Miért olyan egységes az amerikai utcakép?

 Valószínűleg sokakban már felmerült a kérdés, hogy miért tűnik minden amerikai utca ugyanolyannak a filmekben, miért vannak akkora ipari parkok, hogy azok felérnek egy kisebb magyar város méretével. A válasz: zoning law, amit magyarul talán építési és övezeti szabályozásnak lehetne lefordítani, azaz korlátozva van, hogy mit, mekkorát és milyen épületet építhetsz egy adott területre. Természetesen az ilyen keretrendszerek nem az ördögtől valóak, minden országnak megvannak az övezetekre és építésre vonatkozó szabályai, azonban az amerikai törvények túlszabályozzák az építtetőket és ez okozza azt amit mindenki tud, hogy Amerika egy autós nemzet. Annyit elárulhatok, hogy nem amiatt autós nemzet az amerikai, mert az anyatej egy kis 5W-30-cal lett összekeverve, hanem nincs más választásuk. 

Egy átlagos amerikai külváros - forrás: Google Maps

Nézzünk bele kicsit, hogy hogyan is alakult ki ez a törvény. 1912-ben leégett egy amerikai biztosító épülete, ami helyett megépítették az új, 42 emeletes Equitable Building-et Manhattanben. Akkoriban ez az épület egyike volt a legnagyobb épületeknek, nem csak a magasságot, hanem az oldal irányú terjedelmét is tekintve, ami azt eredményezte, hogy a környékbeli lakók egész nap sötétben voltak, hiszen az épület folyamatosan árnyékot vetett a közeli házakra. Mindemellett ekkor létesült rengeteg ipari épület, gyárak, raktárak, néha közvetlenül egy-egy lakóövezet mellett. Valamit tenni kellett, ezért New York elkezdte szabályozni az épületek méreteit és hogy hova milyen jellegű építményt lehet felhúzni, ez volt az egész Amerikára kiterjedő zoning law alapköve. 

Equitable Building - forrás: Wikipedia

Hogy pontosan miket szabályoznak ezzel a törvénnyel? 

• Telek mérete, jellemzően a minimum mérete
• Lakóépület mérete, szintén jellemzően a minimum méret
• Milyen közel lehet a ház a járdához és az úttesthez
• Parkolóhelyek minimum száma
• Az épület kinézete
• Övezetek besorolása

Tallahassee, Florida zóna felosztása - forrás: Wikipedia

Emiatt van sokkal több családi ház, mint apartman, emiatt néz ki szinte ugyanúgy az összes ház egy adott utcában és emiatt kell 3-szor annyit - távolságban és nem időben - autózni bármiért, mint egy európai városban. Persze ennek köszönhető az is, hogy az újonnan épült ház mellé nem telepíthetnek egy raktárat, tehát az eredeti cél jónak bizonyult, azonban az évek alatt sok kritika érte ezt a törvényt. 

Műhold felvételen is jól kivehető hol van a határ a "Residental" és a "Commercial/Inudstrial" zóna között. A bal oldalon lévő domb pedig egy szemétdomb a város közepén, Amerikában még ez a legjellemzőbb módja a hulladékkezelésnek - forrás: Google Maps

Milyen hatással van ez a törvény a gazdaságra? 

Alapvetően nem jó hatással, hiszen az üzletekkel és lakóházakkal ellentétben a parkolók és a széles utcák nem termelnek bevételt, nem adózik utánuk senki. Ha egy 10 utcás lakóközösségben 3 méterrel lenne keskenyebb az utca szélessége, akkor máris kijönne plusz 1 sor lakóház, ami 10%os bevételnövekedés lenne az önkormányzatnak. Ehhez még hozzátartozik, hogy minél szélesebb egy utca, annál több helyen kell majd az idő múlásával toldozni, foltozni tehát nemhogy csak a bevétel kevesebb, de a kiadás is nagyobb. Az olyan területeken persze, ahol nagy az erdőtűz veszélye, a széles utcák kedvezőek is lehetnek. 

Mindenki eltudja dönteni magában, hogy melyik részre járna szívesebben vásárolni az alábbi két hely közül.

Zóna törvény előtti városkép - forrás: Google Maps

Zóna törvény bevezetése utáni városkép a kereskedelmi zónában - forrás: Google Maps

A posztban szereplő képeket a Google Maps biztosította, amit ezen a linken értek el. 

Kiköltözés Amerikába - a kezdeti nehézségek

Habár ez egy fotóblog és ez így is fog maradni, de szeretnék egy kicsit Amerikáról beszámolni, ahova idén nyáron, élve a lehetőséggel, kiköltöztünk. Pontosabban Los Angelesbe, a napfényes Kaliforniába. Régi vágyam volt egyszer itt élni, de a pontos okát nem tudtam megfejteni, hogy honnan gyökerezik ez az érzés. Sejtésem szerint a régi Discovery Channeles sorozatok tehetnek az egészről, mint az Orange County Choppers, Állítólag, Piszkos munkák, Amerikai hotrodok és az Országút a pokolba.

Santa Monica

De milyen kezdeti nehézségek lépnek fel, amikor az ember Amerikába költözik?

Vízum: az első kihívással már az USA-n kívül is találkozunk, mégpedig hogy milyen jogalapon szeretne az ember Amerikába költözni. A leggyakoribb módok között szerepel a munkavállalói vízum, a beházasodás, a zöldkártya lottó és a tanulói vízum. 

Kilátás a Baldwin Hills-ről

Lakás bérlés: amikor kiszeretnél bérelni egy lakást, vagy házat, akkor arra először jelentkezni kell, aminek keretein belül lefuttatnak egy háttérellenőrzést és hogy milyen hiteltörténeted (és credit score-od) van. Mivel még csak most költöztél ki az Államokba ezért semmi ilyened nem lesz, ami azt jelenti, hogy vagy egyből elutasítják a jelentkezésed, vagy a kaució nagyobb összeg lesz, ami 1-2 hónapnyit jelent. 

Bankszámla nyitás: hivatalosan igazolnod kell, hogy hol laksz, akár egy bérleti szerződéssel, akár egy számlával ami arra a címre és a te nevedre lett kiállítva. Mivel ezeket az első hónapokban elég nehéz felmutatni ezért lehet nem egyből fogsz bankszámlát nyitni, addig is a Wise (régen Transferwise) szinte mindenre használható, akár munkabér átutalásra is. Utána érdemes a Bank of America banknál nyitni számlát. 

Chino Hills

Jogosítvány: A jogosítvány itt olyan, mint otthon egy jogosítvány, személyi és lakcímkártya egyben, mindenre jó. Pont emiatt itt nagyon szigorúan veszik, hogy 2 bizonyítékot bemutass, hogy milyen címen laksz. Amikor jelentkezel a jogosítványért, ami 38 dollárba kerül, egyből megpróbálhatod letenni az elméleti tesztet, ami ha nem sikerült, azonnal újrapróbálhatod még kétszer. Utána időpontot kell választani vezetésre, amihez nincs szükség arra, hogy egy oktató mellett vezess 40-50 órát. A jogosítvány megszerzésében a címed igazolása a legnehezebb, hiszen lakás nélkül nincs rá lehetőség. 

Autóvásárlás: Ha KP-ra veszel egy autót, akkor elég a magyar jogosítvány, de ha hitelre veszel, akkor már kell az amerikai. A trükkös része az autó vásárlásnak, hogy amíg nincs biztosításod, addig nem viheted el az autót, de biztosítást csak úgy köthetsz, ha már megvetted az autót. Három opció marad: megveszed az autót és 1-2 nap múlva visszamész érte, vagy helyben kötsz egy express biztosítást, aminek a díja nagyon magas lesz, vagy ráhagyod az egészet a kereskedésre, akik valószínűleg nem a legjobb biztosítást fogják megkötni, de egyből lesz autód. Az első autót szerintem megéri kereskedésből megvenni, mert elintéznek minden papírmunkát helyetted. 

Salt Creek Beach

Hozzászokni az új ételekhez: az ételek java része cukros, igaz ez a kenyérre (van olyan toast kenyér, amiben szeletenként 4 gramm cukor van), sonkára, szalámira, amiből meg csak olasz van, és valljuk be, az sehol nincs a téliszalámihoz képest. Meg úgy általánosságban mindennek más íze van, az alma és banán ehetetlenül rossz, eddig csak a szőlőben nem csalódtam. Az egészet a mexikói kaják és az In 'n' Out burger tudja kárpótolni.

Azonban az itteni életnek nem csak a nehézségei vannak, főleg ha valaki ezeken túljutott, igyekszem ezekről is beszámolni az elkövetkezendő időszakban. Valamint ezúton is köszönjük Eszternek és Ferinek, valamint Enikőnek és Szabolcsnak a sok segítséget, tanácsot amit kaptunk tőlük, róluk még fogtok hallani! :)

Ha érdekelnek a fényképek, történetek, kövessétek az instagram oldalam is:

https://www.instagram.com/lugosidaniel/

DSLR vagy MILC fényképezőgépet vegyek? Mi a különbség?

 Aki most vágna bele a fotózásba, vagy csak szeretné lecserélni a jelenlegi fényképezőjét, már nem csak azzal a választással néz szembe, hogy milyen márka mellett tegye le a voksát, hanem hogy tükörreflexes, vagy MILC gépet vegyen-e. Aki választás előtt van, vagy egyszerűen csak érdekli őt a technika, nekik próbálok most ezzel a néhány sorral segítséget nyújtani. 

Hogyan működik a MILC rendszer? És hogyan a DSLR?

A DSLR gépeket azért nevezzük tükörreflexes gépeknek, mert van bennük egy tükör, ami alapesetben 45 fokos pozícióban van, és egy pentaprizma segítségével a fotós szeméhez vezeti a fényt. Ez az optikai kereső, így akármikor belenézünk - persze csak ha le van véve az objektívről a kupak -, akkor látni fogjuk, hogy mi van a képben. Ha emellé még be is kapcsoljuk a fényképezőt és exponálunk egyet, akkor a tükör felcsapódik és a fény a szemünk helyett a szenzorra fog vetődni, ami elkészíti a képet. 

DSLR és MILC gép elvi vázlata

Ezzel szemben a MILC gépek esetében a fény már egyből a szenzorra érkezik, ami tovább küldi a képet digitálisan az LCD kijelzőre, vagy a kukucskálóba. Értelemszerűen a kukucskálóban nem egy optikai, hanem ott is egy digitális képet fogunk látni. Mivel a MILC gépek szenzora és kijelzői állandóan be vannak kapcsolva, ezért természetesen több energiát igényelnek. 2-3 akksival azért végig lehet fotózni egy teljes napot, tehát ettől nem kell túlságosan megijedni.

Mi a gyakorlati különbség a két rendszer között?

Ha valaki rákeres a ”DSLR, or MILC” kifejezésre, akkor rengeteg olyan képet lát, ahol a DSLR egy Hulk szerű óriás képződményként van ábrázolva, a MILC gépek pedig jobban hasonlítanak egy szappantartóra. Ezeket a képeket el is kell felejteni, mert hülyeséget mutatnak. Én a fenti ábrámon igyekeztem úgy ábrázolni a DSLR és a MILC gépet is, hogy egymáshoz képest valós legyen a kettő közti különbség. APS-C gép esetén arányaiban nagyobb a különbség, de Full Frames váz esetén ez elég elenyésző. A lenti összehasonlításokat a https://camerasize.com/compact/ oldalon állítottam össze.

Sony A7RIV - Nikon Z6 - Nikon D610: Full Frame kameráknál nem túl nagy a méret különbség

Sokan a méret és a súly miatt váltanak DSLR-ről MILC rendszerre, de csak emiatt, főleg ha valaki Full Frame-s, nem gondolom, hogy megéri. Talàn a Sony esetében a leglátványosabb a méretkülönbség, de ott sok ráment emiatt az ergonómiára. Nikon esetében is nyerünk a Z6/Z7-tel valamennyi súlyt és méretet, viszont ergonómiában nemhogy rosszabb, de még jobb is lett, mint a D610. 

APS-C kamerákonál arányaiban nagyobb a különbség

Képminőségben szinte ugyanaz a két rendszer, azzal a kivétellel, hogy általánosságban elmondható, hogy a MILC gépek újabbak, ezért valamennyivel már fejlettebb szenzort és egyéb elektronikát pakoltak bele, de ember legyen a talpán, aki látja a különbséget. 

A képminőség szinte ugyanaz gyártótól és fajtától függetlenül

A harmadik különbség a fókuszrendszer, ami a kezdeti MILC gépekben sokkal gyengébb volt, mint a DSLR gépekben, de mára már ebben sem lehet túl nagy különbséget tenni. 

A negyedik különbség, hogy a MILC gépekbe (a legtöbbe) tesznek szenzorstabilizátort, ami egyszerűen fantasztikus. Akármilyen obit is használsz, mindig stabilizált lesz a kép, hosszabb záridővel, alacsonyabb ISO-val fogsz tudni fotózni. 

A szenzorstabilizátor miatt extrém lassú záridőt is ki lehet tartani kézből

A következő, amiről fentebb már írtam, hogy a kereső nem optikai, hanem digitális, ami abban jobb, hogy a valós képet látjuk, amit el fog készíteni a fényképező, tehát ha csökkentünk az ISO értéken, akkor sötétebb lesz a kép, ha lassítunk a záridőn, akkor pedig fényesebb lesz. 

Az utolsó - számomra - gyakorlati különbség pedig, hogy a MILC fényképezők nagyon jó hibrid kamerák, ami azt jelenti, hogy profi minőségű videót lehet velük készíteni, persze akkor, ha valaki ért hozzá. 

Mit hoz a jövő, mi lesz a DSLR sorsa? 

Az én álláspontom, hogy a DSLR rendszernek nincs jövője. Amióta fotózok, már az elején megkérdőjeleződött bennem, hogy mi szükség a tükörre, ha a digitális szenzor képét is ki lehet vetíteni az LCD-re. Ez abból a korszakból való technika, amikor még filmes gépek voltak csak, és az alkotónak látnia kellett, hogy mi fog a filmre kerülni exponáláskor. Ennek tudatában is azt mondom, ha valaki most akar elkezdeni fotózni, akkor vegyen egy tükörreflexes gépet és érezze, hogy milyen vele fotózni, milyen érzés, amikor felcsapódik a tükör, kattan a zár (szerintem ez lesz a következő, amit ki fognak vezetni a fényképezőkből) mert 10-20 év múlva ez egy olyan ritkán használt technika lesz, mint ma a filmes gépek. Előrejelzések szerint 2021-ben már több MILC gépet fognak eladni a gyártók, mint trükörreflexest. De ne feledkezzünk meg róla, hogy mit is adott a DSLR a világnak. Egy kiforrott technológiát és olyan lehetőségeket, hogy onnan nehéz - volt - hova tovább lépni. Még ma is rengeteg sajtó és sportfotós használja profi szinten ezeket a gépeket, de eljutottunk oda, hogy a DSLR objektívek és gépek fejlesztése leállt továbbá a fényképezőgép gyártók az erőforrásaikat a MILC rendszerekre fordítják. 

Filmes challenge: ragaszd le az LCD-t és maximum 24 képkockát készíts egy fotózás alkalmával

Az első 10 évem a fotózás világában

10 éve fotózok. Illetve a poszt késésének köszönhetően pár hónappal már több, mint 10 éve. 2010 nyár vége, ősz eleje volt, amikor kifejezetten azért mentem el otthonról, hogy kattintsak egy párat.

Tavaly sikerült eljutnom Hallstattba is, mint bakancslistás helyre

De minek is köszönhetem, hogy új hobbiba fogtam? Egy ismerősömnél, Vellai Ádámnál MSN-ben (24 év alattiak kedvéért: mint ma Messenger, WhatsApp, stb) ki volt téve egy link, ahol a képei voltak fent. Hasonlóan hozzám ő is közlekedés őrült volt és egyből megfogtak a buszos képei, azoknak a képeknek hangulatuk volt. A családban volt akkor egy Canon 350D fényképezőgép, így nem is kellett több, hogy megkérjem Ádámot, tanítson meg a fotózás alapjaira. 

Az első képeim egyike

Első fotózásunk - nem meglepő módon - a Nyugati - Pályaudvaron volt, ahonnan Albertfalvára mentünk át. Azonnal megfogott a fotózás világa, Ádám szavaival élve, csak a lejtőn kellett engem megindítani. 

Vellai Ádám egyik képe, ami motivált, hogy elkezdjem a fotózást

Ádám, maga :)

Sokat gyakoroltam és sokat olvasgattam a témában, s mivel elég műszaki beállítottságú vagyok, nem kellett sok idő, hogy a technikát is elkezdjem fejleszteni. Ekkor adtam el a basszusgitár felszerelésem nagy részét, hogy annak az árát is a fotózásba öljem. 

Arizona útjain

Ádámon keresztül ismertem meg ngyuree-t, aki azóta sajnos abbahagyta a fotózást, de a mai napig jól esik visszanézni az ő képeit is, illetve rengeteg dolgot tanított meg ő is a fotózásról.

Budapest a Gellért-hegyről

A legtöbbet fotózott modellem Suzy volt, aki sajnos már nincs köztünk.

Technikában az alábbi létrát jártam végig:

2010-2011: Canon EOS 350D

2011-2012: Canon EOS 40D

2012-2013: Canon EOS 5D mark I

2013-2017: Canon EOS 5D mark II

2017-2017: Canon EOS 6D

2017-2020: Nikon D610

2020-Jelenleg: Nikon Z6

A fenti adatok a DXOmark adatbázisából vannak, és látszódik a fejlődés minden váltásnál. Két gép kimaradt a felsorolásból, mert ezek csak másod gépként voltak használva, az egyik egy Fuji X100, a másik pedig a Lumix GX80 volt. A Fuji képminősége nagyon jó, már-már bánom, hogy valaha eladtam. A Lumix pedig olyan technológiát zsúfolt bele ebbe az olcsó kategóriás gépbe, ami még 2021-ben is megállja a helyét. 

Svájci fotós túra

Látható, hogy 2017-ben átváltottam Canonról Nikonra, amiről több bejegyzést is írtam, például egy ISO összehasonlító tesztet és egy Dinamika tesztet. Ez volt talán a legnagyobb gépváltásom, ami a legmeghatározóbb mértékben befolyásolta a fotózásomat. A Canon után hihetetlen volt az a dinamikatartomány, amit a Nikon tudott, valamint a színeket is jobban magaménak éreztem. Ez nem azt jelenti, hogy a Canon rossz gépeket gyártana, de mindenkinek megvannak a maga preferenciái és az enyémekhez a Nikon illett jobban. 

De mit is adott nekem a fotózás? 

Rengeteg barátot, ismerőst. 

A fotózásnak köszönhetem, hogy pár évig a Kowalsky meg a Vega zenekarnál voltam fotós és gitártechnikus. Hogy milyen is egy gitártechnikus élete, arról bővebben ebben a posztban olvashatsz.

Első promó fotóm Kowáékról

Tudást, hogy nyaralások alkalmával ne csak ferde, életlen képeket készítsek.

Az amerikai utazásunk során sok ezer képpel gazdagodtam

Ambíciók, motiváció

Mivel hobbi célból kezdtem és jelenleg is javarészt hobbi célból fotózok így voltak a motivációban hullámvölgyek, mások ezt talán alkotói válságnak mondanák, de szerintem sokkal jobban leírja ezeket az időszakokat a motiváció hiánya. 

És mi az, amit el akarok még érni a fotózásban? Az egyik ilyen, hogy minél több fotós túrára menjünk az ismerősökkel, mert ezek a túrák garantáltan örök emlékek maradnak.

A másik ambícióm pedig, hogy ingatlan és portré fotózásban még többet tudjak tevékenykedni. 

Vica portré

Én a mai napig tudom ajánlani bárkinek a fotózást, ha valami újba belevágna és sok esetben egy telefon már annyit tud, mint egy komolyabb fényképező, egy alap objektívvel. 

Brunszvik Kastély - Mártonvásár

 Rengeteg olyan hely van, amiről nem is tud az ember, hogy milyen szépségei vannak, ilyen például a Martonvásáron található Brunszvik Kastély. Az ősz színeit kihasználva mi csak a kastélyparkot látogattuk meg, de akinek kedve van, meg tudja nézni a Beethoven emlékmúzeumot, vagy az Agroverzumot is. 

Kényelmesen egy-másfél óra alatt körbe lehet sétálni a parkot, ami olyan, mintha egy angliai kastély kertjében találnánk magunkat, mégis fél óra alatt Budapestről elérhető. Mondanom sem kell, az őszi színek csodálatosan állnak a parknak. 

Az ebben a bejegyzésben lévő képeket bárki letöltheti és magán célra (pl. telefon háttérkép) felhasználhatja cserébe annyit kérek, hogy ossza meg a bejegyzést. 

Tél Csodaországban, avagy a svájci utazás részletei

Sikerült kiválasztanunk a legolcsóbb országot, amikor Svájcra esett a választás. Mindig is megfogtak Instán azok a képek és videók, amiket Svájcban készítettek, teljesen olyan érzés ragadott el telefonon keresztül is, mintha Csodaországban lenne az ember. Az elsődleges szempont vasútfotózás volt, azon belül is a Landwasserviadukt, ahova el is jutottunk már az érkezésünk napján. 

Amikor megérkeztünk a környékre, akkor még csak a hegyekben fent lehetett látni havat, azonban ez a második nap megváltozott és szerencsénk volt, hogy a Landwasserviaduktot első napra terveztük, mert amekkora hó esett egy nap alatt, abban nem tudtunk volna megközelíteni. Reggelre nagyjából 20 cm hó esett ami alól élmény volt kilapátolni a kocsit, de a látvány mindent feledtetett. 

Reggeli után megindultunk a Brusói spirálviadukt irányába, azonban annyira esett a hó, hogy pár településsel arrébb kénytelenek voltunk visszafordulni. Bár folyamatosan kotorták a havat, de olyan emelkedős és kanyargós volt az út, hogy nem vállaltuk be az út hátra lévő részét.

Visszaérve a szállásra gondolkodtunk, hogy merre tovább. Elővettem a Google mapsot, amit még itthon csináltam, hogy miket lenne érdemes megnézni és volt egy viadukt nem messze az egyik állomástól. A szálláson becsekkoláskor majdnem ki akartuk dobni a kártyát, amivel ingyen használhattuk a tömegközlekedést abban a térségben, de milyen jól tettük, hogy megtartottuk, mert az állomás pont beleesett az ingyenes szakaszba. Az egész vagonban csak mi voltunk így kihasználtuk és lőttük a vonatablakon kihajolós képeket. 

Amikor megérkeztünk az adott állomásra elkezdtük felfedezni, hogy honnan lenne a legszebb a Wiesenerviadukt. A lassan térdig érő hóban fel alá mászkáltunk, még a viadukton is átmentünk, hogy mindenhonnan megörökítsük a hidat. Az estét is megvártuk itt, hogy megcsíkozzuk a vonatot.

A nap végén még kihasználtuk a szaunát és valami csodálatos kilátása volt még este is. Utolsó nap reggelére elállt a havazás és ekkor láttuk csak meg, hogy mennyire gyönyörű panorámája van a szállás éttermének. Na nem ebédet ettünk, mert egy rántott hús 9 ezer forintba került volna, hanem reggelit, ami benne volt a foglalásban. 

1 főre 1 éjszaka 15 ezer forint volt, amiben benne volt a reggeli, szállás, helyi közlekedés, és a wellness részleg használata, egy olyan országban ahol több, mint 1 millió forint az átlagfizetés. Hazafele menet pedig természetesen megálltunk még néhány helyen. Úgy gondolom amennyire lehetett kimaxoltuk a 3 napunkat és az időjárás is kedvezett nekünk, hiszen kaptunk felhős időt, havazást és napsütést is rendesen.