Miért olyan egységes az amerikai utcakép?

 Valószínűleg sokakban már felmerült a kérdés, hogy miért tűnik minden amerikai utca ugyanolyannak a filmekben, miért vannak akkora ipari parkok, hogy azok felérnek egy kisebb magyar város méretével. A válasz: zoning law, amit magyarul talán építési és övezeti szabályozásnak lehetne lefordítani, azaz korlátozva van, hogy mit, mekkorát és milyen épületet építhetsz egy adott területre. Természetesen az ilyen keretrendszerek nem az ördögtől valóak, minden országnak megvannak az övezetekre és építésre vonatkozó szabályai, azonban az amerikai törvények túlszabályozzák az építtetőket és ez okozza azt amit mindenki tud, hogy Amerika egy autós nemzet. Annyit elárulhatok, hogy nem amiatt autós nemzet az amerikai, mert az anyatej egy kis 5W-30-cal lett összekeverve, hanem nincs más választásuk. 

Egy átlagos amerikai külváros - forrás: Google Maps

Nézzünk bele kicsit, hogy hogyan is alakult ki ez a törvény. 1912-ben leégett egy amerikai biztosító épülete, ami helyett megépítették az új, 42 emeletes Equitable Building-et Manhattanben. Akkoriban ez az épület egyike volt a legnagyobb épületeknek, nem csak a magasságot, hanem az oldal irányú terjedelmét is tekintve, ami azt eredményezte, hogy a környékbeli lakók egész nap sötétben voltak, hiszen az épület folyamatosan árnyékot vetett a közeli házakra. Mindemellett ekkor létesült rengeteg ipari épület, gyárak, raktárak, néha közvetlenül egy-egy lakóövezet mellett. Valamit tenni kellett, ezért New York elkezdte szabályozni az épületek méreteit és hogy hova milyen jellegű építményt lehet felhúzni, ez volt az egész Amerikára kiterjedő zoning law alapköve. 

Equitable Building - forrás: Wikipedia

Hogy pontosan miket szabályoznak ezzel a törvénnyel? 

• Telek mérete, jellemzően a minimum mérete
• Lakóépület mérete, szintén jellemzően a minimum méret
• Milyen közel lehet a ház a járdához és az úttesthez
• Parkolóhelyek minimum száma
• Az épület kinézete
• Övezetek besorolása

Tallahassee, Florida zóna felosztása - forrás: Wikipedia

Emiatt van sokkal több családi ház, mint apartman, emiatt néz ki szinte ugyanúgy az összes ház egy adott utcában és emiatt kell 3-szor annyit - távolságban és nem időben - autózni bármiért, mint egy európai városban. Persze ennek köszönhető az is, hogy az újonnan épült ház mellé nem telepíthetnek egy raktárat, tehát az eredeti cél jónak bizonyult, azonban az évek alatt sok kritika érte ezt a törvényt. 

Műhold felvételen is jól kivehető hol van a határ a "Residental" és a "Commercial/Inudstrial" zóna között. A bal oldalon lévő domb pedig egy szemétdomb a város közepén, Amerikában még ez a legjellemzőbb módja a hulladékkezelésnek - forrás: Google Maps

Milyen hatással van ez a törvény a gazdaságra? 

Alapvetően nem jó hatással, hiszen az üzletekkel és lakóházakkal ellentétben a parkolók és a széles utcák nem termelnek bevételt, nem adózik utánuk senki. Ha egy 10 utcás lakóközösségben 3 méterrel lenne keskenyebb az utca szélessége, akkor máris kijönne plusz 1 sor lakóház, ami 10%os bevételnövekedés lenne az önkormányzatnak. Ehhez még hozzátartozik, hogy minél szélesebb egy utca, annál több helyen kell majd az idő múlásával toldozni, foltozni tehát nemhogy csak a bevétel kevesebb, de a kiadás is nagyobb. Az olyan területeken persze, ahol nagy az erdőtűz veszélye, a széles utcák kedvezőek is lehetnek. 

Mindenki eltudja dönteni magában, hogy melyik részre járna szívesebben vásárolni az alábbi két hely közül.

Zóna törvény előtti városkép - forrás: Google Maps

Zóna törvény bevezetése utáni városkép a kereskedelmi zónában - forrás: Google Maps

A posztban szereplő képeket a Google Maps biztosította, amit ezen a linken értek el. 

Karácsonyi díszkivilágítás amerikai módra

 Ha Karácsony és Amerika, akkor sokaknak egyből a hollywoodi szinten űzött díszkivilágítások jutnak eszébe. És igen, a filmek nem csalnak túl nagyot, itt minden utcában van legalább egy, de akár több ház is, ami otthon már az extra kivilágítás kategóriába tartozna. Persze itt sincs minden ház kivilágítva, de arányaiban sokkal több.

Ami még más az otthonihoz képest, hogy a legtöbben Hálaadás után, tehát november utolsó hétvégéjén már felállítják a karácsonyfát. Ezt nem is rejtik el, általában próbálják a legnagyobb, és utcafrontra néző ablakba kirakni a fát, ami egy kellemes atmoszférát varázsol az utcának. 

Kiköltözés Amerikába - a kezdeti nehézségek

Habár ez egy fotóblog és ez így is fog maradni, de szeretnék egy kicsit Amerikáról beszámolni, ahova idén nyáron, élve a lehetőséggel, kiköltöztünk. Pontosabban Los Angelesbe, a napfényes Kaliforniába. Régi vágyam volt egyszer itt élni, de a pontos okát nem tudtam megfejteni, hogy honnan gyökerezik ez az érzés. Sejtésem szerint a régi Discovery Channeles sorozatok tehetnek az egészről, mint az Orange County Choppers, Állítólag, Piszkos munkák, Amerikai hotrodok és az Országút a pokolba.

Santa Monica

De milyen kezdeti nehézségek lépnek fel, amikor az ember Amerikába költözik?

Vízum: az első kihívással már az USA-n kívül is találkozunk, mégpedig hogy milyen jogalapon szeretne az ember Amerikába költözni. A leggyakoribb módok között szerepel a munkavállalói vízum, a beházasodás, a zöldkártya lottó és a tanulói vízum. 

Kilátás a Baldwin Hills-ről

Lakás bérlés: amikor kiszeretnél bérelni egy lakást, vagy házat, akkor arra először jelentkezni kell, aminek keretein belül lefuttatnak egy háttérellenőrzést és hogy milyen hiteltörténeted (és credit score-od) van. Mivel még csak most költöztél ki az Államokba ezért semmi ilyened nem lesz, ami azt jelenti, hogy vagy egyből elutasítják a jelentkezésed, vagy a kaució nagyobb összeg lesz, ami 1-2 hónapnyit jelent. 

Bankszámla nyitás: hivatalosan igazolnod kell, hogy hol laksz, akár egy bérleti szerződéssel, akár egy számlával ami arra a címre és a te nevedre lett kiállítva. Mivel ezeket az első hónapokban elég nehéz felmutatni ezért lehet nem egyből fogsz bankszámlát nyitni, addig is a Wise (régen Transferwise) szinte mindenre használható, akár munkabér átutalásra is. Utána érdemes a Bank of America banknál nyitni számlát. 

Chino Hills

Jogosítvány: A jogosítvány itt olyan, mint otthon egy jogosítvány, személyi és lakcímkártya egyben, mindenre jó. Pont emiatt itt nagyon szigorúan veszik, hogy 2 bizonyítékot bemutass, hogy milyen címen laksz. Amikor jelentkezel a jogosítványért, ami 38 dollárba kerül, egyből megpróbálhatod letenni az elméleti tesztet, ami ha nem sikerült, azonnal újrapróbálhatod még kétszer. Utána időpontot kell választani vezetésre, amihez nincs szükség arra, hogy egy oktató mellett vezess 40-50 órát. A jogosítvány megszerzésében a címed igazolása a legnehezebb, hiszen lakás nélkül nincs rá lehetőség. 

Autóvásárlás: Ha KP-ra veszel egy autót, akkor elég a magyar jogosítvány, de ha hitelre veszel, akkor már kell az amerikai. A trükkös része az autó vásárlásnak, hogy amíg nincs biztosításod, addig nem viheted el az autót, de biztosítást csak úgy köthetsz, ha már megvetted az autót. Három opció marad: megveszed az autót és 1-2 nap múlva visszamész érte, vagy helyben kötsz egy express biztosítást, aminek a díja nagyon magas lesz, vagy ráhagyod az egészet a kereskedésre, akik valószínűleg nem a legjobb biztosítást fogják megkötni, de egyből lesz autód. Az első autót szerintem megéri kereskedésből megvenni, mert elintéznek minden papírmunkát helyetted. 

Salt Creek Beach

Hozzászokni az új ételekhez: az ételek java része cukros, igaz ez a kenyérre (van olyan toast kenyér, amiben szeletenként 4 gramm cukor van), sonkára, szalámira, amiből meg csak olasz van, és valljuk be, az sehol nincs a téliszalámihoz képest. Meg úgy általánosságban mindennek más íze van, az alma és banán ehetetlenül rossz, eddig csak a szőlőben nem csalódtam. Az egészet a mexikói kaják és az In 'n' Out burger tudja kárpótolni.

Azonban az itteni életnek nem csak a nehézségei vannak, főleg ha valaki ezeken túljutott, igyekszem ezekről is beszámolni az elkövetkezendő időszakban. Valamint ezúton is köszönjük Eszternek és Ferinek, valamint Enikőnek és Szabolcsnak a sok segítséget, tanácsot amit kaptunk tőlük, róluk még fogtok hallani! :)

Ha érdekelnek a fényképek, történetek, kövessétek az instagram oldalam is:

https://www.instagram.com/lugosidaniel/

Amerikai utazás 5. - San Francisco, Yosemite, Monterey, Los Angeles

Ebben a bejegyzésben az amerikai utazás utolsó szakaszát fogom a lehetőségekhez képest kirészletezni, ami még szintén rengeteg élményt tartogatott a számunkra, és megannyi gyönyörű helyre jutottunk el.

Golden Gate - San Francisco

Ahhoz, hogy elérjük San Franciscot, át kellett kelnünk a Donner hágón, amely nekem egy hatalmas élménynek számított, miután a Discovery Channelen imádtam az Országút a pokolba című sorozatot, ami ezen az útszakaszon játszódott. Továbbá történelmi jelentősége is van ennek az útnak. A nyugat felfedezése idején, mielőtt a vasút még összekötötte volna keletet és nyugatot, a telepeseknek nagy kihívást jelentett átjutni a Sierra Nevadán. Az egyik csapat, amelyben a Donner család is jelen volt, ezen a hágón akart átkelni, de időközben utolérte őket a tél, így beragadtak a hágóba. A megpróbáltatásokkal teli heteket, hónapokat csupán a csapat fele élte túl, de ők is kannibalizmushoz folyamodtak, így lett ez a történet az amerikai történelem egyik fekete foltja. Egymás marcangolása helyett mi inkább Tiestot és Brian Adamset hallgattunk útközben, és élveztük a gyönyörű tájat. A célállomásunk Point Reyes volt Californiában, ami San Franciscotól északra fekszik. Az utolsó 10-15 mérföld olyan volt, mintha Skóciában lennénk, egysávos út, legelésző tehenek és Photoshopot meghazudtoló zöld fű minden irányban. Feltűnt, hogy mindenkin széldzseki meg meleg öltözet van, de mi nem mondtunk le róla, hogy csobbanunk egyet a Csendes-óceánban.

Csendes-óceán

Csobbantunk is majdnem, hiszen az autó anyai védelemező öléből a zord természetbe kilépve laza 80-100 km/h-s szél könnyen a vízbe b@$zott volna minket.

Point Reyes

Szerény életvitelemnek köszönhetően, először láttam óceánt testközelből, és be kell valljam mély benyomást tett rám. Mind lelkileg, mind az ezernyi, szél által repített homokszemnek köszönhetően, amelyek apránként horzsolták fel a vádlim bőrfelületét és kezdtek a testem részévé válni.

California - Csendes-óceán

Fájó lábbal nekiveselkedtünk, hogy lássuk a Golden Gatet még mielőtt teljesen lemegy a nap. Ehhez a szintén nagy múlttal rendelkező 1-es főutat vettük igénybe, ami javarészt az óceán partján vezet végig. Naplemente előtt egy órával értünk a Golden Gatehez, majd egy szerencsés parkolóhely vadászat után felgyalogoltunk az erődítményre és megpillantottuk a hidat.  

Golden Gate - San Francisco

Szinte el sem hittük, hogy itt vagyunk, vannak az ember életében meghatározó események, élőben végignézni egy naplementét a Golden Gate-nél az pont olyan. Ezután átvettük a szállásunkat, ami nem volt a legtisztább, de azért lakható volt. Négyen voltunk egy szobára, ami kicsi volt, de nagyon jó helyen, és a személyzet is kedves volt. Másnap reggel egymagamban lementem egy kávéért, majd tovább sétáltam az 5 percre lévő partra is lőni néhány képet a felkelő nap fényeiben.

San Francisco reggel

A Muir Woodshoz már csapatostul mentünk olyan 9 óra magasságába, de előtte még a Golden Gatet lefotóztuk a másik oldalról is. Másik oldalról is egyébként egy - volt - katonai létesítményről lehet nézni a hidat.  A Muir Woodsra csak annyit tudok mondani, hogy hatalmasak a fák, és több, mint ezer évesek, fantasztikus. A nap további részét San Francisco felfedezésére szántuk, naplementére pedig felmentünk a Twin Peaksre, San Francisco Gellért-hegyére.

Golden Gate

Muir Woods, California

San Francisco, California - Cable car

San Francisco - Fókák

San Francisco - Twin Peaks

Miután lement a nap, a Treasure Islandre suhantunk át, ahol a nagy építkezéseknek köszönhetően csak 10-20 percet maradtunk, majd még a kikötőbe is visszanéztünk, hogy milyen éjszaka.

San Francisco - Treasure Island

San Franciscot nagyon megszerettük, élhető város, nagyon jó klímával, és bármerre megy az ember, sosem fog unatkozni. Reggel elindultunk a Yosemite felé, amit néhány nappal azelőtt nem értünk el, és menet közben megálltunk egy tipikus amerikai reggelizőhelynél, ahol folyamatosan újratöltik a kávét, és juharszirupos palacsintát ehetsz omlettel. Valóban megvolt a feelingje a reggelinek, bár az átszámolva 20 ezer forintos számlán borultunk egyet. De ne ebből induljon ki senki, ez egy kivételes eset volt, hogy ennyire drágán ettünk. Akit érdekel, hogy mennyibe kerülnek a dolgok az USA-ban, ebben (link) a bejegyzésben elolvashatja. A Yosemite Nemzeti Park elsőre nagy csalódás volt, mert bár hatalmas, parkolóhely egyszerűen sehol, de sehol nem volt. Mint utólag kiderült, túraverseny volt és emiatt telt meg minden. Ezt leszámítva kötelező érinteni a Yosemitet, ha valaki arra jár.

Yosemite, California

Yosemite, California

Innen egy hangulatos úton jutottunk el következő állomásunkra, Montereybe, ahol a szállás fantasztikus volt. Reggel onnan egyből a partra mentünk, ahol drónoztunk egyet, majd elindultunk Los Angeles fele, hogy elfoglaljuk utolsó napi szállásunkat. Az 1-es főút itt még több természeti kincset kínált elénk, néhol az emberi szerkezetekkel párosítva. Ilyen volt a Bixby Creek Bridge is, ami több filmben, reklámban és egyéb helyeken kapott már helyet.

Bixby Creek Bridge, Big Sur

Az egész óceán parti kocsikázás annyira tetszett, valami olyasmit nyújtott, ami életem végéig el fog kísérni. Jó pár mérfölddel később útlezárásba ütköztünk a parton, aminek következményeképp egy 2 órás kitértőt kellett tennünk úttalan utakon, hegyeken át. Nem bántuk meg a lezárást, mert olyan tájakat láttunk a kerülőúton, ami nem volt előre eltervezve. Mielőtt mégérkeztünk volna Los Angelesbe lementünk a partra, de kocsival. Egy olyan szabadstrand, ahol autóval lemehetsz a homokra és veretheted neki. 15 mérölddel óránként! Kicsit féltünk a behemóttal azért lemenni, mert hiába egy nagy SUV, csak a két első kereket hajtja. Ez azért egy kicsit csalódás, de bele sem merek gondolni mennyit fogyasztana, ha a hátsó kerekeket is pörgetné.

California

Los Angelesbe érkezve hatalmas forgalom fogadott minket, ezt is úgy kell elképzelni, mint a filmekben, hogy este, tömött sorokban mennek az autók a sztrádán. A szállásunk Long Beach központi helyén volt, az egyetlen olyan hotel az amerikai utazásunk, aminél közös fürdőszoba volt, de mégis 9,5-ös értékelést kapott bookingon. Másnap reggel a hotelből grátisz bérelhettünk bicikliket, amikkel felfedeztük a szűk környéket, nagyon élveztünk a tengerparton tekerni, nem mindennapi élmény.

Egy Lugosi Dániel

Megnéztük még a Rodeo Drivet és a Hollywood Walk of Fame-t de egyik sem nyújtott valami maradandó élményt. Záróakkordként pedig Santa Monica, Venice Beach következett. Mindenki ismeri szerintem a mólót, vidámparkkal, a parton rengeteg bikinis görkoris lánnyal. Inkább jellemzőek voltak a hajléktalanok, füvesek meg drogosok, nem igazán ezt vártuk ettől a résztől. Egyszer el kell menni oda megtapasztalni milyen az egész, de egyszer bőven elég.

És ez volt az utolsó látványosság, amit megnéztünk. Nem akartunk hazajönni, nagyon nem. Hátra volt még az autó leadása, ami körülbelül 5-10 perc volt összesen. Átnézték nem-e csináltunk nagy kárt az autóban, tele tankkal vittük-e vissza és nagyjából ennyi. Ez alatt az idő alatt még vagy 3 kocsit vittek vissza, mindenki képzelheti mekkora üzemben megy ott az autóbérlés. A leadás mellett 5 méterre volt a céges busz, ami vitt minket vissza a reptérre, hirtelen előtört belőlünk, hogy milyen is volt ugyanazon a buszon ülni bő 2 héttel azelőtt, amikor egy kalandokkal teli repülőút után megérkeztünk és előttünk volt a teljes amerikai utazás. A buszon ülve a reptérre menet ez a gondolat foglalkoztatott minket, egyszerre voltunk boldogok, hiszen rengeteg élményt szereztünk, és egyszerre szomorúak, hogy valami véget ért. Legszívesebben visszatekertük volna az időt 16 nappal korábbra, hogy újra átéljük az egészet.

A reptéren szerettük volna befóliáztatni a csomagjainkat, de csak fóliát lehetett venni, és magunknak csinálhattuk meg, mert biztonsági okokból nem támogatják, hogy az emberek körbefóliázzák a csomagjaikat. A Los Angelesből Varsóba tartó gépen abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy 3-4 gyerek és csecsemő sírása boldogított minket. Ami hihetetlen így utólag, hogy egyhuzamban a repülőn, kényelmetlenül 8 órát sikerült aludnunk, tuti altató gázt vezettek az utastérbe.

És ezzel véget is ért az amerikai utazásunk, amit még sokszor végig tudnék csinálni, hiszen az új világ számtalan természeti és építészeti remekkel látja el a véletlen arra járó turistát.

Ha tetszett a poszt, olvasd el a többi Amerikai utazás bejegyzést is:

Mennyibe kerül egy kéthetes amerikai utazás?
Amerikai utazás 1. - Repülés, autóbérlés, érdekességek
Amerikai utazás 2. - Los Angelestől Sedonáig
Amerikai utazás 3. - Grand Canyon, Zion, Antelop Canyon, Monument Valley, Navajo Bridge

Amerikai utazás 4. - Bryce Canyon, Valley of Fire, Las Vegas, Hoover Gát, Death Valley
Valamint nézd meg az Amerikai utazásról készült kisvideót:

https://vimeo.com/271697573

Amerikai utazás 4. - Bryce Canyon, Valley of Fire, Las Vegas, Hoover gát, Death Valley

A Zion utáni szállásunk a kellemes hangzatú Panguitch településhez tartozott (ha valaki tudja, hogyan kell kiejteni, ne titkolja el). A többi szálláshoz képest annyi volt a változatosság ebben, hogy itt kabinokban aludtunk, tehát minden egyes szoba külön kis faház volt. Érződött, hogy túl kemény, masszív alapot nem kapott a ház, mert kellemes lejtése volt hátrafele, gondolom ahogy süllyedt a föld, ment vele a kecó is. Nappal még klímáznunk kellett az autóban, este pedig fűteni a szobában, de ez elég sok helyen fordult még elő, aki amerikai utazást szervez, az készüljön fel a nagy hőmérséklet különbségekre, ilyen ez a sivatagi időjárás. Egyébként minden szálláson hőszivattyús klímák voltak beépítve a falba, amik tudtak hűteni és fűteni is egyaránt, kint inkább ez terjedt el, mint a gázos megoldás, viszont itthon is egyre többen fűtenek klímával.

Panguitch, Utah - Cabins

Reggel a nem kellett túl sokat mennünk, szinte a Bryce Canyon mellett volt a szállásunk, így 20-30 perc kocsikázás után le is tettük az autót és bejártuk a kanyont, legalábbis ami a nevesebb részeit illeti.

Bryce Canyon, Utah - a szél formálta alakok

Mint oly sok más képződményt, ezt is a szél formázta a jelenlegi alakjára, nagyon érdekes és szabályos látványt nyújtanak a kiálló sziklák.

Bryce Canyon, Utah - Amerikai utazás

Nagyjából 5-6 kilométert sétálhattunk a meleg, de szerencsére borús időben. Egész Amerikára jellemző, hogy a mókusok közel mernek menni az emberekhez, de mi ezt itt tapasztaltuk meg, amikor egy mókus jött hozzánk élelemért. Simán lefotóztam néhány centiről, utána még közelebb is jött, hátha van az objektívben elrejtve egy kis Pringles.

Bryce Canyon, Utah - Jenő a mókus

Következő úticélunk a Las Vegastól nem túl messze fekvő Valley of Fire State Park volt, ha jól emlékszem ez volt az első state parkja Nevada államnak.

Valley of Fire State Park

Nehéz szavakba önteni, annyira gyönyörű volt a park, az utak is annyira beleillettek a látképbe, ahogy mentünk rajta, olyan érzésem volt, mintha egy beszívott hippi lennék. Mindenféle színű hegyek, dombok, az ember meg csak száguld a jó minőségű aszfalton fel, s alá. Amikor árkokon át vezetett az út, látszott, hogy nem sima aszfaltot, hanem betont használtak az úthoz, és abból is jó nagy kiterjedésűt meg mélyet, mivel azt nem mossa el az eső. A sivatagos időjárásnak köszönhetően nagyon száraz a talaj, ami egy hirtelen lezúduló felhőszakadás hatására nem tudja egyszerűen elnyelni azt a vízmennyiséget, amit az enyhén nedves föld, ezért képes a sivatagban kialakulni árvíz. Ezt egyébként több helyen is jelezték táblák, hogy eső esetén melyik szakaszokon nem tanácsos átkelni.

Valley of Fire State Park

Itt egy kisebb túrát tettünk meg, aminek az elején néhány tábla megpróbálta (de csak próbálta) elvenni a kedvünket a gyaloglástól. Az egyik az volt, hogy nem ajánlatos bemenni, a hőség miatt rosszul lehet az ember. Mit nekünk a 35 fok, általánosban osztálykiránduláson is kiraktak minket ilyen időben az Alföldön, hogy sétáljatok. Másik pedig, hogy kígyók, skórpiók meg pókok vannak a park területén. Évente járok az állatkertben, ott meg még több állat van, és eddig mindig sikerült élve megúsznom, így nem ez fog engem megállítani - gondoltam magamban. A naplemente szintén gyönyörű volt, ezt még megvártuk, majd Vegast etettük meg a GPS-szel.

Valley of Fire State Park

Szinte végig autópálya vezetett Vegasig, ahol egy ideig csak mentünk a nagy sötétben a dombok közt, majd egyszercsak az egyik dűne mögül megláttuk Las Vegas fényeit. Néhány pislángoló lámpa a háttérben, nem is voltunk biztosak benne, hogy az Las Vegas. Majd kanyarodott tovább az út és már a teljes horizonton csak a város fényei látszottak. Na ez volt az egyik olyan dolog, amit nagyon nehéz szavakba önteni, ezt át kell érezni. Brutális méretek, egy város, ameddig a szem ellát. Szállásunk a Circus Circus Hotel és Kaszinó volt, a 2 nap ott tartózkodás kellett is, hogy tudjuk merre kell kijutni az épületből, annak bonyolultsága és mérete miatt. Azt sem tudtuk hol álljunk meg, a hotel melyik részén, így kiválasztottuk a legfényűzőbb bejáratot, gondoltuk biztosan az lesz a miénk. Annyira nem lőttünk mellé, de így is át kellett hasítanunk a kaszinó részen, ami első látásra ugyanolyan volt, mint a filmekben, csak végre élőben láttuk. Több ezer játékgép, rengeteg ember, és csak nyomják, csak nyomják a pénzt vívő pénzhozó gombot. Amit nem tud átélni az ember a monitor mögül, az a tipikus, padlószőnyegből áradó cigaretta szag. Este 11-kor párhuzamosan 5 recepciós fogadta a becsekkolókat, és még így is várni kellett néhány percet, elképzelhetitek mekkora ember mennyiségre tervezték a hotelt. A kerek 24-ik emeleten volt a szobánk, panorámás kilátással a városra, direkt úgy kértük a szobát, hogy minél magasabban legyünk. 

Las Vegas, Nevada - Circus Circus-ból a Stratosphere

Csak arra nem gondoltunk mi van, ha nem működik a lift.. Márpedig másnap reggel, amikor megkezdtük volna felfedező utunkat a Starbucks felé, kellemetlen meglepetésként ért, hogy az összes lift elfüstölt. 24 emeletet még lefele is fárasztó gyalogolni, de legalább egy kedves kínai ordítva beszélgetett lefele menet a telefonján, miközben a vaslépcső összes fokán a 25 kilós bőröndje zuhant egyet. Nem vagyok egy agresszív típus, de megütöttem volna. 

A ceremónia után a Hoover gát következett, ahova 9-10 óra magasságába érkeztünk. Volt sima belépő 10 dollárért meg körbevezetős 15-ért. Ez utóbbit választottuk, aminek keretein belül egy minimoziba levetítettek egy 15 perces filmet az építkezésről, valamint 30-45 perces sétát tettünk csoportosan a gát erőmű részébe. Mindenképp megéri a nagyobb csomagot választani, nagyon érdekes volt a körbevezetés. Utána még sétálgattunk a gáton, meglőttük a kötelező szelfiket a hatalmas hőségben. El sem merem képzelni mi van Nevadában nyáron, hogy viselik az emberek.

Hoover gát, Nevada

Visszafele úton a többiek fotózkodtak a Welcome to the fabolous Las Vegas táblával, ahol egy jól bebugyulált személy csinált képeket az emberekről, aki akart adott neki pénzt, aki nem az nem.

A szálláson kipróbáltuk a saját beltéri vidámparkot, ami nagyjából vetekedik a volt Budapesti vidámparkkal, azzal a különbséggel, hogy az emberek nem tolongtak a játékoknál, ami kényelmes, de mellette az élményből is elvesz. Naplementére felmentünk a Stratosphere kilátó teraszára a 100 valahanyadik emeletre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt elénk. Talán 30 dollár lehetett a beugró, de ilyen magasról látni egy ekkora várost.. Hát az nem mindennapi. A helikopterek hasonló magasságba repültek, mint a terasz szintje, nem túlzásképpen, de fél-1 percenként szállt el mellettünk egy, valószínűleg a Grand Canyonból hozták vissza a turistákat. Ha valaki egyébként helikopterrel nézné meg a Grand Canyont, nagy valószínűséggel Vegasból menne.

Las Vegas a Stratosphereből

Mindenképpen el akartunk sétálni a Bellagio-ig megnézni a szökőkutat, valamint nézelődni a Vegas Stripen. Laza 6-7 km-es út után el is értük a célunkat, megnéztük a szökőkút játékát Elvis Presley egyik leghíresebb Viva Las Vegas számára, utána pedig bementünk a kaszinóba, szigorúan csak körbenézni! Innen nem volt már erőnk hazagyalogolni, ezért taxit fogtunk. Fogtunk a fenét, az inas megoldott mindent, még az ajtót is kinyitotta nekünk. A taxi kábé budapesti árban van, drágáltuk is. Beültünk a mekibe egy jó sajtburgerre meg McFreezere aztán úgy gondoltuk ideje pénzt csinálnunk, így hát beültünk rulettezni. Éreztünk egyfajta kontrasztot, aközött hogy mások a 100 dollárosokat nyelették el a géppel, míg mi az 1 dollárosokat tömködtük, de tudtuk, hogy Magyarország erősödik és öt év múlva már a forintot is el fogják fogadni a kaszinókban. Természetesen vesztettünk pénzt, de tudtuk hol kell megállni, tudjuk az örök igazságot, hogy a végén mindig a bank nyer, ezzel a tudattal ültünk be a székekbe.

Las Vegas, Bellagio

Másnap reggel beugrottunk a világ legnagyobb szuvenír boltjába, legalábbis nagy tacepaokon ezt hirdették. Hogy valóban a legnagyobb-e azt nem tudom, de tényleg egy nagyobb szupermarket méretű volt. Amerika a legek országa és Amerikában minden nagyobb, de ha az ember elmegy egy amerikai utazásra, ezt látni fogja. Következő célpontunk a Death Valley Natinal Park, vagyis a Halál Völgye Nemzeti Park volt, ami nem hiába kapta ezt a nevet. Amikor ott jártunk, akkor 47 fokig ment fel a hőmérséklet és nem Farenheitben, hanem Celsiusban. Ez volt a mi amerikai utazásunk legmelegebb napja és helyszíne. Úgy gondoltuk jó ötlet víz nélkül neki indulni megnézni a Badwatert, látszatra nem tűnt nagyobb túrának, mint egy kilométer. Megbántuk. A fényképezőt próbáltam a testem mögött elbújtatva vinni, hogy ne érje a nap, mert így is kezdett felforrósodni.

Death Valley - Badwater

Végül néhány kattintás és irány a kocsi. Menet közben azért elgondokodtam, hogy a régi tóból maradt itt ennyi só, vagy a turisták izzadtsága ért száraz véget a földön landolva. Érdekes egyébként, hogy Amerikában mennyi sótartalmú tó található, míg nálunk inkább az édesvíz a jellemző. Utána a Devil’s Golf Course következett, aminek a formáját nehéz lenne megfogalmazni, inkább mindenki döntse el maga a kép alapján, hogy mihez is hasonlít.

Death Valley - Devils golf course

Egy gyors kitérőt tartottunk még a Salt Creek Interpretive Trail-nél és a Mesquite Flat Sand Dünéknél, majd a szállás felé vettük az irányt Bishopba. Még mielőtt kiértünk a Death Valley területéről, utolért minket a naplemente, ami egyszerűen káprázatos volt.

Death Valley, California

A kocsi tankja viszont kezdett kongni az ürességtől, ami nem túl bíztató a Death Valley közepén. Klímát kikapcsoltuk, próbáltunk takarékos üzemmódba átváltani, amennyire egy Ford Explorerrel lehet, és a teljes kiszáradás előtt 20-30 mérfölddel a semmi közepén találtunk egy benzinkutat. Talán a legdrágább tankolásunk volt, ha egységárat nézünk, de nem örültünk az egész amerikai utazás alatt annyira benzinkútnak, mint ott. Néhány órával később kifáradtan, éhesen megérkeztünk a szállásunkra Bishopba, ahol nem kellett betenni Vivaldi Négy évszakát altatónak. 

A következő napra a Yosemite nemzeti parkot terveztük, de sajnos már előre tudtuk, hogy nem fog összejönni. Nem kis kontraszt az előző napi 47 fokhoz képest, de ami megakadályozta, hogy mi elérjük a Yosemitet, az az hogy a Tioga Road, ami átvezet a hegységen, le van zárva hóhelyzet miatt. Egyik nap az üléshűtést, másnap pedig az ülésfűtést kapcsolgattuk az autóban, elég szélsőséges. 

Tioga Pass

Egy ideig persze fel tudtunk menni, de hiába a tank, a szöges gumilyukasztó erősebb volt az útra terítve. Pihenősebb napra vettük, ami ránk is fért, de azért a Mono Lakehez még lekanyarodtunk. Állítólag magasabb a sótartalma, mint a Holt-tengeré, és érdekes ásványi képződmények jellemzik.

Mono Lake

Ha tetszett a poszt, olvasd el a többi Amerikai utazás bejegyzést is:

Mennyibe kerül egy kéthetes amerikai utazás?
Amerikai utazás 1. - Repülés, autóbérlés, érdekességek
Amerikai utazás 2. - Los Angelestől Sedonáig
Amerikai utazás 3. - Grand Canyon, Zion, Antelop Canyon, Monument Valley, Navajo Bridge

Valamint nézd meg az Amerikai utazásról készült kisvideót:

https://vimeo.com/271697573