tervezték a hotelt. A kerek 24-ik emeleten volt a szobánk, panorámás kilátással a városra, direkt úgy kértük a szobát, hogy minél magasabban legyünk. 

Las Vegas, Nevada - Circus Circus-ból a Stratosphere

Csak arra nem gondoltunk mi van, ha nem működik a lift.. Márpedig másnap reggel, amikor megkezdtük volna felfedező utunkat a Starbucks felé, kellemetlen meglepetésként ért, hogy az összes lift elfüstölt. 24 emeletet még lefele is fárasztó gyalogolni, de legalább egy kedves kínai ordítva beszélgetett lefele menet a telefonján, miközben a vaslépcső összes fokán a 25 kilós bőröndje zuhant egyet. Nem vagyok egy agresszív típus, de megütöttem volna. 

A ceremónia után a Hoover gát következett, ahova 9-10 óra magasságába érkeztünk. Volt sima belépő 10 dollárért meg körbevezetős 15-ért. Ez utóbbit választottuk, aminek keretein belül egy minimoziba levetítettek egy 15 perces filmet az építkezésről, valamint 30-45 perces sétát tettünk csoportosan a gát erőmű részébe. Mindenképp megéri a nagyobb csomagot választani, nagyon érdekes volt a körbevezetés. Utána még sétálgattunk a gáton, meglőttük a kötelező szelfiket a hatalmas hőségben. El sem merem képzelni mi van Nevadában nyáron, hogy viselik az emberek.

Hoover gát, Nevada

Visszafele úton a többiek fotózkodtak a Welcome to the fabolous Las Vegas táblával, ahol egy jól bebugyulált személy csinált képeket az emberekről, aki akart adott neki pénzt, aki nem az nem.

A szálláson kipróbáltuk a saját beltéri vidámparkot, ami nagyjából vetekedik a volt Budapesti vidámparkkal, azzal a különbséggel, hogy az emberek nem tolongtak a játékoknál, ami kényelmes, de mellette az élményből is elvesz. Naplementére felmentünk a Stratosphere kilátó teraszára a 100 valahanyadik emeletre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt elénk. Talán 30 dollár lehetett a beugró, de ilyen magasról látni egy ekkora várost.. Hát az nem mindennapi. A helikopterek hasonló magasságba repültek, mint a terasz szintje, nem túlzásképpen, de fél-1 percenként szállt el mellettünk egy, valószínűleg a Grand Canyonból hozták vissza a turistákat. Ha valaki egyébként helikopterrel nézné meg a Grand Canyont, nagy valószínűséggel Vegasból menne.

Las Vegas a Stratosphereből

Mindenképpen el akartunk sétálni a Bellagio-ig megnézni a szökőkutat, valamint nézelődni a Vegas Stripen. Laza 6-7 km-es út után el is értük a célunkat, megnéztük a szökőkút játékát Elvis Presley egyik leghíresebb Viva Las Vegas számára, utána pedig bementünk a kaszinóba, szigorúan csak körbenézni! Innen nem volt már erőnk hazagyalogolni, ezért taxit fogtunk. Fogtunk a fenét, az inas megoldott mindent, még az ajtót is kinyitotta nekünk. A taxi kábé budapesti árban van, drágáltuk is. Beültünk a mekibe egy jó sajtburgerre meg McFreezere aztán úgy gondoltuk ideje pénzt csinálnunk, így hát beültünk rulettezni. Éreztünk egyfajta kontrasztot, aközött hogy mások a 100 dollárosokat nyelették el a géppel, míg mi az 1 dollárosokat tömködtük, de tudtuk, hogy Magyarország erősödik és öt év múlva már a forintot is el fogják fogadni a kaszinókban. Természetesen vesztettünk pénzt, de tudtuk hol kell megállni, tudjuk az örök igazságot, hogy a végén mindig a bank nyer, ezzel a tudattal ültünk be a székekbe.

Las Vegas, Bellagio

Másnap reggel beugrottunk a világ legnagyobb szuvenír boltjába, legalábbis nagy tacepaokon ezt hirdették. Hogy valóban a legnagyobb-e azt nem tudom, de tényleg egy nagyobb szupermarket méretű volt. Amerika a legek országa és Amerikában minden nagyobb, de ha az ember elmegy egy amerikai utazásra, ezt látni fogja. Következő célpontunk a Death Valley Natinal Park, vagyis a Halál Völgye Nemzeti Park volt, ami nem hiába kapta ezt a nevet. Amikor ott jártunk, akkor 47 fokig ment fel a hőmérséklet és nem Farenheitben, hanem Celsiusban. Ez volt a mi amerikai utazásunk legmelegebb napja és helyszíne. Úgy gondoltuk jó ötlet víz nélkül neki indulni megnézni a Badwatert, látszatra nem tűnt nagyobb túrának, mint egy kilométer. Megbántuk. A fényképezőt próbáltam a testem mögött elbújtatva vinni, hogy ne érje a nap, mert így is kezdett felforrósodni.

Death Valley - Badwater

Végül néhány kattintás és irány a kocsi. Menet közben azért elgondokodtam, hogy a régi tóból maradt itt ennyi só, vagy a turisták izzadtsága ért száraz véget a földön landolva. Érdekes egyébként, hogy Amerikában mennyi sótartalmú tó található, míg nálunk inkább az édesvíz a jellemző. Utána a Devil’s Golf Course következett, aminek a formáját nehéz lenne megfogalmazni, inkább mindenki döntse el maga a kép alapján, hogy mihez is hasonlít.

Death Valley - Devils golf course

Egy gyors kitérőt tartottunk még a Salt Creek Interpretive Trail-nél és a Mesquite Flat Sand Dünéknél, majd a szállás felé vettük az irányt Bishopba. Még mielőtt kiértünk a Death Valley területéről, utolért minket a naplemente, ami egyszerűen káprázatos volt.

Death Valley, California

A kocsi tankja viszont kezdett kongni az ürességtől, ami nem túl bíztató a Death Valley közepén. Klímát kikapcsoltuk, próbáltunk takarékos üzemmódba átváltani, amennyire egy Ford Explorerrel lehet, és a teljes kiszáradás előtt 20-30 mérfölddel a semmi közepén találtunk egy benzinkutat. Talán a legdrágább tankolásunk volt, ha egységárat nézünk, de nem örültünk az egész amerikai utazás alatt annyira benzinkútnak, mint ott. Néhány órával később kifáradtan, éhesen megérkeztünk a szállásunkra Bishopba, ahol nem kellett betenni Vivaldi Négy évszakát altatónak. 

A következő napra a Yosemite nemzeti parkot terveztük, de sajnos már előre tudtuk, hogy nem fog összejönni. Nem kis kontraszt az előző napi 47 fokhoz képest, de ami megakadályozta, hogy mi elérjük a Yosemitet, az az hogy a Tioga Road, ami átvezet a hegységen, le van zárva hóhelyzet miatt. Egyik nap az üléshűtést, másnap pedig az ülésfűtést kapcsolgattuk az autóban, elég szélsőséges. 

Tioga Pass

Egy ideig persze fel tudtunk menni, de hiába a tank, a szöges gumilyukasztó erősebb volt az útra terítve. Pihenősebb napra vettük, ami ránk is fért, de azért a Mono Lakehez még lekanyarodtunk. Állítólag magasabb a sótartalma, mint a Holt-tengeré, és érdekes ásványi képződmények jellemzik.

Mono Lake

Ha tetszett a poszt, olvasd el a többi Amerikai utazás bejegyzést is:

Mennyibe kerül egy kéthetes amerikai utazás?
Amerikai utazás 1. - Repülés, autóbérlés, érdekességek
Amerikai utazás 2. - Los Angelestől Sedonáig
Amerikai utazás 3. - Grand Canyon, Zion, Antelop Canyon, Monument Valley, Navajo Bridge

Valamint nézd meg az Amerikai utazásról készült kisvideót:

https://vimeo.com/271697573

Mennyibe kerül egy kéthetes Amerikai utazás?

Talán 6-7 éve már, hogy megfogalmazódott bennem egy amerikai körutazás gondolata, de akkoriban még teljesen elérhetetlennek tűnt számomra. Abban az időben, hozzávetőlegesen 1 millió forintba került volna egy főre, ami nem egy olcsó mulatság, ehettem volna csak parizeres zsemlét egy évig, akkor sem jött volna össze rá. Ahogy változik a világ, egyre elérhetőbbé válnak a repülőjegyek, szállások és az autóbérlés árai amik egy amerikai utazás teljes költségének jelentős részét teszik ki. Tekintve, hogy mindenkinek mások a preferenciái, így ebben a posztban kirészletezve azt írnám le, hogy mi mennyibe kerül Amerikában és nem azt, hogy egy 2 hetes utazásért csak az egyik, vagy mindkét vesédet értékesíteni kell-e.

Amerikai utazás - ma már elérhetőbb egy körutazás, mint régebben

Kezdjük az egyik legnagyobb és legfontosabb tétellel, a repülőjeggyel. A LOT lengyel légitársaság több amerikai célpontot is kínál, akár átszállással, akár közvetlenül Budapestről. Közvetlenül elérhető New York és Chicago, Varsói átszállással pedig Los Angeles is. A legjobb áron Los Angelesbe 135 ezer forintért tudunk eljutni, ha ezek a jegyek elfogynak, akkor pedig 170-200 ezer forintig mennek fel az árak. Nekünk nagyjából fél évvel az utazás előtt lefoglalva, 169 ezer forintba került az oda-vissza út mindennel együtt. San Franciscoba a Turkish Airlines nyújtott kedvező jegyeket, 150-160 ezer forintos áron, de hasonló árkategóriában láttunk jegyeket még több légitársaságnál is.

A repülőjegyek már 130 ezer forinttól elérhetőek

Ha a repülőjegyet letudtuk, tehát fixálódott az amerikai utazás dátuma elkezdhetünk autókat nézni. Szép dolog a társadalmi felelősségvállalás, főleg ha a bolygónkról van szó, de higgyétek el, senki nem szeretne Amerikában tömegközlekedéssel utazni, hacsak nem egy nagyvárosban tölti a teljes nyaralást. Az autóbérlés sohasem egyszerű, általában megpróbálnak még egy-két gombot levarrni az emberről, de eddigi tapasztalataink szerint az USA más, ott olyan nagy üzemben megy az autóbérlés, hogy nem fognak 1-1 apró horpadáson fennakadni. Na de mennyibe kerül egy autó 2 hétre?

Nagyméretű SUV 2 hétre 200 ezer forintból biztosítással

Ajánlom a közvetítő oldalakat autóbérléshez, mert sokkal olcsóbban bérelhetsz, mint közvetlenül a kölcsönzőtől. Mi a VIPCars-on keresztül foglaltunk, ahol a bérlési költségbe benne volt a CDW, vagyis a Collison Damage Wave, ami talán a cascohoz hasonlít a legjobban. Eredetileg egy Toyota RAV4, vagy hasonló, tehát középméretű SUV-t béreltünk volna, de a helyszínen kiderült, hogy négyen, négy nagy bőrönddel nem fogunk beférni, ezért rábeszéltek egy nagyobb autóra, amit abszolút nem bántunk meg. A középkategóriás SUV ára egyébként 110 ezer forintra jött ki 15 napra, amibe ugye már van “casco”. Ezt 4 felé elosztva nem egy eget verő költség, de ha a nagyobb kategóriát választjuk az is megvan nagyjából 200 ezer forintból. Milyen extra költségek fordulhatnak még elő? 25 év alatti sofőrök esetén felárat kell fizetni, valóban borsos 25 dollárt (azaz kb 6500 forintot) naponta, cserébe minden további vezetőre érvényes. Mi kötöttünk road assistantot, ami napi 7 dollár volt, és defekt, vagy a kulcs elhagyása esetén nyújtott volna megoldást. Ha a kocsi megvan már csak itatni kell és mehet is. Ha a repülőről leszállás közben nem sikerült volna elég kerozint lecsapolni a gépből, ne bánkódjunk, mert Amerikában híresen olcsó az üzemanyag, ami részben igaz, részben pedig nem. Nem tankolunk kint sem fillérekért, de jóval olcsóbban, mint itthon. A benzin gallonkénti ára 3 és 5 dollár közt volt, de inkább a 3-hoz volt közelebb, ha valamit mondani kellene, akkor 3,5 dollárt lőném be az átlagnak. Ez azt jelenti, hogy egy liter benzin 235 forintba került. A mi tulkunk, ahogy Winkler Róbert fogalmazott még az Audi Q7-es megjelenésekor az ilyesfajta autókra, 12 litert fogyasztott átlagban, persze szerettük volna inkább az amerikai ipart támogatni, ezért egy Ford Explorert béreltünk, de a forma ugyanaz volt. Ilyen árak és fogyasztás mellett körülbelül 200 ezer forintra jött ki az üzemanyag költség, de ehhez kellett 7500 kilométert mennünk, ami rengeteg. Természetesen minden autós költség 4 felé oszlott, így máris maradt mit elverni a vegasi kaszinókban.  

235 forint/liter üzemanyag ár átlagosan

Harmadik nagy költséget a szállások jelentették. Nem feltétlen azért nagy költség, mert kint minden sokkal drágább, hanem mert 15 éjszakát töltöttünk kint és ennyi idő még a Balatonon is vékonyítja a pénztárcát. Mielőtt belemennék, hogy mennyibe is fájt 15 éjszaka, leírnám hogy hogyan kerestünk szállásokat. Megvolt, hogy melyik nemzeti parkokat, látványosságokat és városokat akarjuk megnézni, és hogy mely napokon, így földrajzilag el tudtuk helyezni merre kell szállást foglalnunk. Először megnéztük, hogy a környéken mennyibe kerül 4 főnek, 2 külön szoba, majd megnéztük, ugyanezt csak 1 szobára. Kétféle árpolitikát figyeltünk meg, vagy a szobának volt egy ára, vagy a személyeknek. Ahol a személyeknek, ott nyílván a külön szobát választottuk a kényelem miatt, ahol a szobának volt ára, ott pedig négyen voltunk együtt. A nem part menti motelek (legalább 300 mérföldre az óceántól) jellemzően 4-7 ezer forintba kerültek egy főre, a part mentén magasabb, 7-10 ezer forint volt egy éjszaka per kopf. Az első napi szállástörlésünk miatt a 14 éjszakáért 120 ezret fizettünk fejenként, amibe sok helyen a reggeli is benne volt. Lehetett volna olcsóbb is, de ezeket a szállásokat éreztük úgy, hogy ennél lejjebb nem szeretnénk adni, tisztaság és elhelyezkedés tekintetében. Mutatnék néhány szállás példát:

Szállások 7-9 ezer forint/nap áron

Ezeket a költségeket már előre tudtuk, de amit abszolút nem, az az, hogy belépőkre és étkezésre mennyit fogunk költeni. A nemzeti parkokba létezik éves belépő, ami autóra szól és 4 személyre, ennek költsége 80 dollár, tehát fejenként 5 ezer forint. Voltak állami parkok és egyéb helyek ahova nem volt érvényes, belépőkre ezen kívül személyenként nagyjából 30-40 ezer forintot költöttünk, amiből az egyik nagyobb költség az Antelop Canonyba a behopp volt, 10 ezer forint. 

És mennyiért tudsz naponta étkezni Amerikában? Nagyjából amennyiért jól esik. Többször voltunk Walmartban, ahol bevásároltunk chipsből, ropiból és kekszekből, mivel ezek olcsók és nem romlanak meg. Kedvencünk a “magic ropi” volt, amit akárhogy ettünk, négyen 3 nap alatt sikerült elpusztítani. Ezen kívül legtöbbször gyorskajáldákban ettünk, de a mekinél azért igényesebbekben. A Taco Bellben 3 kis taco, ami egy étkezésre bőven elég volt, 2, vagy 3 dollárba került, tehát maximum 750 forintért jól laktunk. Sokat voltunk még Wendy’s-ben, ami bár drágább volt, de nem megfizethetetlen. 7 dollár egy hamburger menü, amihez ital is jár, 2 és fél dollár egy 10 darabos nuggets, ami például itthon drágább. Természetesen nem maradhatott el a Subway sem, ahol a 30 centis szendvics 6-10 dollárba került, és válaszhattál vagy 5 féle bagettből. 

Étkezés napi 5-6000 forintból

Érdemes kihasználni a hipermarketek olcsó árait

Egyéb kiadások is terhelik persze a pénztárcát, ilyen például az utasbiztosítás. Aprónak nem mondható, mi az Allianznál kötöttük, 20-25 ezer forintba került a két hét, egy főre. Bár Amerikába Magyarországról vízummentesen lehet utazni, de szükséges ESTA-t igényelni elektronikus formában, aminek az ára nagyjából 3500 forint. A drón regisztrálásáért 5 dollárt kellett fizetni.

Összegzés

Ha valaki egyénileg tervez az USA-ba menni, akkor a következő költségek alapján egy nagyon jó becslést kaphat arról, hogy mennyi pénzzel is készüljön. Megemlíteném, hogy költségek szempontjából a legjobb ha négyen mentek, főképp az autóbérlés és szállások szempontjából, de egy ilyen hosszú úton a társaság is nagyon fontos. Íme a költségek egy főre:

Repülőjegy: 135-170 ezer forint oda-vissza, mindennel együtt

Szállás: átlag napi 7-9 ezer forint/fő/éj

Autóbérlés: 200 ezer forint: ez 4 főre osztódik, prémium kategóriás SUV, biztosítással

Üzemanyag: 200 ezer forint: nagyon nagy körutazás esetén (7-8000 km), nagyméretű SUV-val, szintén 4 főre osztódik

Belépők: 30-50 ezer forint

Étkezés: 5-6000 forint/nap

Biztosítás+ESTA kérelem: 25 ezer forint

Elmondható, hogy egy személyre leosztva egy 2 hetes amerikai körutazás bő 500 ezer forintból kijöhet, ami néhány éve még elképzelhetetlennek tűnt, hiszen nagyjából dupla ennyibe került volna ugyanez a körút.

Ha tetszett a poszt, olvasd el a többi Amerikai utazás bejegyzést is:

Amerikai utazás 1. - Repülés, autóbérlés, érdekességek
Amerikai utazás 2. - Los Angelestől Sedonáig
Amerikai utazás 3. - Grand Canyon, Zion, Antelop Canyon, Monument Valley, Navajo Bridge

Valamint nézd meg az Amerikai utazásról készült kisvideót:

https://vimeo.com/271697573