A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lugosi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lugosi. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. november 12., péntek

Amerika legnagyobb városa - New York

Október utolsó hetén Amerika legnagyobb városában, a filmekből jól ismert New Yorkban töltöttem pár napot, ami teljesen más volt, mint képzeltem. Arra fel kell készülni, hogy aki kiakarja hozni a maximumot New Yorkból, az attól függetlenül, hogy rengeteget fog metrózni, sokat fog gyalogolni is. Én a szombati és vasárnapi fél nap alatt nem kevesebb, mint 33 kilométert gyalogoltam.


Hogy kerültem New Yorkba?


A cég, ahol dolgozom New York-i központú és mivel a csapat egy része szét van szórva az államokon belül, szerettek volna bent összehozni egy pár napot, amikor a kollégák apraja nagyja bent van a központi irodában és így kerültem én is a nagy almába. Hogy miért hívják nagy almának New Yorkot azt nem tudom pontosan, de a “nagy” kifejezést azért tudom mihez társítani, hiszen csak a New York várostáblán belül több, mint 8 millió ember él, ha pedig belevesszük a hozzáépült szomszédos városokat is, akkor több, mint 20 millió embert számol az egész terület. Több, mint Magyarország lakásságának kétszerese. 



Milyenek az emberek?


Európai szemmel, ha valaki megérkezik New Yorkba, akkor sokkoló tud lenni ez a szintű diverzitás, amire még rátesz egy lapáttal az öltözködés is. Én nekem nagyon bejön ez a sokszínűség, ami a stílust illeti, már az egy szórakoztató dolog, ha az ember felül a metróra és körbenéz. 

Sok helyről hallottam, olvastam, hogy New Yorkban az emberek nem törődnek a másikkal és bunkók, de nekem Manhattan ehhez képest üde csalódás volt. Az emberek általánosságban kedvesek és udvariasak voltak. 




Mi igaz a filmekből New Yorkra?


Minden. Mindenki rohan, az öltönyös Wall Street-i milliomos mellett ott ül a metrón a csöves, ha nekikezd esni az eső, akkor az már monszun és lehetne folytatni. Az utcák zsúfoltak, ami hely van azt próbálják kihasználni az üzletek, ami nagyon érdekes volt, hogy nem használnak kukákat, minden szemetet a házak elé zacskóban raknak ki. 






Mit érdemes megnézni? 


Manhattan metrózás

A new yorki élményhez hozzátartozik, hogy az ember metróval közlekedik. Az állomások elsőre nem tűnnek a legjobb állapotúnak, a szerelvények hangosak, de aki ezt nem próbálja ki NY-ban, az nem is mondhatja el igazán, hogy ott járt. 





Central Park

A Central Park valóban hatalmas, szerintem legalább 1-2 nap kell, hogy mindenre jusson ott idő, de pár óra alatt is meglehet ízlelni, hogy miért is ennyire híres. Amit mindenképp ajánlok az a The Ramble és a The Lake. Kedves kis erdei ösvény a felhőkarcolók között, egyszerre szürreális és felemelő érzés ott sétálni. 




Üzleti negyed 

Itt található a két torony emlékműve, de ha itt jártok legalább annyit tegyetek meg, hogy nem nevető szelfit csináltok magatokról, hanem megpróbáljátok átérezni, hogy mi történt itt. 3000 ember halt meg ezen a helyen, 3000 család vesztette el egy szerettét, tehát ez nem az a vidám hely. 





Az üzleti negyed csücskéből gyönyörű kép nyílik New Jerseyre, naplementét, vagy napkeltét érdemes innen végignézni. 





A Wall Street annyira azért nem nagy látványosság, de megéri egyszer végigmenni rajta. Van benne valami hátborzongató, hogy másodpercenként olyan üzleti tevékenységek mennek végbe, amennyi pénzt egy átlag ember fel sem tud fogni. 


Brooklyn és Manhattan Bridge

Brooklynból érdemes megnézni és a Manahattan Bridge felől érdemes végigsétálni a Brooklyn Bridge után a régi mólókig. Ezek a régi ipari mólók nagyon ötletesen lettek átalakítva, valamelyiken kosárpályát, kondi “termet” stb építettek, a többit pedig parkosították. Innen gyönyörűen látszik az üzleti negyed, ami New York egyik legtöbbet fotózott része. 






Greenwich Village

Szinte egy külön város Manhattanben, sajátos kis hangulattal megáldott utcák, házak. Itt található a Jóbarátok ház is, de senkit ne tévesszen meg, néhány vágóképen kívül a teljes Jóbarátok sorozatot Los Angelesben forgatták. 




High Sky

Egy régi metróvonal, ami nem a föld alatt, hanem Chicagohoz hasonlóan az utcaszint felett ment, át lett alakítva gyalogos ösvénynek. Minden elismerésem a tervezőké, van ahol meghagyták a régi síneket és összhangba hozták a természettel, máshol pedig remek kilátókat építettek Manhattan utcáira. 



Hogyan lehet a JFK-ről Manhattanbe eljutni? 

A két legjobb megoldás a taxi, vagy a metró. A taxi fix áras, Manhattanbe $52 plusz jatt és egyéb díjak, ha fizetős utat használ a sofőr. Kétségtelenül ez a legkényelmesebb mód, ha ketten, hárman utaztok, akkor megéri. Egyedül viszont én a metrót választottam, de szerencsére kijött elém Barni, aki hasonlóan jutott ki az Egyesült Államokba, mint mi és most New Yorkban lakik. A reptérnek külön vasútvonala van, ami vagy a Jamaica Centerhez, vagy Howard Beachez visz, ahol át kell szállni a hagyományos metróra. A reptéri metró $8 dollár, a new yorki pedig egy hétre $33. 


2021. február 7., vasárnap

DSLR vagy MILC fényképezőgépet vegyek? Mi a különbség?

 Aki most vágna bele a fotózásba, vagy csak szeretné lecserélni a jelenlegi fényképezőjét, már nem csak azzal a választással néz szembe, hogy milyen márka mellett tegye le a voksát, hanem hogy tükörreflexes, vagy MILC gépet vegyen-e. Aki választás előtt van, vagy egyszerűen csak érdekli őt a technika, nekik próbálok most ezzel a néhány sorral segítséget nyújtani. 


Hogyan működik a MILC rendszer? És hogyan a DSLR?


A DSLR gépeket azért nevezzük tükörreflexes gépeknek, mert van bennük egy tükör, ami alapesetben 45 fokos pozícióban van, és egy pentaprizma segítségével a fotós szeméhez vezeti a fényt. Ez az optikai kereső, így akármikor belenézünk - persze csak ha le van véve az objektívről a kupak -, akkor látni fogjuk, hogy mi van a képben. Ha emellé még be is kapcsoljuk a fényképezőt és exponálunk egyet, akkor a tükör felcsapódik és a fény a szemünk helyett a szenzorra fog vetődni, ami elkészíti a képet. 


DSLR és MILC gép elvi vázlata


Ezzel szemben a MILC gépek esetében a fény már egyből a szenzorra érkezik, ami tovább küldi a képet digitálisan az LCD kijelzőre, vagy a kukucskálóba. Értelemszerűen a kukucskálóban nem egy optikai, hanem ott is egy digitális képet fogunk látni. Mivel a MILC gépek szenzora és kijelzői állandóan be vannak kapcsolva, ezért természetesen több energiát igényelnek. 2-3 akksival azért végig lehet fotózni egy teljes napot, tehát ettől nem kell túlságosan megijedni.


Mi a gyakorlati különbség a két rendszer között?


Ha valaki rákeres a ”DSLR, or MILC” kifejezésre, akkor rengeteg olyan képet lát, ahol a DSLR egy Hulk szerű óriás képződményként van ábrázolva, a MILC gépek pedig jobban hasonlítanak egy szappantartóra. Ezeket a képeket el is kell felejteni, mert hülyeséget mutatnak. Én a fenti ábrámon igyekeztem úgy ábrázolni a DSLR és a MILC gépet is, hogy egymáshoz képest valós legyen a kettő közti különbség. APS-C gép esetén arányaiban nagyobb a különbség, de Full Frames váz esetén ez elég elenyésző. A lenti összehasonlításokat a https://camerasize.com/compact/ oldalon állítottam össze.


Sony A7RIV - Nikon Z6 - Nikon D610: Full Frame kameráknál nem túl nagy a méret különbség


Sokan a méret és a súly miatt váltanak DSLR-ről MILC rendszerre, de csak emiatt, főleg ha valaki Full Frame-s, nem gondolom, hogy megéri. Talàn a Sony esetében a leglátványosabb a méretkülönbség, de ott sok ráment emiatt az ergonómiára. Nikon esetében is nyerünk a Z6/Z7-tel valamennyi súlyt és méretet, viszont ergonómiában nemhogy rosszabb, de még jobb is lett, mint a D610. 


APS-C kamerákonál arányaiban nagyobb a különbség

Képminőségben szinte ugyanaz a két rendszer, azzal a kivétellel, hogy általánosságban elmondható, hogy a MILC gépek újabbak, ezért valamennyivel már fejlettebb szenzort és egyéb elektronikát pakoltak bele, de ember legyen a talpán, aki látja a különbséget. 


A képminőség szinte ugyanaz gyártótól és fajtától függetlenül


A harmadik különbség a fókuszrendszer, ami a kezdeti MILC gépekben sokkal gyengébb volt, mint a DSLR gépekben, de mára már ebben sem lehet túl nagy különbséget tenni. 


A negyedik különbség, hogy a MILC gépekbe (a legtöbbe) tesznek szenzorstabilizátort, ami egyszerűen fantasztikus. Akármilyen obit is használsz, mindig stabilizált lesz a kép, hosszabb záridővel, alacsonyabb ISO-val fogsz tudni fotózni. 


A szenzorstabilizátor miatt extrém lassú záridőt is ki lehet tartani kézből

A következő, amiről fentebb már írtam, hogy a kereső nem optikai, hanem digitális, ami abban jobb, hogy a valós képet látjuk, amit el fog készíteni a fényképező, tehát ha csökkentünk az ISO értéken, akkor sötétebb lesz a kép, ha lassítunk a záridőn, akkor pedig fényesebb lesz. 


Az utolsó - számomra - gyakorlati különbség pedig, hogy a MILC fényképezők nagyon jó hibrid kamerák, ami azt jelenti, hogy profi minőségű videót lehet velük készíteni, persze akkor, ha valaki ért hozzá. 


Mit hoz a jövő, mi lesz a DSLR sorsa? 


Az én álláspontom, hogy a DSLR rendszernek nincs jövője. Amióta fotózok, már az elején megkérdőjeleződött bennem, hogy mi szükség a tükörre, ha a digitális szenzor képét is ki lehet vetíteni az LCD-re. Ez abból a korszakból való technika, amikor még filmes gépek voltak csak, és az alkotónak látnia kellett, hogy mi fog a filmre kerülni exponáláskor. Ennek tudatában is azt mondom, ha valaki most akar elkezdeni fotózni, akkor vegyen egy tükörreflexes gépet és érezze, hogy milyen vele fotózni, milyen érzés, amikor felcsapódik a tükör, kattan a zár (szerintem ez lesz a következő, amit ki fognak vezetni a fényképezőkből) mert 10-20 év múlva ez egy olyan ritkán használt technika lesz, mint ma a filmes gépek. Előrejelzések szerint 2021-ben már több MILC gépet fognak eladni a gyártók, mint trükörreflexest. De ne feledkezzünk meg róla, hogy mit is adott a DSLR a világnak. Egy kiforrott technológiát és olyan lehetőségeket, hogy onnan nehéz - volt - hova tovább lépni. Még ma is rengeteg sajtó és sportfotós használja profi szinten ezeket a gépeket, de eljutottunk oda, hogy a DSLR objektívek és gépek fejlesztése leállt továbbá a fényképezőgép gyártók az erőforrásaikat a MILC rendszerekre fordítják. 


Filmes challenge: ragaszd le az LCD-t és maximum 24 képkockát készíts egy fotózás alkalmával






2021. január 20., szerda

Az első 10 évem a fotózás világában

10 éve fotózok. Illetve a poszt késésének köszönhetően pár hónappal már több, mint 10 éve. 2010 nyár vége, ősz eleje volt, amikor kifejezetten azért mentem el otthonról, hogy kattintsak egy párat.

Tavaly sikerült eljutnom Hallstattba is, mint bakancslistás helyre

De minek is köszönhetem, hogy új hobbiba fogtam? Egy ismerősömnél, Vellai Ádámnál MSN-ben (24 év alattiak kedvéért: mint ma Messenger, WhatsApp, stb) ki volt téve egy link, ahol a képei voltak fent. Hasonlóan hozzám ő is közlekedés őrült volt és egyből megfogtak a buszos képei, azoknak a képeknek hangulatuk volt. A családban volt akkor egy Canon 350D fényképezőgép, így nem is kellett több, hogy megkérjem Ádámot, tanítson meg a fotózás alapjaira. 

Az első képeim egyike

Első fotózásunk - nem meglepő módon - a Nyugati - Pályaudvaron volt, ahonnan Albertfalvára mentünk át. Azonnal megfogott a fotózás világa, Ádám szavaival élve, csak a lejtőn kellett engem megindítani. 

Vellai Ádám egyik képe, ami motivált, hogy elkezdjem a fotózást

Ádám, maga :)

Sokat gyakoroltam és sokat olvasgattam a témában, s mivel elég műszaki beállítottságú vagyok, nem kellett sok idő, hogy a technikát is elkezdjem fejleszteni. Ekkor adtam el a basszusgitár felszerelésem nagy részét, hogy annak az árát is a fotózásba öljem. 

Arizona útjain

Ádámon keresztül ismertem meg ngyuree-t, aki azóta sajnos abbahagyta a fotózást, de a mai napig jól esik visszanézni az ő képeit is, illetve rengeteg dolgot tanított meg ő is a fotózásról.

Budapest a Gellért-hegyről

A legtöbbet fotózott modellem Suzy volt, aki sajnos már nincs köztünk.


Technikában az alábbi létrát jártam végig:

2010-2011: Canon EOS 350D

2011-2012: Canon EOS 40D

2012-2013: Canon EOS 5D mark I

2013-2017: Canon EOS 5D mark II

2017-2017: Canon EOS 6D

2017-2020: Nikon D610

2020-Jelenleg: Nikon Z6


A fenti adatok a DXOmark adatbázisából vannak, és látszódik a fejlődés minden váltásnál. Két gép kimaradt a felsorolásból, mert ezek csak másod gépként voltak használva, az egyik egy Fuji X100, a másik pedig a Lumix GX80 volt. A Fuji képminősége nagyon jó, már-már bánom, hogy valaha eladtam. A Lumix pedig olyan technológiát zsúfolt bele ebbe az olcsó kategóriás gépbe, ami még 2021-ben is megállja a helyét. 

Svájci fotós túra

Látható, hogy 2017-ben átváltottam Canonról Nikonra, amiről több bejegyzést is írtam, például egy ISO összehasonlító tesztet és egy Dinamika tesztet. Ez volt talán a legnagyobb gépváltásom, ami a legmeghatározóbb mértékben befolyásolta a fotózásomat. A Canon után hihetetlen volt az a dinamikatartomány, amit a Nikon tudott, valamint a színeket is jobban magaménak éreztem. Ez nem azt jelenti, hogy a Canon rossz gépeket gyártana, de mindenkinek megvannak a maga preferenciái és az enyémekhez a Nikon illett jobban. 

De mit is adott nekem a fotózás? 

Rengeteg barátot, ismerőst. 

A fotózásnak köszönhetem, hogy pár évig a Kowalsky meg a Vega zenekarnál voltam fotós és gitártechnikus. Hogy milyen is egy gitártechnikus élete, arról bővebben ebben a posztban olvashatsz.

Első promó fotóm Kowáékról

Tudást, hogy nyaralások alkalmával ne csak ferde, életlen képeket készítsek.

Az amerikai utazásunk során sok ezer képpel gazdagodtam

Ambíciók, motiváció

Mivel hobbi célból kezdtem és jelenleg is javarészt hobbi célból fotózok így voltak a motivációban hullámvölgyek, mások ezt talán alkotói válságnak mondanák, de szerintem sokkal jobban leírja ezeket az időszakokat a motiváció hiánya. 

És mi az, amit el akarok még érni a fotózásban? Az egyik ilyen, hogy minél több fotós túrára menjünk az ismerősökkel, mert ezek a túrák garantáltan örök emlékek maradnak.

A másik ambícióm pedig, hogy ingatlan és portré fotózásban még többet tudjak tevékenykedni. 

Vica portré

Én a mai napig tudom ajánlani bárkinek a fotózást, ha valami újba belevágna és sok esetben egy telefon már annyit tud, mint egy komolyabb fényképező, egy alap objektívvel. 



2020. november 8., vasárnap

Brunszvik Kastély - Mártonvásár

 Rengeteg olyan hely van, amiről nem is tud az ember, hogy milyen szépségei vannak, ilyen például a Martonvásáron található Brunszvik Kastély. Az ősz színeit kihasználva mi csak a kastélyparkot látogattuk meg, de akinek kedve van, meg tudja nézni a Beethoven emlékmúzeumot, vagy az Agroverzumot is. 

Kényelmesen egy-másfél óra alatt körbe lehet sétálni a parkot, ami olyan, mintha egy angliai kastély kertjében találnánk magunkat, mégis fél óra alatt Budapestről elérhető. Mondanom sem kell, az őszi színek csodálatosan állnak a parknak. 

Az ebben a bejegyzésben lévő képeket bárki letöltheti és magán célra (pl. telefon háttérkép) felhasználhatja cserébe annyit kérek, hogy ossza meg a bejegyzést. 












2018. május 21., hétfő

Amerikai utazás 2. - Los Angelestől Sedonáig


Ahogy az előző bejegyzésben is írtam, hajnalban érkeztünk meg Los Angelesbe, ahol sikeresen átvettük az autónkat. A majd 24 órás út után éreztünk némi fáradtságot, így ideje volt felkeresni az első szállásunkat a Hollywood Boulevardon. A recepciós kedvesen rámutatott a bejárati ajtóra, hogy amögött van a szállásunk (utcán), mert hogy a foglalásunkat törölték. A kártya amiről a szállásokat foglaltuk, időközben lejárt ezért nem tudták levonni a díjat róla, holott előtte emiatt telefonon fel is vettük a kapcsolatot a szállással és mondták, hogy nem lesz semmi gond, csak legyen érvényes hitelkártyánk. Úgy döntöttünk, hogy erre a pár órára már nem veszünk ki máshol szállást, alszunk a kocsiban, ha már úgyis tankot kaptunk, de előtte azért nem lenne rossz venni vizet meg némi hideg élelmet. Találtunk egy benzinkutat, ahol a nagy bevásárlást terveztük, de amikor kiszálltunk az autóból, az egyikünk kellemesen odacsípte az ujját a bölény ajtajával. Annyira, hogy a kórház is szóba jött már, de azért előtte gyorsan megakartuk venni a vizet, hogy valamivel még életbe tartsuk a félig önálló életre kelt ujjpercet. Itt azért elgondolkodtunk, hogyha az első nap ilyen színesre sikeredett, mi jöhet a további 2 hét során?
Megúsztuk végül kórház látogatás nélkül az estét, hajnal 3-4 körül lehettünk, eldöntöttük hogy a napkeltét a Griffith Obszervatóriumtól nézzük meg, de addigis hunynánk egy órát. Kerestünk egy helyet, ahol a legkisebb veszélyét éreztük, hogy 2 percen belül golyóval a mellkasunkban ébredünk, majd kis pihenés után elindultunk az obszervatórium felé. Hajnal fél 6-kor a park fő parkolója már félig meddig megtelt, el sem mertük képzelni mi van ott napnyugtakor.

Los Angeles a Griffith Obszervatóriumtól

Innen a Hollywood Sign felé folytattuk az utat, de nem túráztunk teljesen fel mögé, mert éhesek voltunk, fáradtak és gyámoltalanok.

Hollywood Sign

Kerestünk egy Walmartot, ahol bevásároltunk szintén vízből meg némi kajából, és ha már ott voltunk, beültünk a mekibe is reggelizni. Tudtam már előtte is, hogy az amerikaiak édesen szeretik az életet, de hogy a baconos, marhahúsos hamburgernek a buciját miért juharsziruppal készítik azt nem értettem. Nem volt jó. A bevitt enyhe cukormennyiséggel a vérünkben elindultunk Barstow felé, ahol az új első szállásunk volt, közvetlenül a 66-os út mellett. Kellemes indiai tulajdonosok, tiszta szobák, jó helyen. Lecuccolás után a Calico Ghost Town-t látogattuk meg, ahol a portás kedvesen annyit mondott, amikor belépőt akartunk fizetni, hogy úgy is másfél óra múlva zárnak, ezért ne fizessünk már belépőt. Itthon inkább privát felárat számolnak fel a kasszások, ha zárás előtt 1-2 órával mersz menni.

Calico Ghost Town
Calico Ghost Town



A napba még belefért, hogy a 66-os út elhagyatottabb részeit is megnézzük, ami bár nagyon feelinges volt, de 1-2 óra bőven elég rá. Rájöttem, hogy egy olyan amerikai útnak, ahol a 66-os úton mennénk végig, nem lenne értelme, mert annyira sok izgalmas dolog nincs rajta, viszont ha valaki a környéken jár, érdemes megnéznie. 

Route 66

Másnap reggel a Barstowi pályaudvarnál lőttünk napkeltés képeket, igazi sivatagos környezet, előtte én még nem tapasztaltam ilyet. Fotózás közben a dűnék mögül egy kapucnis diáksrác bukkant fel, először megilletődtünk, hogy van élet rajtunk kívül is a környéken, de valószínűleg a homokfutó iskolabuszt késhette le. 

Barstowi vasút

Összepakolás és reggeli után a Joshua Tree Nemzeti Park nyújtotta örömöket akartuk felfedezni, ami valóban gyönyörű volt. Amerikában a nemzeti parkokat nem úgy kell elképzelni, hogy leteszed a kocsit a parkolóba és bejárod a parkot, hanem kocsival kell elmenni a különböző nevezetességekhez, ahol már le tudsz parkolni. Többszáz kilométeresek is lehetnek ezek a parkok, így autó nélkül esélytelen lenne bejárni. Több kijelölt túraútvonal is van, érdemes kiválasztani 2-3-t, amit beakar járni az ember, jellemzően az amerikaiakra vannak méretezve, így 1-3 km közti hosszúságúak.

Joshua Tree Nemzeti Park

Joshua Tree Nemzeti Park

Phoenixbe menet megálltunk a White Tank Mountain Regional Park-ba, ahol kaktuszokat fotóztunk. Nagyon nagy kaktuszokat. Úgy gondoltam, hogy az egész utunk során mindenhol kaktuszok lesznek, de nem így volt, tényleg csak néhány helyen lehetett látni őket. Az autópályán egyébként néhány kilométerenként kidurrant abroncsok hemzsegtek, továbbá elég sok szemét volt lerakva az út mellé., viszont ez utóbbi csak erre a vidékre vonatkozott.

White Tank Mountain Regional Park

A phoenixi szállásunk kevésbé tetszett, mint az előző napi, elég gettós környék volt, 2 nappal később kiderült, hogy miután elhagytuk a szállást, lövöldözés volt néhány sarokra a szállásunktól. Úgy látszik nehezen viselték az űrt, amit magunk után hagytunk. Még itt is tartott a lelkesedés és reggel ismét napkeltét fotóztunk a nem messze lévő Papago Parkban. Itt található a város állatkertje is, valamint egy kellemes tó pálmafákkal, és a főattrakció: egy lyuk. A sziklában.

Hole in the Rock

Papago Park

Reggeli a Subwayben, irány Sedona, ami a személyes kedvencem lett az első etapból. Gyönyörű vörös sziklák, gigászi méretek. Nagyon jól ki van építve minden a túristáknak, egyedül a parkolóhelyekkel lehet gond. Itt található a Chapel of the Holy Cross templom is, ami nem túl extra, de a kilátás jó mellőle. Sokmindent elmond, hogy a lenti parkolóból nagyjából 300 méternyit kell sétálni fel a templomhoz, de egyesek golf kocsikkal járnak és felszedik azokat, akik nem akarnak ennyit sétálni. Azt nem tudom, hogy pénzért, vagy ingyen, de nem is számít. Sedonát kötelezővé tenném mindenki számára, aki nyugati parti körutat szervez az USA-ban.

Sedona

Sedona

Így telt az első 3 napunk, hamarosan jövök a következő napok élmény beszámolóival, addigis kövessetek Facebook-on és Instagram-on további képekért.