Amerika legnagyobb városa - New York

Október utolsó hetén Amerika legnagyobb városában, a filmekből jól ismert New Yorkban töltöttem pár napot, ami teljesen más volt, mint képzeltem. Arra fel kell készülni, hogy aki kiakarja hozni a maximumot New Yorkból, az attól függetlenül, hogy rengeteget fog metrózni, sokat fog gyalogolni is. Én a szombati és vasárnapi fél nap alatt nem kevesebb, mint 33 kilométert gyalogoltam.

Hogy kerültem New Yorkba?

A cég, ahol dolgozom New York-i központú és mivel a csapat egy része szét van szórva az államokon belül, szerettek volna bent összehozni egy pár napot, amikor a kollégák apraja nagyja bent van a központi irodában és így kerültem én is a nagy almába. Hogy miért hívják nagy almának New Yorkot azt nem tudom pontosan, de a “nagy” kifejezést azért tudom mihez társítani, hiszen csak a New York várostáblán belül több, mint 8 millió ember él, ha pedig belevesszük a hozzáépült szomszédos városokat is, akkor több, mint 20 millió embert számol az egész terület. Több, mint Magyarország lakásságának kétszerese. 

Milyenek az emberek?

Európai szemmel, ha valaki megérkezik New Yorkba, akkor sokkoló tud lenni ez a szintű diverzitás, amire még rátesz egy lapáttal az öltözködés is. Én nekem nagyon bejön ez a sokszínűség, ami a stílust illeti, már az egy szórakoztató dolog, ha az ember felül a metróra és körbenéz. 

Sok helyről hallottam, olvastam, hogy New Yorkban az emberek nem törődnek a másikkal és bunkók, de nekem Manhattan ehhez képest üde csalódás volt. Az emberek általánosságban kedvesek és udvariasak voltak. 

Mi igaz a filmekből New Yorkra?

Minden. Mindenki rohan, az öltönyös Wall Street-i milliomos mellett ott ül a metrón a csöves, ha nekikezd esni az eső, akkor az már monszun és lehetne folytatni. Az utcák zsúfoltak, ami hely van azt próbálják kihasználni az üzletek, ami nagyon érdekes volt, hogy nem használnak kukákat, minden szemetet a házak elé zacskóban raknak ki. 

Mit érdemes megnézni? 

Manhattan metrózás

A new yorki élményhez hozzátartozik, hogy az ember metróval közlekedik. Az állomások elsőre nem tűnnek a legjobb állapotúnak, a szerelvények hangosak, de aki ezt nem próbálja ki NY-ban, az nem is mondhatja el igazán, hogy ott járt. 

Central Park

A Central Park valóban hatalmas, szerintem legalább 1-2 nap kell, hogy mindenre jusson ott idő, de pár óra alatt is meglehet ízlelni, hogy miért is ennyire híres. Amit mindenképp ajánlok az a The Ramble és a The Lake. Kedves kis erdei ösvény a felhőkarcolók között, egyszerre szürreális és felemelő érzés ott sétálni. 

Üzleti negyed 

Itt található a két torony emlékműve, de ha itt jártok legalább annyit tegyetek meg, hogy nem nevető szelfit csináltok magatokról, hanem megpróbáljátok átérezni, hogy mi történt itt. 3000 ember halt meg ezen a helyen, 3000 család vesztette el egy szerettét, tehát ez nem az a vidám hely. 

Az üzleti negyed csücskéből gyönyörű kép nyílik New Jerseyre, naplementét, vagy napkeltét érdemes innen végignézni. 

A Wall Street annyira azért nem nagy látványosság, de megéri egyszer végigmenni rajta. Van benne valami hátborzongató, hogy másodpercenként olyan üzleti tevékenységek mennek végbe, amennyi pénzt egy átlag ember fel sem tud fogni. 

Brooklyn és Manhattan Bridge

Brooklynból érdemes megnézni és a Manahattan Bridge felől érdemes végigsétálni a Brooklyn Bridge után a régi mólókig. Ezek a régi ipari mólók nagyon ötletesen lettek átalakítva, valamelyiken kosárpályát, kondi “termet” stb építettek, a többit pedig parkosították. Innen gyönyörűen látszik az üzleti negyed, ami New York egyik legtöbbet fotózott része. 

Greenwich Village

Szinte egy külön város Manhattanben, sajátos kis hangulattal megáldott utcák, házak. Itt található a Jóbarátok ház is, de senkit ne tévesszen meg, néhány vágóképen kívül a teljes Jóbarátok sorozatot Los Angelesben forgatták. 

High Sky

Egy régi metróvonal, ami nem a föld alatt, hanem Chicagohoz hasonlóan az utcaszint felett ment, át lett alakítva gyalogos ösvénynek. Minden elismerésem a tervezőké, van ahol meghagyták a régi síneket és összhangba hozták a természettel, máshol pedig remek kilátókat építettek Manhattan utcáira. 

Hogyan lehet a JFK-ről Manhattanbe eljutni? 

A két legjobb megoldás a taxi, vagy a metró. A taxi fix áras, Manhattanbe $52 plusz jatt és egyéb díjak, ha fizetős utat használ a sofőr. Kétségtelenül ez a legkényelmesebb mód, ha ketten, hárman utaztok, akkor megéri. Egyedül viszont én a metrót választottam, de szerencsére kijött elém Barni, aki hasonlóan jutott ki az Egyesült Államokba, mint mi és most New Yorkban lakik. A reptérnek külön vasútvonala van, ami vagy a Jamaica Centerhez, vagy Howard Beachez visz, ahol át kell szállni a hagyományos metróra. A reptéri metró $8 dollár, a new yorki pedig egy hétre $33. 

Bohinji-tó, Szlovénia - "Hova utazzak?"

Az előző posztban bővebben írtam Szlovénia egyik ékkövéről, a Vintgár szurdokról, ebben a posztban a néhány km-rel arrébb fekvő Bohinji-tavat veszem célkeresztbe. Kezdeném onnan, hogy honnnan jött fel, mint utazási célpont Bohinj. Rengeteg képet láttam a közelben lévő Bledi-tóról, ami természetesen megfogott, hiszen az egésznek van egy varázslatos atmoszférája. Hegyek, panoráma, kristálytiszta víz és a víz közepén egy szigeten templom. Kész is a fotós orgazmus. Kicsit mélyebben utánajártam, hogy mik is vannak a környéken és egy kedves ismerős megemlítette, hogy ott van mellette Bohinj, ami hasonlóan szép, de sokkal kevesebb a turista, hegyek veszik körbe és talán kicsit jobban megmaradt természetesnek. Google segítségével nem is volt nehéz felfedezni digitálisan a Bohinji-tavat, és mit is mondjak, megtetszett, talán még jobban is, mint a Bledi-tó. Szállásokban nincs hiány a térségben, de azért a főszezonban, pár héttel utazás előtt már sokkal kevesebb és drágább ajánlatba fut az ember. Mi egy idős házaspár által családi házból kialakított apartmanban voltunk a legfelső emeleten, csodás kilátással.

Amikor odaérkeztünk, a házaspár mondta, hogy rég volt ilyen meleg arrafele, ugye tengerszint feletti több, mint 500 méteres magasságról beszélünk, tehát a 28-32 fok is soknak számít.

A Bohinji-tó Szlovénia legnagyobb tava, nagyjából 4 km hosszan és 1 km szélességben fekszik, ha a befoglaló méreteit nézzük.

Az odaérkezés napján naplementére értünk a tóhoz, ha kelet felől megyünk, akkor nem kell túl sokat gondolkodnunk, hogy körülbelül pont a szemben lévő hegyek mögött fög lemenni a nap. Volt minden, ami a jó fotóhoz kell: lemenő nap a hegyek mögött, tó, csónakok és stégek. Ahogy kezdett lemenni a nap, érződött, hogy sokkal gyorsabban hűl a levegő, mint amihez hozzászokhattunk.

A környéken élők a turistákból élnek, tehát utazóként mindent megkapunk, amit szeretnénk. Árban, abból kiindulva, amiket vettünk, az étkezés valamivel drágább, mint idehaza, ha például egy pizzériában eszünk (1 pizza 8-10 euró volt), viszont a boltokban az élelmiszerek 20-30%-kal olcsóbbak, mint amennyiért itthon megtudjuk venni. Jól be is vásároltam folyékony kenyérből.

A Vintgár szurdokhoz hasonlóan a Bohinji-tó is körülbelül 500 km-re van Budapesttől, talán valamennyivel többre, de így sem a világ vége. Az egész hangulata a résznek, a festői tájak olyan élményt nyújtanak, amit érdemes megtapasztalni. Nekünk jóformán 24 óránk sem volt a Bohinji-, és  Bledi-tóra, valamint a Vintgár szurdokra, de így is megfogott a varázsa. Talán emiatt is tervezem, hogy vissza kellene menni, télen is és nyáron is. A Bohinji-tó mellett van egy felvonó is, ami a Vogel hegyre visz fel minket. Többek közt ez is kimaradt az utazás során, de sosem késő bepótolni.