A szakasz első felén domboldalban kijárt vékony ösvényen kellett menni, ami szinte a teljes út feléig igaz volt, természetesen egyéb utakkal párosítva. Ahol nem ilyen volt az út, ott terepjárók által kijárt úton lehetett menni.
Az egyik nevezetesség a túra során a Sorrento-sziklák voltak, ahonnan remek panoráma nyílik a túrázó elé, és a sziklák szépsége sem elhanyagolható.
Nekem az egyik kedvenc fa-félém a fenyő félék, ami erre a részre jellemző is volt. Ezek a fák télen is valamennyire betudják csempészni az ember lelkébe az életet, hiszen örökzöldek, lát az ember színeket, mégha az csak a zöld szín is.
A legnyugatibb részen van egy kis csupaszság az erdőben, ami biztosítja a panorámát Törökbálint és Biatorbágy irányába. Mivel a panoráma önmagában nagyon unalmas lenne, gondoltam feldobom saját magammal.
A szakasz második fele inkább a gyors tempóval telt, mint a fényképezéssel, de az első képen jelölt 11-es pontnál (11-ik km) azért megkellett állni egy naplementés képre. Mondjuk a gyors tempó annak is volt köszönhető, hogy ezen a helyen elérjem a naplementét, valamint a túra végére ne sötétedjen rám teljesen. Ez utóbbi természetesen nem sikerült, de a naplementét sikerült megörökíteni.
